 |
Április: |
|
|
Csalóka játék
Kötekedő tekergő áprilisi szellő integet.
Simogató, csevegő zenéje vidítja lelkemet.
Eső cseppje csepeg, csepereg,
El sem kezdi, kedve máris be tellett
Széltől csörög a házeresz,
Csintalan csínja tudom, rövidke lesz.
Könnyelmű tavasz hava,
Ki tudja mi lesz,
Ha hiszek neked?
Cirógató lenge kezed bizony hamis
Nyilaid hegyesek,
Ahol érnek, sebeznek.
Angyali – ördögi,
Jót a rosszal keveri.
Tudja, ki ismeri
S ezért fel nem veszi.
|
|
|
Május: |
|
|
Bűvölet
Kibomlott virágok pompázó kelyhén
Párolgó színek imája zsong,
Önfeledt mosolya színes látomást bont,
Majális ünnepén kinyíló mosolyt.
Orgonaszálak hangzó erdeje,
Búgó orgonák
Zúgó harsonák.
Remeg az orgonák hangsíp törzse,
Áldást hint remegő hangerdeje.
Fák koronái zúgjatok!
Áradjon május áhítatos fényed!
Fuvolaszó is idehallik.
Madarak tarka serege trilláz.
Megittasul a levegő,
Holdfényben bársony, meghitt erdő.
Bódít a varázsos éjszaka.
Május a bűvölet hónapja.
|
|
|
Június: |
|
|
Nyári zivatar
Gyilkos tüzű nap szúró fényében,
Vad felhők torlódnak kegyetlen kéjben.
Haragos az ég: dörög,
kavarog a szél: hörög,
tépázott felhőkön
vad zuhatag dübög,
június tajtékzó
forgószele dühöng.
Távoli morajból villanó cikázás,
felzúgó orkánban csattogó villámlás.
Sivító orkánszél tombolva veri szét
A meghasadt mennybolt robajló özönét.
Jégzivatartól porzik a megvert szél,
Kettétörött fákon sárral fröcskölt levél.
Elzúg felettünk az elsöprő látvány,
átível az égen tündöklő szivárvány.
|
 |
|
Július: |
|
|
Verőfény
Szelíden hömpölyög guruló szélben
a pipacsoktól tarkított sűrű fű,
Lüktet a július mélykék derűje,
nyári hullámgyűrű.
Árnyék sem kísérti a munkalázat,
Kaszasuhogásban ringó tájat.
Szemernyi mérget, mákonycseppet
Lila bóbitájú mákgubó rejteget.
Verőfény vakítja azúron festve
A júliusi eget. |
|
|
Augusztus: |
|
|
Naphimnusz
Augusztus! Öledben katlanná forr a Nap!
Dús sugárkezeddel szétosztod aranyad.
Gyöngyökben tobzódó, tékozló tenger
Aranyát árasztja túlcsordult kedvvel.
Felizzó lávája szétveti már,
Kitörő örömmel harsog a nyár!
|
|
|
Szeptember: |
|
|
Sebzett derű
Halványul már a Nap
tékozló ereje,
ólálkodik az ősz
szeptemberi szele.
Megbolydul a vidék .
Sebzett derűjéből
Nyugtalanság árad.
Búcsúzó madarak
messze délre járnak.
|
|
|
Oktober: |
|
|
A mulandóság mámora
Beért bő fürtű szőlő
felfutó hajlékony ágon,
bíbor október dala szól
hömpölygő színáradáson.
Színültig telt őszi kehelyben
Bacchus kínálja mámorát,
feledést hozó újborát,
a múlandóság borálmát.
Vigasztalan eső
mossa el hulló lomb
őszi álmát.
|
|
|
November: |
|
|
Ködravatal
Fakó opálos égen
a napbárka messze bolyong,
lidércfényű nyirkos réten
november gomolyog,
homály ködében imbolyog.
Hunyorgó kevéske fény,
hideg ködcsepp pereg.
Csapzott zarándok könnyén
didergő szeretet.
Zokogás tépi az ólmos csendet.
Dermedt az álom,
halott a múlt.
Ravatalon gyújtott gyertya titka:
zárt lángban ég a szikra.
|
|
|
December: |
|
|
A betelt idő
Hóhideg könnyeit sírja a Hold,
Távol a jászol csillaga dereng,
Áldott december! Szent időd betelt.
Lepergett hónapok vonuló árja
Csillagszózatot ír utolsó lapjára.
Az elmúlást várja.
Csorda pásztorok éji menete
Messze mezőkről
Csillagsugár úton
Jászolhoz elvezetett.
Harsan a télkürt,
Eget hasítva zengi: MEGSZÜLETETT!
A napbárka útja
Záruló íven
Szilveszteri éjbe vezet
Fordulóponton
Régi az újjal már együttrezeg,
Búcsúzva összecseng. |
|
|
Január: |
|
|
Újév jégkapuja
Óév zsolozsmája lehullt,
De a bárka iramlik tova,
növekvő nappalok sugarán nyílik
január jégkapuja.
Mozdul a kapu íve,
hókristály gyémántpor csillog,
kifordul sarkából az idő,
újévi hang csikorog.
Tél körme kapar,
Fagy foga villog.
|
|
|
Február: |
|
|
Rianás
Villanó sugártól
összerezzen a tél,
februári konok jégen
hajszálrepedésnyi ér.
Cseppenként enged
a metsző, kékpenge fagy,
rian a szakadó jégár,
zúdulva elragad.
Böjti szelek száguldásán
tavaszi pirkadat.
|
|
|
Március: |
|
|
Tavaszi ébredés
Ébredező nap
leheletében
bókoló ágak.
Harmatgyöngy reggel
tündöklésében
zsenge fűszálak.
Tavaszi szélben
bolondos kedvű
madártrilla száll.
Bizsergő vágytól,
duzzadó magtól,
mozdul a rög már.
Rügyfakasztó mosolygásban
tavaszra ébred a táj.
|
|
|
|
Hamvas  |
|
|
 Mitológia |
