![]() |
Április: A közigazgatás |
||
A közigazgatás a társadalmi élet állandósult neuralgikus pontja, de a gordiuszi csomó összegabalyodottságához is hasonlíthatjuk. Már az egyiptomi fáraók korában is megoszlott, hogy az uralkodó az Alsó- és Felső Egyiptomban regnált-e, vagy csak az egyik részben. Ezt a koronája kifejezte. Ez a mintegy derékban kettévágottsága egy országnak ma sem ismeretlen. Gondoljunk csak Ciprusra, Koreára, vagy Szomáliára. Skócia is állandóan függetlenedni akar a szigetországtól. Olaszország pedig a különféle krízisek idején vagy hosszanti, vagy vízszintes törésvonal mentén inog meg. A Vatikán Szicíliával ellensúlyozódik. Tudattalanunk az egész emberiség történetét hordozza az édenkerti bűnbeesés óta.
|
|||
![]() |
Május: A politikacsinálók |
||
A politika szónak igen tág a jelentés horizontja. Egyesek államvezetési tudománynak, technikának, olykor művészetnek gondolják. Mások a mindennapi életet átszövő destruáló hatásnak.
|
![]() |
Június: A társadalmi tudat |
|||
Nem sokkal az amerikai ámokfutó tömeggyilkosság után a túlszabályozott Svájcban is történt egy teljesen váratlan lövöldözés. Így a rend fenntartás problémája fókuszba került: lehet-e, és ha igen, hogyan elejét venni az efféle atrocitásoknak és a különféle büntetések mennyire hatékonyak? Sokan például a halálbüntetés újra bevezetését vélik elrettentő erejűnek, nem gondolván arra, hogy mind az ítélet meghozói, mind a végrehajtói gyilkosokká válnak ebben a gyakorlatban. És a tömeg vérszomjáról is megfeledkeznek, pedig a középkorban nyilvánosan égették el a boszorkányokat, a hitvallókat, vagy akasztották fel és fejezték le a vádlottakat a települések főterén.
A társadalmi térben, ahol nincsenek kapaszkodók, viszonyítási lehetőségeink, könnyen tériszony lesz úrrá rajtunk.
|
||||
![]() |
Július: Ideológiai csalétkek |
|||
Bár az emberiség történetében még soha egyetlen világuralom sem valósulhatott meg, a tapasztalatok levonása még várat magára. A kapitalizmus – mint a pénz világuralmi elmélete és gyakorlata – ugyan most a „demokrácia” álruhájába rejtőzötten szívós küzdelmet vív a reáliákat negligálván, hogy évezredekig fennálló rendszert alakítson ki, mint amilyen például a feudalizmus volt. De a pénzoligarcha papírpénze, értékpapírjai, fiktív tőkéi kevésbé rentábilisak, mint a földbirtokosok földjének a termőereje. Nemcsak a pénz aranyfedezete hiányzik, hanem az ideológiai aranyfedezet is. Mindenekelőtt a kereskedelmi haszonelvűség az, amely nem képes átlépni azokat a határokat, amely az átfogó társadalom szemlélethez kellenek. A materialista gazdaságszemlélet nem képes az élet spiritualitását felismerni, a magasabb vezéreltség hiánya pedig káoszba, zsákutcába vezeti a törekvéseket, még ha azok jó szándékúak is, de naivak és tudatlanságról árulkodnak. Ez jól kiolvasható a modern kor bűnözési statisztikájából. Ma drogbárók, fehérgalléros bűnözők, maffiózók, drog-, fegyver-, gyermek-, embercsempészek találhatók a „bűnpiacon”.
Ha megkérdezünk egy közgazdászt, mi a kapitalizmus, csillogó szemmel azt válaszolja: magántulajdon és verseny. Esetleg még hozzáteszi, hogy piacgazdaság Szóra sem méltatja magának a tőke szónak, a Das Kapital kettős jelentését, magát a pénzmagot és az abból remélt hozamot, kamatot, tőkét, amely vagy jön, vagy nem. Soha nem lehet garantálni, hogy 100 forintért annak sokszorosát kapom vissza .Vagyis a kapitalizmus = a fiktív tőkére épített fiktív világ. Ennél már csak a „független” politikusok a problematikusabban, akik kilépnek eredeti pártjukból. De vajon mitől függetlenek: ideológiától, vallástól, politikai szervezettől, hatóságoktól, netán a választóiktól, a parlamenttől, a kormánytól, a múltjuktól, a felelősségüktől, esetleg saját maguktól?
|
||||
![]() |
Augusztus: Mi a demokrácia? |
|||
A kérdés a történelmi mélyfolyamatokra irányul. A „szentnek” is mondott „istenadta” nép történelmet befolyásoló erejére. A sokadalom mélyfolyamatára, amelyből nem egykönnyen rajzolódik ki az érték, a lényeg. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a „népi népuralom”, vagyis a népi demokrácia kommunista gyakorlata nálunk a proletárdiktatúra lett. Ha a demokrácia egészéről, mint működő rendszerről akarunk hiteles képet festeni, ahhoz nem lesz elég a gazdasági, jogi, politikai, közigazgatási rész rendszereken keresztül történő megközelítés. A társadalom élő közösségét kell fókuszálni, amelyben az egyes ember nem statisztikai adat, hanem egy végtelen kultúr folyamat részese. Társadalom: | ||||
![]() |
||||
Konkrét szint: Intézményi struktúra |
Látens szint: |
|||
A konkrét szint az államhatalmi rendszer formális struktúráját tartalmazza. A társadalmi tudat zavarai napjainkban meglehetősen széles körűek: A demokrácia, mint képviseleti rendszer, eredendően közérdekeket, közjót, jogbiztonságot hivatott szolgálni. A nép és a kormány a tudatos és a tudattalan lélekműködés egyensúlyával analóg. Sajnos, a jelenlegi időkben a "demokráciát" az anómia, a bürokrácia és korrupció gyermekbetegségei sújtják.
|
||||
![]() |
Szeptember: Pszichológiai tér |
|||
Úgy-e ismerik az energikus embereket, a fáradhatatlan energia bombákat, akik mindig tettre készek, és az apatikus embereket is, akiknek a beszéd is nehezükre esik? Amikor pszichológiai térről szólunk, a minden emberben működő energia készletre gondolunk, amely kialakítja a szubjektív terét. Nem csupán fizikai értelemben vett tér ez, mivel időben és távolságban régi tapasztalatokat, cselekvési mintákat, modelleket és azok roncsait is tartalmazza. Vágy, siker, szorongás, kudarc hajtóereje és utórezgése a lélekben. A viselkedés téri, idői és emocionális színtere, például egy csoport szcénájánál. Az örökkévaló lélek a maga dinamikájában. Nem lehet elégszer visszamenni az ősi lelki kötelékekhez, amelyek az embert mindenek előtt saját magához fűzik, kötik, hogy ne távolodjon el végképp eredeti indítékaitól, erőforrásaitól, személyes céljaitól. Ez folytatódik az anya – gyermek köldökzsinóros és étertesti kapcsolatában, majd a család kohéziójában és egyre táguló mértékben a kortársakhoz, hasonló foglalkozásúakhoz, nemzethez, végül az egész emberiségez fűződő lelki rezgés tartományban. C.G. Jung objektív tudattalannak nevezte az emberiség eme közös tudattalanját, ahol az archetipális erőcentrumok őrzik a megélt tapasztalatok lenyomatait. Individuum es innefabile.
Való igaz, hogy ennek a pszichológiai térnek van olyanfajta zártsága, amely nem engedi, hogy ráébredjünk adottságainkra, saját feladatainkat sem igazán ismerjük fel sok esetben, haladásunk nincs a jó, az igazi mederben. Az ilyen magunk perifériáján zajló életünk holt időnek számít az eleven valóság sodrában valló élethez képest. Mérgesség, csalódás, önsajnálat, elidegenedés, elbizonytalanodás kísérheti ezt a félelem teljes, szorongó életet.
de megőriz egy biztonsági sávot, amely a mérték szerint való működés biztosítéka.
|
||||
![]() |
Október: |
|||
Végig gondolni és egészében látni a dolgokat minden bizonnyal a legnagyobb művészet, a legnagyobb kihívások egyike. Így van ez a problémákkal is. Ha az elágazásoknál próbálunk beavatkozni, úgy járunk, mint aki a gyomlálásnál lecsipegeti a folyófű messzire nőtt ágát, de a bent hagyott gyökér annál virulensebben fog kihajtani.
Ne tűnjön ez szélsőséges példának, mert az életünk hemzseg azoktól a jelenségektől, amikor nem látjuk a fától az erdőt, amikor a pillanaton elvérzik a jövő és csak ritkán sikerül a vesztett csaták után a háborút megnyernünk. | ||||
![]() |
||||
Egyéni aspektusból identitás diffúzió, |
Társadalmi aspektusbólt: |
|||
Mindkét aspektusból mérhetetlen elsivárosodást és lesüllyedést hoz magával. |
||||
![]() |
November: Bad seed |
|||
Hogyan is lehetne megérteni. felgöngyölíteni azt a rengeteg fonák helyzetet, amely a világban olyan nagymértékben eluralkodott? Milyen kiindulópontot lehetne találnunk az irányváltoztatáshoz, a válságból való kilábaláshoz? Csak egy röpke példa:
Az efféle fonák helyzetek elszaporodása komoly nehézségeket okoz a közéletben. A bajokkal párhuzamosságban a világot jobbítani akaró törekvések is felütik fejüket. Ezek jobbára naiv, parciális, kicsinyes, nagyon kis hatósugarú elképzelések, amelyek sokszor nem hogy javítanának, de inkább destruálják az amúgy is ezer sebből vérző, abnormális folyamatokat. Zöldek, állatmentők, szakszervezeti vezetők, aktivisták szállnak ringbe, kis fejszéjüket nagy fába vervén. Ezek a törekvések azokhoz a megfeneklett gyógyításokhoz hasonlíthatók, mintha egy belgyógyászati megbetegedés bőrkiütéseit kenegetnénk anélkül, hogy magát az alap betegséget gyógyítani próbálnánk.
Tettek esetében a magnak a SZÁNDÉK a megfelelője.
A jó szándékot keressük, mint jó magot, amelynek jó termései lehetnek. Ezt a gyarmatosításnál, leigázásnál, embertelen túlkapásoknál nem fogjuk fellelni. Hasonlóképpen, amikor arról beszélünk, hogy a politikusok a „hatalomban” vannak, rossz hangsúlyt adunk a közélet eme szereplőinek. Mert a politika elsősorban közéletiség, szolgálat, csak másod sorban hatalomgyakorlás, irányítás, kormányzás. Mint annak idején a hajós kapitánynak a tenger erőivel kellett megbirkóznia, ha nem akart odaveszni, oly módon kellene a kormányoknak kormányozni a mai időkben, és nem pöffeszkedni. Semmiképpen sem szabad a politikát érdekeknek gondolni, húsos fazéknak az államkasszát, amelyből szabadon lehet rabolni.
| ||||
![]() |
December: Jogrelativizmus és igazságszolgáltatás |
|||
Amióta a formabontó tudattalan betört az emberi lelkekbe, azóta sok, az addig stabilnak gondolt társadalmi tartópillér is megingott. Ilyen például a jog kérdése is. A szerteágazó értelmezési halmazban egyre nehezebb megtalálni azt a központi, igaz magot, amely minden vitán felül állhat. Sokáig ez a TERMÉSZETJOG volt, részint Arisztotelész metafizikájából, részint Aquinói Szt. Tamás keresztény teológiáján építkező szemlélet. Ez egyfelől „természetessége”, másfelől a transzcendenciája révén képes irányadó lenni. A relativizáló dinamika azonban az értelmezésekkel, kritikákkal, elágazásokkal, kételyekkel nagy jogi labirintusokat épített. Főleg a transzcendencia száműzése folytán lett útvesztő, amely egyenes leválasztja az igazságról, az erkölcsről a morálról.
A jogelméletnek és joggyakorlatnak ez a különváltsága már nagyon emlékeztet a hajdanvolt tartalom és forma vitájára.
Na már most, ha azt mondjuk, hogy az igazság azt jelenti, hogy megfelel a tényeknek, újabb két kérdés vetődik fel:
Leegyszerűsítődik a kérdés "az" igazság tagadásában. Akik azt vallják, hogy csak az egyes embereknek van igazsága, azoknak az a fajta az „én igazságom” megnyugtató mérce. Elegendő a szűk én határokon belüli kiskirálysághoz.
Ez a sokdimenziójú szétágazás valóban csak a középpontba való visszakerüléssel fogható egybe a relativizálódás hullámzó tengerében. Ez pedig csak a minden vitán felülálló központi mag lehet.
| ||||
![]() |
Január: Plútó a Bakban |
|||
![]() |
A lassú keringésű Plútó 1930 óta, amikor felfedezték és akkor a Rák jelben volt, mintegy fél pályát haladt az ekliptikán. Markáns újdonságok mutatkoztak felfedezését követően: a Röntgensugár felfedezése, az atomkorszak, a plutónium használata, a televízió, az AIDS, a 90-es években az öböl háború. Ekkor volt saját jelében, a Skorpióban. Az avatott szem a felgyújtott iraki olajkutak tüzének lobogásában felfedezte a pusztítva teremtés mély indítékát, amely az alvilági bolygó legfőbb sajátossága. |
|||
Még az egyéni lelkekben is elülteti a destruktivitás iránti vonzalmat, ha a képletben kiemelt helyet foglal el, gonoszkodó rosszindulatot, amely örömét leli a rombolásban. Még a gyilkosságokban is speciális nyomot hagynak maguk után, a darabolós gyilkosság jellemzi őket. Feldarabolják a hullát, és egy-egy testrészt ide-oda rejtenek. A robbantásos merényletekben is plutonikus elemek munkálnak. Gyilkosság és öngyilkosság közel áll a Skorpióhoz és uralkodó bolygójához. Japán Skorpió ország, a harakiri, vagy ahogyan ágyúból lövették ki magukat, az tipikus Skorpió ügy.
Míg a szemben lévő Rák jelben inkább az érzelem vezéreltség, a spontaneitás, és változékonyság a vezérmotívum, a Bak valóságelve
A társadalmi kritériumoknak és mértékeknek való alárendelődés mellett a Bakban, mint az időfolyamatban, a lassú, időhöz kötött érési, fejlődési folyamatok is zajlanak. Ebben az uralkodó bolygója a „küszöb őreként” szerepel, csak az arra érett személyeket engedi át. Ezért mondjuk a Szaturnuszt bírának, tanítónak, az idő urának, sorsbolygónak. Ez az „átengedés” a Szaturnuszon túli bolygókra is vonatkozik, az ezen bolygókat fémjelző magasabb képességek vonatkozásában, mint az intuíció, inspiráció és imagináció.
Egyszóval igen nagy szükség van arra a kollektív tudatbővülésre, amelyet a Plútó hozott a lelkekbe és amellyel a Bakban földrengést, földcsuszamlást idézett elő a stabilitás eszméjében. Ezek a Mars kinetikai erejét messze felülmúló intenzitással törnek elő.
| ||||
![]() |
Február: Uránusz |
![]() |
||
A Vízöntő korszakban különösen fontos elmélyednünk mind a csillagkép, mind az uralkodó bolygójának mitológiai, csillagászati és az emberi történelemben is nyomon követhető társadalmi hatásaiban |
||||
|
Uránuszról sokáig még a csillagászat sem beszélt. Az asztrológia is csak 7 bolygóval dolgozott. A francia forradalom után két évvel, III. György király tiszteletére a „Georginum Sidusnak" gondolták elnevezni. Később azonban Kronosz apjáról Uránusznak nevezték el. |
|||
Látnunk kell az összefüggést a társadalmi felfordulás és a bolygó újra felbukkanása között. A francia királyi pár lefejezése nagyon is analóg helyzet az Ég Urának kasztrálásával, száműzetésével. A szellem sorsát kell látnunk az anyagi világban az ilyen történetben. A francia forradalomban rövid ideig a csőcselék került uralomra, majd egymást is kiirtották. Az ember, a társadalom és világkorszak dallamvonalaiban, polifóniájában érthetjük meg a világ bonyolult történeteit.
Lehet, hogy korunkban elszigetelten vannak azok az emberek, akik valóban érti ezt, akiket valóban megérintett ez a felismerés és ez az inspiráltság vezérli tetteiket, szabja meg útjukat. |
||||
Uránia, a csillagászat múzsája |
|
![]() |
Március: Neptun a Halakban |
![]() |
|
A Halak csillagkép jelentőségét fokozza, hogy jelen korunkban éppen a 2160 éves kultúr periódus lezárulását és az új, Vízöntő világhónapba való átmenet idejét éljük. Ismeretes, hogy a Föld precessziós mozgása következtében a Tavaszpont eltolódik az ekliptikán, 25920 esztendő alatt haladván körbe. Időszámításunk kezdetén a Kosból a Halak jelébe ért. Mozgásiránya az óramutató járásával esik egybe. Ez az átmenet éppen egybeesett az istenember, Krisztus földi megjelenésével, az isteni kinyilatkoztatással, a hagyományok újra fogalmazásával az evangéliumon keresztül.
A jelképeknek a legfontosabb szerepe az energiák átalakításában van, a tudattalan gomolygó, kaotikus energiáinak adnak nevet, formát, megfogható jelentést, irányultságot. Irányultság nélkül ezek az energiák igen szerteágazó patológiás tüneteket, lélek szakadásokat okozhatnak a fóbiától a perverzitásig mind az egyének lelkében, mind a társadalmi, politikai mozgalmakban.
|
|||
HIT:
|
TUDÁS:
|
||
Rezonancia hiányában a hit szimbólumai sorvadásnak indulnak, elvesztik jelentésüket. |
|||
A Halak uralkodó bolygója, a Neptun.Lassú bolygó, a Vénusz magasabb oktávjának szoktuk mondani, a vágy bolygójának. Az elvágyódás, az örökkévalóság és korlátlanság érzete vezérli. A magasabb pszichés képességek közül az intuíció vezérli a Halak szülöttet a neptuni erőkkel. |
![]() |
![]() |
A Neptun a lélekóceán bolygója. |
||||
A tenger mélysége titokzatos, élővilága kiismerhetetlen, soha nem szűnő hullámzása és morajlás zenéje lelkünket a legmélyéig képes áthatni. |
|||||
![]() |
|||||
A kereszt, mint a vízszintesség és függőlegesség metszéspontja, azt a meta lépést jelképezi, amely által a függőlegességbe emelhetjük életünket. Ez természetesen áldozatokkal jár, önmagunk felül múlásával, egoisztikus érdekvezéreltségünk felszámolásával, a magasabb morális követelményeknek való alárendelődéssel. Ez a kereszthalál és feltámadás szellemi üzenete.
|
![]() |
||||
Ugyanezt mondhatjuk a rezzenéstelen halszemekről, amelyek folyton nyitva vannak. |
A HOLISZTIKA A holisztika az egységről, egyetemességről, egészlegességről való legmélyebb létélmény kifejezése, összefoglalása. Mint ilyen, a világról, a létezésről, az életről, az emberről való legfontosabb tudás. A görög holosz = egész szóból származó kifejezés, az angol whole szó is ezt fejezi ki: főnévi és melléknévi értelemben vett egész, teljes, összes, egységet alkotó, integrált, komplett. Dinamikus fogalom. Dinamikájában a kikerekedettség, befejezettség, kialakulás folyamatát, ennek létrejöttét foglalja magában. Tartalmazza azt a feszültséget, amely egy folyamat kiinduló és véghelyzete között van, amely a folyamat véghezvitelének energiatöbblete, ezáltal a teljesség elérésének örömfaktora. Gestalt = alak, forma. Goethe szóhasználatában a „morphe”, a morfológia = alaktan, az élő formálódó, fejlődő, szerveződő a l a k u l á s f o l y a m a t á t jelenti, és nem a geometriai kontúrt, amely magában foglalja a regenerálódást is, amelyet a szervezet élete védelmez, fenntartani igyekszik. Mint forma-egész és történés-egész a személyiség és társadalom analógonja. Szeretnők elkerülni a csapdát, hogy tudniillik elméletet alkotnánk a holisztikáról, amellyel az intellektus könnyen megbirkózik és hamar azt gondolhatja, „tudja”, miről van szó, miközben csupán felületes eszmefuttatást gyakorol.
Ne ragadjunk hát meg a kifejezéseknél. Szavaink legyenek csupán kották, amelyeket mindenki a maga hangszerével szólaltat meg. Hiszen tudnunk kell, hogy Istenről sohasem beszélhetünk j ó l . Az emberi lélek és tudat mindeme korlátait és lehetőségeit latba vetvén próbáljuk megszólaltatni a XXI. századi ember, társadalom és világkorszak polifóniáját, dallamvonalait. A VÍZÖNTŐ KORSZAK A modern káosz többdimenziójú krízise igen komoly próbatételek elé állítja lélekismeretünket. Egyrészt azáltal, hogy nem lehet nem foglalkozni vele, mivel nemcsak az egyes embert, de az egész emberiséget érinti, sőt, magát a földet is pusztulással fenyegeti. Hiszen világszerte nehezen fékezhető a vágtató infláció, növekszik a munkanélküliség, aggasztóak a jövedelem- és vagyonelosztás aránytalanságai, kimerüléssel fenyegetnek az energia- és nyersanyagtartalékok, a környezetszennyeződés pedig már megbetegítő méreteket öltött, a nukleáris veszélyről nem is szólva. Másrészt azért, mert ha valaki netán érti is a hiány- és egyensúlytalanság állapotának okát, vagy mibenlétét, az még nem jelenti azt, hogy a változtatás lehetőségét is felismeri és megteszi. Ehhez érteni kell az idők jeleit, a korszellemet, hiszen nem lehet minden időben mindent kimondani, és véghezvinni.
A csillagjárás és az emberi élet közötti összefüggés ugyan különböző mértékben, de mindenkor munkált az emberi lelkekben. Maga az időszámítás is a csillagok járásának ismeretén alapul:
Ezt a nagy napciklust a világ minden bizonnyal többször is megtette, de mi csak azokból az időkből meríthetünk információt, amikor az emberek már mérték az időt és lejegyezték történetüket. Ez az idő megközelítőleg a világév fele. A VÍZÖNTŐ KORSZAK kulcsszavai: humanitás, Kezdetének időpontja nem ismeretes egzakt pontossággal. Uralkodó bolygóját, az Uranust 1781-ben fedezte fel Wiliam Herschel, két évvel a nagy francia forradalom után, amely a szabadság-egyenlőség-testvériség jelszavát adta a világnak új társadalmi eszmeként. A bolygó keringési ideje kb. 80 év. 1996. jan. 13-a óta saját jelében tartózkodik. Egy ilyen apokaliptikus korszakváltásban, amint azt a francia forradalom óta eltelt kétszáz év társadalmi krízisei híven mutatják, sokan elpusztulnak és csak keveseknek sikerül megmenekülniök. A természeti katasztrófák és a háborúk is tulajdonképpen a saját tudattalanunk örvényszerű, lehúzó erőitől való jelképes pusztulás, az idők szavának meg nem értése folytán. A megmenekülés pedig a saját magunkon való, függőlegesbe való túlemelkedés, más dimenzióból való rálátás életünkre, helyzetünkre, a lényeglátás, az értékmentés, a kikristályosítás. A vízszintesből a függőlegesbe emelkedés
A kétszáz éves út a liberalizmustól a kommunizmusig lényegében az etikai rend felrúgása és a szellem elárulása volt. Igazi júdási árulás, amely a hármas jelszóból csupán a szabadrablást valósította meg, természetesen szabadságnak álcázva. Ha ma rákbetegségről, skizofréniáról, bűnözésről, korrupcióról, környezetszennyezésről vagy identitásdiffúzióról beszélünk, ugyanannak az átfogó, többdimenziójú krízisnek különböző összetevőiről szólunk. Intenzív, mélygyökerű, összetett, mindenkit érintő, életünket minden szempontból befolyásoló krízisről. A specialisták már nem tudnak mit kezdeni a feltoluló problémákkal. Mindennapi életünk, természetes környezetünk, emberi kapcsolataink kerültek veszélybe. Azt sem várhatjuk, hogy a rendet azok állítsák helyre, akik a szellemet elárulták. Ők a „pénzvilág” emberei, akiknek hamis értéktudata elszabadult vadállatként pusztít a tárgyakkal, emberi erővel, emberi élettel való mérhetetlen tékozlásukban. Egy példa: a háború a fegyvergyártók és fegyverkereskedők érdeke. A pénzvilág emberei számára a terep a piac, a maga farkastörvényeivel. Ezen emberek számára a létezés egyenlő a birtoklással. Profán hatalommal az egymásrautaltság helyett egymás leigázására és kifosztására törekednek. Ez a „jólét” az emberi méltóságról vajmi keveset tud. Hiszen az ő felfogásában az egyetemes jog valamiféle vadállati ragadozás, zsákmányszerzés, pusztítás. A világ transzcendens pólusának júdási elárulása, a szellem tagadása most önmaga ellentétébe fordulni látszik. A diktatúra, a munkáshatalom, a kommunizmus, az ateizmus, a materializmus – mint a túlburjánzott racionalitás – már nem tarthatta magát tovább. Most, a SZU összeomlása és a szocialista tábor széthullása után azt kell látnunk, miként képeződött le az emberi gondolkodás és tudatzavar a társadalom egészében. TÁRSADALMI VALÓSÁG konkrét szint absztrakt szint Az elemi természettől eltávolodott emberek társadalomépítése, urbanizációja, technikai civilizációja olyan mélyen módosította a személyiséget, amelyre napjainkban már oda kell figyelni. Láthatjuk, hogy egyén és társadalom illeszkedése, integráltsága olyan tudattalan mélyfolyamatokon nyugszik, amelyek véglegesen nem negligálhatók. Azt is látnunk kell, hogy központi rendeletekkel, törvényekkel, intézkedésekkel nem valósítható meg közös nevezőre hozásuk, mivel nem racionális művelet, hanem intuitív történés, spontán harmonizáció a közösségi együttélés és egyéni öncélúság egyensúlya. Patikamérlegen mérhető egyensúly ez. Kibillenése magány, elidegenedés, kiégettség, meghasonlás, neurózis, pszichózis. A társadalom tudat zavara: EMBER EMBERISÉG Ha mindezek után az olvasó egyetért abban, hogy korunk társadalmi, gazdasági, politikai krízisének hátterében az emberek megoldatlan lelki problémái állanak, akkor máris az új kiindulópontunkhoz jutottunk. Ha ugyanis a problémák etikai, lelki, szellemi természetűek, akkor nem kereshetünk pénz vagy technikai jellegű megoldásokat. A kiindulópont pedig Akkor az a kiindulópontunk, hogy
perszóna kultúrateremtő A szabadakarat, az erkölcs, a személyes felelősség, a sors, az élet és halál kérdése nem értelmezhető a metafizikai pólus nélkül. Ha elvész a magasabb dimenzióval való kapcsolatunk, a látható világban való létezésünk is lehetetlenné válik: kialakulatlan, befejezetlen, lezáratlan, féligkész, torz, destruktív, hiányos, egyszóval rossz lesz, és nem felel meg a valóságnak. A Vízöntő korszak szellemi feladatához személyiségünk megteremtésén keresztül nőhetünk fel. 2002. április 28. |
|
![]() |
|
POLITIKAI PSZICHÓZIS
|
A pszichózis a lélek zsákutcája,
|
Már huszonöt éve tanulmányozhatjuk a rendszerváltás túlnyomórészt meddőnek mondható politikai csatározásait, amelyekben mindeddig nem rajzolódtak ki az igazi társadalmi erőviszonyok. Meddő és csatározás abban az értelemben, ahogyan a végtelenített szócséplések a problémákat mélyíteni, állandósítani, tovább éltetni szokták. Ahogyan a félbemaradt küzdelmek, meg nem vívott csaták nyomán ismétlődő jelleggel újból és újból előbukkannak a régen megválaszolatlan kérdések. Ahogyan a szavak üres beszédek maradnak a megvalósulás, tettreváltás helyett. Meddő, mert nem születik megoldás, kiegyenlítődés, nem dől el az igazság, nem rajzolódik ki a valóság, csupán kárbavész a rengeteg idő, pénz, energia, lelohad a lelkesedés, felkorbácsolódnak az indulatok és lényegében minden ugyanúgy marad. Már ami a mókuskerékben való forgást vagy a csiki-csuki hatalmi játszmákat illeti. A lényeg elsikkad, a folyamat torzul, és reformálódás helyett deformálódik. Azaz torzul, abnormális, beteg lesz, pszichotikus. Az is lehet, hogy a gondolatokat azért nem sikerül valóra váltani, v é g b e v i n n i, mert ahhoz végig kellene azokat gondolni, kicsiszolni, összeilleszteni. Elölről kezdeni a szavak jelentését, végiggondolni, hogy a helyükre kerülhessenek. Politikai tolvajnyelv és öntetszelgő szakzsargon helyett érthetően kellene beszélni, világosan, egyértelműen kommunikálni, a semmi variáció helyett. Vegyük például a váltás és változás kifejezéseket. Mi történt huszonöt évvel ezelőtt: rendszerváltás, vagy rendszerváltozás? Kiforrott volt-e a puha diktatúrából a „demokráciába” való átmenet folyamata, vagy csupán kimódolt? A kulisszák mögötti titkos alkukkal, paktumokkal. Mert a váltás és változás két igen különböző dolog. A négy évenkénti választásokat követő kormányváltások a parlamenti törvényhozás struktúráját nem érintik. A honatyák egy része „hatalmon van”, a másik része ellenzék. A politikai metronóm lengéseinek szereposztását követik. Aki bent van a parlamentben tetemes kampánypénzt kap, óriási előnnyel indulván egy mezőről vagy utcáról bekerülni kívánó képviselővel szemben, a demokratikus választások idején. A váltás lényegében helycsere, miközben a helyek maradnak. A változás ezzel szemben mindig minőségi, új dimenziót jelent, strukturális módosulást, amely a funkcióban is új utakat és lehetőségeket nyit meg. Ilyen például a halmazállapotváltozás, amikor a felforrt vízből gőz lesz, vagy a jég megolvad. Ilyen minden lelki fejlődési folyamat, a tanulás, a tudás megszerzése, minden felismerés, az értés, az információ felvétele ismeretrendszerünkbe. A belátás, rálátás megváltoztatja egész életérzésünket, a világról kialakított felfogásunkat, ezen keresztül egész személyiségünket és viselkedésünket. A lelki fejlődés útja az ösztönöktől a spirituális élményekig igen hosszú változási folyamat. Nem lineáris haladás, sok kiszámíthatatlan fordulattal és minőségi ugrásokkal tarkítva. A dimenziók meghódítását híven megfigyelhetjük a beszédtanulás és járás fejlődési útján, életünk első két évében. A mondatokban való beszéd és az önálló járni tudás megtanulása időben körülbelül egybeesik. A mondatszerkesztésekben már szerepel a múlt, az emlékezés, és a jövő, az elképzelés. Énünk, öntudatunk fejlődésével karöltve alakul ki a valóságérzék lelkünkben, talán mindvégig a legfontosabb iránytű marad életünkben. A valóságérzék kialakulása a gondolkodáshoz, beszédhez és öntudathoz kötött. Személlyé, individuummá azáltal válunk, hogy a valóságot, a létezést, létezésünket, az életet felfogjuk és kifejezzük. Lelki fejlődésünk eme iránytűje tudatunkat, eszmélésünket, egész megismerésünket a valósághoz igazítja. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a valóság gravitációjában igazodhatunk el az életben, életünk a valóság vonzáskörében kell, hogy zajlódjék. Ennek hiányában tévelygés az osztályrészünk, sodródás, soha meg nem érkezés, céltalanság, tudatlanság. Hasonlatos a fentiekben jelzett pszichotikus állapothoz, amelyet az iránytvesztettség, széthullás és életképtelenség jellemez. A valóság jelen írás gondolatmenetének legfontosabb kiindulópontja. Pontosan azáltal, hogy a magyarság egész múltszázadi történelmében már nagyon is markánsan érződött egyfajta valóságtól történt elrugaszkodás. Olyanfajta élmény, amikor kínunkban úgy kiáltunk fel: „ez nem lehet igaz!” Miközben nagyon is tudjuk: ez a szörnyűség következett be. Mire gondolok konkréten? Magyarország király nélküli királyság mivoltára. A rendszerváltás – mert sajnálatosan az igazi v á l t o z á s nem történt meg – idején igen sok könyv íródott a koronáról, azonkívül reálisan is visszakaptuk az elhurcolt és kallódó koronánkat. A korona, a király azt a személyt jelképezi, aki ténylegesen érti a magyar történelmet, annak törésvonalait és integrálási lehetőségeit, aki személyes sorsában hordozza azt a lelki erőt, etikai méltóságot, amely még a megveretést is vállalja, a száműzetést, vagy halált, semmint elárulná az igazságot, amihez tartanunk kell magunkat. Csak két röpke példa:
Előhívódik egy esemény az életemből, amikor már bizonyosan tudtam, mi a politikai pszichózis:
Ez volt tehát a műsorpolitika, a proletárdiktatúra alkonyán.
Ahogy néztem őt, hirtelen ötéves kisfiúnak láttam, aki az Ödipális-komplexusát élvén, anyukáját akarja feleségül venni. És ez ötéves korban teljesen rendjénvaló, a kislányoknak is az apjuk lesz a potenciális férj-jelölt egy mondat kimondásának erejéig. Utána visszatér a rendes kerékvágásba az életük, és megvárják, míg felnőnek. És az az egy mondat akkor, ötévesen csupán nemi identitásuk első szárnypróbálgatása lesz. Megvallom, nehéz szívvel álltam kötélnek, hogy megírjam ezeket a gondolatokat, mivel jól tudom, hogy a pszichológiai igazságok kétélűek:
Ez is a tagadás és ál-megkapaszkodás ívén zajlik. A betegségeket egy darabig tagadjuk, amivel remekül magunkhoz láncoljuk azokat. Majd úgy teszünk, mintha belátnánk, miről van szó, de akkor védőpajzsként tartjuk magunk elé: „Igen, én skizofrén (ambivalens, borderline, pánikos etc.) vagyok, neked is el kell tudnod fogadni.” Ami azt jelenti, hogy ehhez igazodj, vagyis erősítsd meg. Vagyis az abnormálishoz, a torzhoz. Látnunk kell a betegség örvényszerűen lehúzó erejét, a benne működő negatív agressziót, amely a gyámolítást, a felkarolást valósággal kierőszakolja a másikból. Ez valahol gyerekkorban kezdődik, amikor az iskolakerülést, az otthonmaradást szolgálja és azt, hogy a mama ismét vele van. Például az egészségügy megreformálásának komoly akadálya az a szemlélet, amely az ingyenes gyógyítás, betegszabadság, a leszázalékolás és egyéb juttatások által váltódik ki, és amely gyengíti az egészséges, dolgozni akaró, bizakodó emberképet a felkarolt, védett, támogatott beteggel szemben. Ez a szemlélet nem akarja látni, hogy a betegség alapvetően életellenes, hogy minden betegség pszichoszomatikus, hogy a testi tünetek hosszú lelki előzményre tekinthetnek vissza. Patológiás energiával működnek. Mindenki láthatja, hogy az alkoholisták, vagy ingyenélők mindig találnak egy erős társat, partnert, szülőt, aki azáltal, hogy megteszi a kétszeres erőfeszítést, az alkalmazkodást, lényegében a patológiás folyamatot tartja fenn, egészen addig, amíg ereje kimerül.
hiszen a tudattalan lélekműködés tartalmai a tudatosodással mintegy beemelődnek a tudatba. És hogy a „külső” végtelen világegyetem mellett az ember belső lelki végtelennel rendelkezik. Mulandó testtel, időhöz kötött formával és élettörténettel, és örök, végtelen lélekkel. Így e sorok írója „az embernek lelke (is) van” gondolatot a valósághoz igazítottan úgy fogalmazza:
Teljesen más természetű születési előjog, mint amilyen a családi és társadalmi gyakorlatban alakul ki és amely ezt a másodlagos egyenlőtlenséget variálja a társadalmi szerepekben, a javak elosztásában, a munkavégzésben, a tanulási lehetőségekben, a joggyakorlatban.
Aki ezt nem ismerte volna fel, gondoljon az MSZP és SZDSZ 2002. évi kampányára, amely a következő:
Ahogyan a jog nem az igazságról szól, úgy a politika is érdekeket szolgál.
Hogyan lehetne hát eligazodni lélekismeret nélkül az igazság dolgaiban?
A helyes lélekfejlődésban a tudás és létezés nem válhat külön. Ha ez megtörténik, igen nagy zavar támad.
A modern ember a lét és tudat eme egységét nem látja és a politika ezt tükrözi. Nem rendelkezik
Viszont a kiforratlan, éretlen, romlott, töredezett, beteg lelkű ember az igaz tudást nem képes átvenni.
Létezésünk és tudásunk egyensúlya a gyakorlatban a következő magatartásokban borul fel vagy egyenlítődik ki:
Az emberiség történelmében számtalan példa van egész civilizációk elpusztulására, amely pusztulás a lét és tudás egyensúlyának megbomlására vezethető vissza. Például Atlantisz elsüllyedése. Amikor a politikai pszichózist tesszük vizsgálatunk tárgyává, azt éppen úgy kell vonatkoztatni a népre, ezen belül az egyes emberekre, mint magukra a politikusokra, akik a manipulációk éllovasai. A szerencsétlen körülmény, hogy a zsák megtalálja foltját, miképpen azt a fentiekben a töredezett lelkek hangolódási képességéről mondottuk.
A kérdés az ezek után, hogy kik csinálják a politikát?
Nyilván mindkét oldal, abban a rejtélyes egymásratalálásban, amelyről fentebb tettem említést a színdarab nézőinek a különféle szereplőkkel való azonosulásaik kapcsán. Következő kérdés:
Az igaz tudás az önismeret. A Tisza-szabályozás „bábái” a területrendezés, a területfejlesztés, amely különböző minisztériumi szakágazatokhoz tartozik. Ilyenek a földművelésügy, vízgazdálkodás, az út, a környezetvédelem, vidékfejlesztés, de ezzel még nincs kimerítve, mert lehet, hogy az egész lényegében akörül forog, legyen-e vízierőmű a Tiszán, amiből igen sok multi és a húsosfazék közelében lévő közalkalmazott hihetetlen milliókat zsebelhet be. A ciánszennyezés is valamiféle halmazati problémára utal, természetesen megoldás nélkül. Csak megemlítem a Duna medrének elterelését, amely hasonló politikai vihart kavart. A szociológia kidolgozta a maga szakágazatait, de a társadalom egészéről nem alakított ki megfelelő képet. Beleveszett a politikai-gazdasági-pénzügyi részrendszerek rejtélyes összefonogatásába. Mintha a társadalom nem is az emberekből, a lelkekből álló életszféra lenne. Az élő lelkek különleges létszférája. Az egész kozmosz része, amelyben leképeződnek a világegyetem működésének törvényszerűségei. A társadalom csak ezen egyetemes elvek ismeretében működhet jól, a részek integrált struktúrát kell, hogy alkossanak.
Ember és társadalom az élő mindenség része, amelyből senki és semmi nem maradhat ki, mert akkor már nem egész, hanem töredékes, hiányos, egyensúlytalan, működésképtelen. Ha a társadalmat, mint egészet akarjuk áttekinteni, az nem sikerülhet olyan részrendszereken keresztül, mint állam, kormány, nemzet, nép, gazdaság, kultúra és így tovább.
A katonai szolgálatban mindenki részt vett, ha az országot megtámadta az ellenség, bár természetesen a harcosok, katonák rendje minden társadalomban megvan.
Ezeket a hiányokat természetesen az olyan mennyiségi többletek, túlburjánzások, amelyek tévedésekben, félműveltségekben, féligazságokban, pótcselekvésekben, indulatokban, önzésekben, korrupciókban, destruktivitásokban, függőségekben és erőnek álcázott függőségekben van, nem egyenlíthetik ki.
|
|
![]() |
|
PARTPOLITIKA Miként egy könnycsepp nagy fájdalmakat oldhat ki, moshat el, úgy egy ékezet, egy vessző is óriási módosításokat hozhat egy szó jelentésében. Gondoljunk csak a kar és kár, a lep és lép, a lap ás láp, a hat és hát, a haj és háj, a rag és rág, valamint a PART és PÁRT igen eltérő jelentési holdudvarára Ezekből most minket az utóbbi foglalkoztat, mégpedig az úgynevezett p á r t p o l i t i k a ürügyén, amely csőlátás már egészen elfogadott lett a „demokratikus” választási rendszerekben. Ha be akarsz jutni a parlamentbe, gyűjts magad köré valamilyen érdek csoportot, és indulhatsz. Még pénzt is kapsz a kampányodra és fújhatod a nótádat. Az sem nagy baj, ha senki sem figyel rád, fő az, hogy te mozdulj.
A politikának kellene a legholisztikusabb közéleti tevékenységnek lennie, ám a tapasztalat szerint valamiféle „szalámi technika” jól fel- és szétdarabolja a kérdéseket, amely részek azután úgy úsznak a levegőben, mint a fáról lehullt levelek. Többé nem ragaszthatja vissza senki azokat az anyafára. |
|
![]() |
|
A POLITIKAI TOLVAJNYELV FOGALOMTÁRÁBÓL Agymosás, anarchia, anómia, adósságpálya, adósságcsapda, adóssághegyek, adóparadicsom, adódiplomácia, anti szegregáció, atomszarkofág, abortuszturizmus Bérapály, bérköpölyözés, biotechnológia, biológiai fegyverek. Cselszövések, csiki-csuki, csúszó áremelkedés. Devianciák kultusza, demagógiák, drogbárók, devizagazdálkodás liberalizációja, divatdiktátorok. Elvpáncélok, erőszak körforgás, elévült követelések, egoista megfeneklések. „Függetlenség”, fantomcég, fekete gazdaság, fegyver lobbi, forintoptimizmus, farkastörvények. Globalizmus, gazdaságpolitikai csomagterv, gazdasági -örvény, -cunami, -földcsuszamlás, gerilla politika, gondolatszabadság, Hamis ideológiák veszett kutyái, hecckampány, heccpárt, hírpiac, hírhisztéria, hatalmi űr, határ légiesítés, hidegháború, hiánygazdálkodás, hiánycél, hiány menedzselés, háttéralku, hitelhiénák, hitelbuborék, (szemtelen, szemen szedett, statisztikai) hazugság hadjárat, huliganizmus. Idegháború, indulatragály, infláció vágta, izgatás, ilyenizmus-olyanizmus, ideológiai ópium, ideológiai aszály, iszapbirkózás, ipar (kommunikációban, szórakoztatásban, sexben, pénzben). Joghézag, jogértelmezés, jogtiprás. Költségrobbanás, koncepciós per, katasztrófa túrizmus, karakter gyilkosság, közszereplési inkompetencia, korrupció. Lobbi, lelkiismereti kiárusítás, latinamerikanizálódás. Médiacápák, multi liberális diplomácia, média terror, meg nem támadási szerződés, migráció, maffia, megélhetési bűnözés.. Olajszőkítés, offshore cégek, offshore lovagok, Politika démon, proletárdiktatúra.(mint társadalmi pokoljárás), presztízs amortizáció, parlamenti vetésforgó, pertársaság, pénzzel és pénzre szocializáltság, pénzarisztokrácia, Rágalomhadjárat, reklámbuldózer. Spekuláció/cinizmus/korrupció triász, suttogó propaganda, struccpolitika, segélyturizmus, segélybűnözés, semmis szerződés. Személytelen szervezetek lélektelen működése, Tőkeinjekció, tabu horgonyok, társadalmi igazság fantomjai, délibábjai, titokgazdálkodás (állami, szolgálati, banki szférában), technika gólem, társadalmi közegellenállás, törvénysértő vagyonmozgás. Uszítás, Voksturizmus, vasfüggöny, válságmenedzselés, vadkapitalizmus, váltógazdálkodás, világnézetek piaca, világőrület aktivisták. Zavarodottság (mentálisan, etikailag), |
|
![]() |
|
POLITIKAI ÖNGÓLOK A politikai életnek is vannak kispályásai, a közéletnek inkompatibilis közszereplői. Gondoljunk csak Silvio Berlusconira, az olasz politika fenegyerekére, aki most, sok huza-vona után, hajlott korára való tekintettel közmunkára válthatja börtönbüntetését. Igaz, hogy mindössze 4 óra erejéig a hét 168 órájából egy idősek otthonában, de mégis csak hatalmas zuhanás ahhoz a hírességhez, gazdagsághoz, hedonista menethez képest, amely korábbi éveit jellemezte. Valamit ő is hibásan értelmezett és gyakorolt az amúgy politikai gumiszabályokhoz képest, amely sokfajta szétmagyarázásban mérgezi az emberek életét.
Háromféle vezetési stílust ismerünk, ezek megfelelnek az asztrológiában használatos minőségeknek. A kardinális az autoriter diktatúrának, a fix a demokratikusnak, a laissez faire a labil minőségnek, amelyből a liberális eszme hajtott ki. Valójában a három stílus egyensúlyos működtetése lenne a célravezető, miként az asztrológiai mandalában is egyensúlyban vannak az elemek, a minőségek, a pozitív és negatív erők. A hatalomgyakorlásban az egyensúly nem szokott megvalósulni, és ebből sok öngólt lőnek a közélet játékosai. Ma már annyira abnormalizálódott az egyéni és a társadalmi élet, hogy sokan azt vallják, a rend csak diktatúrával tartható fent. Ennek másodlagos következményei az azonosulások a diktátorral, erejének irigylése, utánzása, követése, az annak való alárendelődés haszon ellenében, vagyis az erőszak konzerválódása. „A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el” – fogalmaz Lao ce a 42. versében. Amikor kivégzik őket, szembetalálkozhatnak azzal az erőszakkal, amellyel ők operáltak korábban. A kardinalitás nem erőszak, hanem a REND képviselete, amelyhez belső meggyőződésből, etikai érzékünkből fakadóan kell igazodnunk. Sajnos a történelem azt igazolja, hogy diktátorok minden időben vannak, olykor katonai diktatúrák, legutóbb Egyiptomban, ahol a vallással ütköztek össze. Az ARS REGIA a szellemmel való vezetés, nem a hatalommal való kormányzás. A „nép” fogalom jelentése is elhomályosult.
A cinizmus/korrupció/spekuláció triásza fertőzi a közéletet. A legnagyobb öngól a felülnézet, az átfogó tudás hiánya, a csőlátás, a békaperspektíva. Így történhet meg, hogy a játékos, ha kaput lát, berúgja a labdát, még ha az a saját kapuja is, amelyet védenie kellene. |
|
![]() |
|
POLITIKAI MANIPULÁCIÓK „Manus manum lavat” kéz kezet mos, tartja a közmondás, híven utalva a kimosakodás lehetőségére valamilyen tisztességtelen ügyben, amikor a felek kölcsönösen támogatják egymást az elnézés, a fedezés tekintetében. Hasonló ez a „betyárbecsülethez”. Az útonállás, a rablás, a betörés igazában nem elfogadható, de amikor egymást nem adják ki a vétkezők, egy rész momentumban becsületesnek tartják magukat. Amikor az iskolások elkövetnek egy csínyt, összetartanak és nem árulják el a bűnöst a tanárnak, ott is a felnőttekkel kapcsolatos ellenérzések kovácsolják össze a gyerekeket, nem a morális erő, amely még csak pislákol a lelkükben.
Igazi ördögi dolog volt devizában eladósítani olyan embereket, akiknek a jövedelme forintból származik. Erre született:
A Kúriának kell kimondania a jogi procedúra azon fordulatát, hogy vizsgálni kell a tisztességet, a szavahihetőséget, az életszerűséget, vagyis a nagy átverést. Ugyan meg kell vizsgálni, hogy ez a bankok, vagy a becsapottak részéről áll-e fenn, úgyhogy hosszú menetekre kell még számítanunk.
és egyéb, az értelmet megkerülő eljárások, amelyeknek a félrevezető hatása garantált. Titkosszolgálatok, titok miniszterek, évtizedekre titkosított iratok bonyolítják az ügyeket a politikai erőtérben.
|
|
![]() |
|
PSZICHOLÓGIAU ÉS TÁRSADALMI KÉRDÉS FELVETÉSEK Az embert, a történelmet, a társadalmat, a természetet a szellemi nézőpont negligálásával nem lehet megérteni. Ha csupán a földi események folyamataként közelítünk ezekhez a kérdéskörökhöz, kimaradunk abból az összefüggés rendszerből, amely minden létezés lényege.
A válasz nyilvánvalóan: NEM! De még mielőtt a banálisnak tűnő kérdés felbosszantana bennünket, gondoljunk csak Romulusra és Rémusra, akiket egy farkas anya nevelt. Persze az anyanyelv elsajátítása, a higiéniai szokások megtanulása, az iskolázás, és folytathatnánk tovább, ezer szállal fűzik az egyes embert a társadalomhoz. De ettől még az individuum és a társadalom kapcsolata rengeteg problémát tartalmaz, mind mélységi, mind elvontsági szinten.
Már nem beszélhetünk csupán egyének halmazáról, hiszen a társadalom szerveződését megelőzik a törzsi háborúk, vagyis mindig csoportok, közösségek együtteséről beszélünk, ha társadalomról szólunk.
Egyéni, vagy társadalmi konstrukció?
Mi által válik egy kérdés az egész társadalmat érintő közüggyé, „politikává”, és mi csupán egyéni kérdés?
A magántulajdon, a büntetés, a törvénykezés, a gazdasági egyenlőtlenség, az alkotmánybírósági jogkör, a polgári engedetlenség, a gyerek jogok, az abortusz erkölcsi vonatkozása, és így tovább. Onnan indultunk ki, hogy pszichológiai és társadalmi kérdéseket szedünk elő, és azok szellemi szempontból való taglalását látjuk célravezetőnek. Sajnos a modern világban már nem él a szent ember eszményképe oly módon az emberi lelkekben, mint ahogyan az az antik világban természetesen működött. Ott az életút stádiumai világosan kirajzolódtak: tanuló évek, családalapítás, társadalmi szerepvállalás a munka folyamatában és a bölcs öregkor.
Összességében úgy tudjuk kérdéseinket megválaszolni:
|
|
![]() |
|
A „DEMOKRÁCIA” DZSUNGELE A balhé, a széllovas, a köpönyegforgató, a performance, a „független”, a jómadár, a kaméleon. A politikai eszmék már fogyóban vannak, lassan az ígérgetések is kifutják magukat.
Valójában ezek a kérdések mind visszavezethetők egyetlen kérdésre, ez pedig az egyén és társadalom illeszkedésének pszichológiai illetékességű problémaköre.
A végig gondolás is fontos követelmény mind az egyéni életben, de a közszereplőknél mindenképpen. Mert ha „korlátolt felelősségű társaságként” működik, könnyen leragad egy rész szempontnál, ami azután mindent meghiúsíthat. Jelen írás célja együtt gondolkodásra hívni az Olvasót.
A dzsungelhez hasonlítottuk a demokrácia elszabadult poklát, amikor mindenki mondja a magáét, követelődzik, ítélkezik, kifogásol és nyomul, gátlástalanul uszít, gyűlölködik, anélkül, hogy felmérné, valójában hány emberrel van igazi konszenzusban. Elég, ha csak az eldurvult választási kampányokra utalunk ehelyütt. A nép valóban a tudattalan lélekrész analogonja a kormány a tudaté, de nem a hatalom szemszögéből |
|
![]() |
|
PLUTOKRÁCIA Ha ezt a vagyonokon nyugvó politikai hatalmat a maga kiterjedtségében meg akarjuk érteni, az Az elmaterializálódott és ateista „negyedik birodalom” a plutokrácia.
Ennek a kereskedő rétegnek minden árú:
Paradox, hogy nevéből fakadóan nemcsak a hasznot, a kamatot kellene és lehetne „keresnie”, de az önzéssel, az önérdekkel, a haszonelvűséggel is kereskedik. Jó lenne, ha a háborús öldöklők tudnák, hogy senkit nem lehet teljesen megölni.
|
|
![]() |
|
A POLITIKAI FÉLMŰVELTSÉG Egyaránt vonatkozik a főállású politikusokra, akik ebből élnek, és a politikában résztvevők széles táborára, akiket sokféle jelzővel illethetünk a tisztánlátástól az indulatvezérelt analfabétákon, cinikusokon, nihilistákon át a körmönfont és hétpróbás, direkt bajkeverőkig terjedő íven. Már az eddig megpendített gondolatból is kitűnik, milyen nehéz ennyi féle érzületből jól hangzó közérdekű, közéleti és közhangulatú szimfóniát megszólaltatni. Olyasmi ez, mintha egy zenedarabba az ágyú és a sziréna hangját is bele kellene építeni a hegedű és a hárfa hangja mellé.
Ezek a félbemaratottságok nagyonis hasonlítanak a félművelt emberekhez, akik semmihez sem értenek igazán, nem képesek végiggondolni a dolgokat, nincsenek maradéktalan megoldásaik, rengeteg lebegtetett és függőben hagyott esemény mentén felfejtődik, azaz széthullik életük, mint a hímzések, amelyeknek a szálait nem kötik el a fonákon. |
|
![]() |
|
A NÉPET NEM LEHET KICSERÉLNI
Nyilvánvaló, hogy itt a KULCS csak magának az összefüggésrendszernek a felismerése lehet, és az abban való hely tisztázása.
Nem szabad megfeledkeznünk a média manipulatív szerepéről, a félműveltségből, vagy direkt agymosó szándékkal történő agymosásokról.
Felsorolni is lehetetlen azokat a vadhajtásokat, amelyek a „nép” részéről a szabadosság nyomán tapasztalhatunk. Ha a politikában geopolitikáról hallunk, nem biztos, hogy a Föld géniuszára, a géniusz locira gondolunk. Pedig a tájat, az éghajlatot, az időjárást, a természeti sajátosságokat a hely géniusza formálja. Ez természetesen életmódot is megszab, másképpen lehet élni az Antarktiszon, mint a sivatagban. A NÉPET NEM LEHET KICSERÉLNI. Az EU legnagyobb problémája, hogy valamiféle USA-t gondol alakítani az európai nemzetállamokból, amelyek több ezer éves gyökerekkel, hagyományokkal, kultúrával rendelkeznek. A nemzetek feletti intézkedéseknek napnál világosabb csődjét láthatjuk abban a gyakorlatban, ahogyan Amerika „demokráciát” visz fegyveres harcokban a Közel Keletre. A felbomlott államok a kivégzett vezetők helyébe újfent törzsi szervezetek lépnek, amelyek terror harcot vívnak az ellenük való terrorharcra feleletképpen. Az áldozatok száma mindkét oldalon óriási, már – már a népírtas határát súrolja.. A fegyverlobbit természetesen főleg az érdekli, hogy a fegyvereknek piacuk legyen. Ebben az elembertelenedésben két kifejezés is jelzi a visszafordulás halaszthatatlanságát: A nemzetiségi zavargások világosan mutatják, hogy az emberek identitásának milyen fontos része a nemzetiségi hovatartozás, amely a népéhez köti. A felületes szemlélet populizmusnak mondja azt a népszerűségi törekvést, amely valóban nem az igazi összetartozást, a valódi gyökeret, a gravitációs pontot jelenti, az anyaföld, anyanyelv fogalmakban is őrzött szülőföld elsődlegesen kiemelt, meghatározó tényezőt. Ennél valóban van mélyebb, bölcsebb, patinásabb népiségünk. A „szülőföld”, azáltal, hogy oda születünk, mintegy világra hoz bennünket egy gravitációs ponttal. Ez nem cserélhető el, miként anyánk és apánk sem.
|
|
![]() |
|
A DEMOKRÁCIA KILÉPETT A MEDRÉBŐL 2014 őszén, az önkormányzati választások előtt nem a Duna, vagy Tisza, hanem a dunántúli kis folyók léptek ki a medrükből, kis falvakat vágtak el a világtól. Horvátországban és Szlovákiában is áradás volt, a magyaroktól kértek és kaptak homokzsákokat.
A feudalizmus szokásrendjében a születési előjogok sok irigységet keltettek az alacsonyabb néprétegekben, de persze a trónviszályok tanulsága szerint az arisztokrácia sem volt mentes a hatalmi harcoktól. Ám az, hogy királynak születni kell, az soha nem kérdőjeleződött meg. Az uralkodókat a királyi családok adták, a trónöröklés rendjét nem lehetett megbontani. A herdálás minden szinten megindult. A szellemi, lelki és anyagi szinten való devalválódást a kampánypénzek milliói híven tükrözik.
A nagy diktatúrák után, amelyeknek bőven voltak minden időben szekértolói, haszonélvezői és ideológusai, ma le lehet söpörni a porondról valakit azzal, hogy diktátor, nem demokratikus, netán fasiszta. De ki az, aki ekkora ellenszélben az úgynevezett világbékéért valóban tud tenni valamit? Csak azt tanulhattuk meg, hogy aki békét akar, készüljön a háborúra. |
POLITIKAI ILLUZIÓK ÉS VAKSÁGOK. Mindig a teremtésig kell visszamennünk, a kezdetek kezdetéig, ha valamit a maga egészében akarunk megérteni, áttekinteni.
További rengeteg illúzió, érzéki csalódás születik abból a tényből, hogy a mindig egyenes irányban haladó fény a tárgyakon, lencséken, felületeken megtörik, és ebből fakadóan módosulnak a látottak. Ehhez még az árnyék is hozzátesz némi alakítást, ami ugyancsak zavaró abban a vonatkozásban, hogy MI A VALÓSÁG?
Persze az emberi képességeket nem lehet izoláltan vizsgálni, hiszen minden mindennel összefügg, de az illúziók szempontjából a látásra most külön fókuszálunk.
Valójában ennél mélyebb ellentmondásokról, ütközésekről, törésvonalakról van szó, amelyek a ki- és megegyezéseket lehetetlenné teszik.
A spirituális pólus negligálásával valamiféle csonka gúla lett a közélet, amelynek éppen a lényege, a csúcsa hiányzik. A Napot jelképező része hiányzik, ahonnan minden jön és ahová minden visszatér. Ez alakította ki az ú.n. „egypólusú” világ ideáját, azt a gazdasági, katonai, pénz és „hatalmi” fantazmagóriát, amely világhatalmi tényezőként mitegy a Teremtő helyébe kíván lépni:
Ez a politikai illúzió és vakság történelmi aknamezőt hoz létre csőlátásával, semmiből sem okul. A harmincéves háború valahogy véget ért annak idején harminc év alatt, ma a világháborúk ezt nem képesek megtenni. A Hortobágy délibábja és a sivatag Fata Morgánája kismiska ehhez a politikai eltévelyedéshez képest a megtévesztő hatásban.
A pénzuralom következményei már beláthatóak. |
|||
![]() |
|||
|
|||
![]() |
|||
POLITIKAI MESEKÖNYVEK Már a mese sem a régi. A „”modern” mesék száműzik annak lényegét:
Ezek helyett robotemberek, lézersugarak, űrlények, gépek, technikai manőverek szerepelnek és mérhetetlen mennyiségű gyilkolás, robbantás. Katarzist a kimódolt helyzetek és minden természetességet nélkülöző szereplők nem okoznak, de erre manapság úgy tűnik, nincs is igazán szüksége az embereknek. Valamiképpen beletörődtek az
A meséknek az az ősi kritériuma is elkallódik a manapság elterjedt kitalációkban, hogy AZ IGAZSÁGRÓL SZÓLNAK,
Ez a megoldás, kikerekedettség, befejezettség és örömfaktor, amelynek továbbvivő ereje van, maga a „siker”, a szó jó értelmében. Hiszen a klasszikus mesék hősei sok kudarc, próbatétel és kísértés közepette okulnak, ami által képessé válnak az igazi megoldásokra. Vegyük csak példának a didergő király történetét, aki nem képes felmelegedni, kivágat erdőket, hogy befűtsön és mégis reszket a hidegtől. Akkor odatoppan egy kislány és azt mondja: „De rossz bácsi vagy te, király bácsi!” – hirtelen megindul benne az érzés, átmelegszik a szeretettől, amelyet a megsértett kislány szelídsége vált ki belőle. Le kell vetnie a szőrméket, bundákat, nem kell KÜLSŐ MELEGÍTÉS. többé. A békének ma már világnapja is van, január 1. Nobel békedíjat háborús elkötelezetteknek is gyakorta adnak. Ez azért lehetséges, mert ma már a béke sem egyértelmű kifejezés, annyira hiányzik az életből. Ennek következtében a világháborút is el lehet fogadni, mint kikerülhetetlenséget. A legabszurdabb ebben a politikai mesekérdésben az, hogy a „politika”, mint közélet, közjó, közérdek eredendően államtudományt, közigazgatást jelentő kifejezés csak az utóbbi századok torz gyakorlatában vált ravasz, fortélyos, meggyőződés nélküli ingázó magatartást jelölő fogalommá. Rovatunk „politikai tudattalannak” nevezi lelkünk ama rétegét, amely a családi kötelékeken túl kulturális, nemzeti és nemzetközi összefüggésrendszer felségterülete lenne. ÖSSZEFÜGGÉSRENDSZER, és nem gyökértelenség, vagy szerepek köpönyegforgatása. Miként a nyelv géniusza a bunda = szőrmekabát szóból alkotta a „bundázás” = csalás, megtévesztés, átverés, elrejtés, megvesztegetés szót.
A mesék történeteinek ÜDVÉRTÉKE van a morális magatartásból fakadóan. Emberségből kellene írni a politikai meséket.
|
|||
![]() |
|||
CSALÁDPOLITIKA Sok lelki elfajzásnak és természetesen társadalmi „fejlődésnek” is le kellett zajlania ahhoz, hogy a család és a gyermeknevelés kérdése egyáltalán politikai téma lehessen. Ha a történet forrását keressük, egyik ág mindenképpen az úgynevezett egyházi és polgári esküvő szétválásában is fellelhető. Ez a szétválás annyira fokozódott, hogy ma már az egyházi esküvő önmagában nem „érvényes” a polgármesteri hivatalban kötött egyezséghez képest.
A politikai VASFÜGGÖNY mintájára, amely a Nyugatot Kelettől választotta el – valójában a tudatos és tudattalan lélekműködés törésvonalát mutatja – a lélekben is mindenféle vasfüggönyök képződnek. A múlt században például a marxista osztályharc elmélet alakította az akkor imperialista kizsákmányolásnak mondott osztálygyűlöletet, szemben a kommunisztikus egyenlőségesdinek kitalált utópisztikus képzelgéssel az emberek attitűdjében. A jobb és baloldal azóta is áthidalhatatlan szakadék a lelkekben.
Még nem terjedt el eléggé a világ összefüggésrendszerben való vizsgálata, ezért a hasadásokat követően könnyen lehet leragadni a részleteknél. Ez pedig maga a totál kiúttalanság. Miként a népi mondás is tartja: „Az ördög a részletekben lakik”. A szétziláló erőben. Ha társadalmi válságokról beszélünk, az évszázadokat jelent idői vonatkozásban. A politika normalizálása az egyének normalizálódásával kezdődhet. |
|||
![]() |
|||
![]() |
|||
![]() |
|||
PÁRHUZAMOS TÁRSADALMAK
Nem minden korban foglalkoznak az emberek a létük nagy kérdéseivel, életük értelme vonatkozásában. Gyakran lekötik figyelmüket és erőiket a mindennapok ügyei, nem látván a fától az erdőt. Fél válaszokkal is meg tudnak elégedni, hiszen ahhoz, hogy távlatot nyerjenek, valamennyire el kell távolodniuk attól, amire rá akarnak látni. Ám ha krízishelyzet van, rákényszerülünk új megoldások keresésére a régi kerékvágások helyett. Még az „istenadta nép” is kitekint csigaházából a nagy felfordulások idején.
A Vízöntő korszak hajnalán minden megkérdőjeleződik.
A technika századában irányt vesztett lett az emberek többsége.
Nem kerülheti meg a „végső kérdések” között az Isten létét, a világ létrejöttét, az ŐSI VILÁGREND ismeretét, ezek töltik be ugyanis azt az irányító szerepet, mint a falu tornya a vidék életében hajdanán. Az EU egy gazdasági közösség kívánt lenni eredetileg, lehatárolódván a társadalom szentségi jellegétől, amely a világrendet képezi le egy olyan ÖSSZEFÜGGÉSRENDSZERBEN, amelyben minden mindennel összefügg. Hasonlatosan a szervezetünk életéhez, amelyben a légzés által meghatározott pulzus tartja fenn és szabályozza a keringést, a hőmérsékletet, a kiválasztást, az emésztést, etc. Az EU pénzuralmi erőlködésekkel próbál úrrá lenni a hatalmas adósságokon, az elszegényedésen, a munkanélküliségen, „többsebességes Európának” becézi a kolosszális bajt:
A társadalmat nem lehet lecserélni, a társadalomba mindenki beletartozik, a közösségek általi természetes szerveződés igen meghatározó, ám nem könnyen kiismerhető. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egyfelől a társadalom egyénekből áll, másfelől az ember társas / társadalmi meghatározottsága miatt nem élhet társadalmon kívül. Fontos circulus vitiosus rejlik ebben az összefüggésben:
Amikor párhuzamos társadalomról beszélünk, azokra a csoportokra gondolunk, akik nem épülnek szervesen a társadalom egészébe. Ennek számos okát számba venni lehetetlen. Ezek között szerepel a szegénység, a túlzott gazdagság, a családtól való elszakadás, a tanulatlanság, az, hogy nem ért semmilyen munkához, lelki fejlődése megakadt valamilyen szinten. Et lehet trauma következménye is, de a túlságosan óvó, narcisztikus nevelés is aláaknázza a társadalmi integrációt.
Persze az egyének részéről is rengeteg vadhajtást tapasztalhatunk:
Nem vagyunk túl a kollektív bűnösség fantazmagóriáján sem, és a diktatúrák megítélése sem egyértelmű.
|
|||
![]() |
|||
A 2016. év Márton Áron (1896.- 1980.) emlékév, a mártír püspök |
|||
![]() |
|||
PSZICHOLÓGIAI HADVISELÉS A POLITIKÁBAN természetesen az atom- és a 3. világháború veszélyei mellett Ha az egyes ember életét többismeretlenes egyenletnek mondjuk, amelynek nincs megoldó képlete, ezt elmondhatjuk a világpolitikára is. Főleg a megoldó képlet hiányára kívánunk fókuszálni:
Mert a világ összefüggésrendszerében – egyre többen szajkózzák a „minden mindennel összefügg” holisztikai elvet – hogyan is lehetne másként a részek illeszkedése az egészhez, mint a MÉRTÉK alapján?
Eredendően a „politika” magától értetődően a közélettel, a közjóval esett egybe. A görögöknél ott volt az AGÓRA, az a köztér, ahová mindenki elmehetett, beszélgethetett, kicserélhette gondolatait. A szeniorok, az öreg bölcsek pedig tudták a dolgukat.
Főleg, mióta az interneten bárki írhatja a maga blogjait. Sokan a politikát valamiféle „külső”, sodró lendületű történésnek gondolják, teljesen mellőzve a tényt:
Inkább úgy fogalmaznék:
Igen, tükröt. A politika igenis a lelkekben zajlik, mégpedig PSZICHOLÓGIAI HADVISELÉS FORMÁJÁBAN. Az igazság, a lényeg, a kiindulópont alig lelhető fel az utcai hangoskodásban, kavargásokban, indulati rohamokban. Elvész a bábák közt a csecsemő. Akkor is, ha van „összeesküvés elmélet”, akkor is, ha nincs. Mert valójában a lelkekben fog eldőlni a csata, nem
Pszichológiai hadviselés folyik, mert nem a fegyverek fogják eldönteni a háborúkat, noha például Szíriában hat éve folyik az amerikaiak által kezdeményezett és fenntartott polgárháború, az elnök megdöntésére irányulóan. 2016. június 23: a BREXIT napja,
Nem túl nagy előnnyel, de mégis átugrották azt a lécet, amely az EU elfogadhatatlan törekvéseinek szab határt, jelesül:
A kapitalizmusra ez nem mondható, mert az a fiktív tőkére építkezik. Az EU gazdasági ” társulás”, mindenféle spirituális vonatkozás, töltet nélkül. Mutatkozik az Egyesült Királyság több törésvonala is, például a skót lelkekben. Fölösleges bűnbakokat keresni, mert ennek a bomlásnak a csírái már régi keletűek.
Ez pedig a lelki életünkben a létért és önmagunkért vállalt felelősség, amelynek igenis hatása van a közjóra és közérdekre. A politikának is az élet szentsége jegyében kell és lehet formálódnia. |
|||
![]() |
|||
APRÓPÉNZ ÉS HOLT SZELLEMI TŐKE
A fillér kimaradt a jelenlegi pénzforgalmunkból. Az „átkosban” még volt lyukas kétfilléres, pehelykönnyű ötfilléres, és a munkafedezetű alumínium forint valamiféle stabil értéket látszott kifejezni és hosszú ideig tartó nimbusszal övezte Rákosi pajtást. Ma már az ötforintos a legkisebb fémpénzünk és nem is lehet érte semmit kapni, szemben a hajdanvolt 60 filléres telefonérmével, vagy bélyeggel. Emellett azonban minden időben megtapasztalhatjuk, hogy a világban működik a SZELLEMI ERŐ, amelynek nincs anyagi ellenértéke, nem mérhető a szokványos mércékkel, mégis túlmutat minden tapasztalaton, maradandó értékként örök viszonyítási alapot képez. Sőt, kimondhatjuk, hogy ez a szellemi erő irányítja és tartja fenn a világot, mégha a közgyakorlat nem is ennek akar érvényt szerezni. Ezek az értékek:
Ez a szellemi erő pontos mutatója annak, mi a jó, a helyes. Sajátságos, hogy édes vétekként sokszor azok is a rosszat követik, akik úgymond „tudják”, mi lenne a jó. Mint tapasztalhatjuk, ez nagymértékben félreviszi a dolgok menetét és a világőrület irányába sodorja. A megfeszített avatár hátterében a Júdás mítosz él.
Ez az a szellemiség, amelynek jutalma önmagában van, pénz ellenértéke nincs, ez az örök értékek rendjében gyümölcsözik. Ha nem akarjuk életünket aprópénzre váltani, hinnünk kell a MAGYAR SZELLEMISÉGBEN, amelyet a 150 éves török uralom sem tudott bekebelezni, a proletár ösztönörvény sem tudott elnyelni, és Trianon sem trancsírozott teljesen fel. |
|||
![]() |
|||
A POLITIKAI METALÉPÉS NÉHÁNY KÉRDÉSE Ki érti a maga egészében a társadalom szervezetét, szerkezetét és működését? Ki tudja, mi a „hatalom?” Értik-e, miként lehet élni és visszaélni vele? Érvényesülhet-e a töredezett relativizáltságban a JOGREND? Milyen társadalmat építhetnek az identitás diffúzióban és értékválságban szenvedő emberek? Lehet-e a világ egypólusú, vagy multipoláris? A gazdaság a társadalom alapja? Az ösztön az ember fő mozgatórugója? Az USA kinek a kontójára folytatja a 2. világháború utáni külpolitikáját a közel-keleti és afrikai katonai beavatkozások kapcsán? Vajon kinek érdeke az iszlamizációs vallásháború? Van fogalma a kultúra igazi lényegéről annak, aki multikultúráról beszél? Kiknek a lelkében fogant meg a kommunista eszme?
|
|||
![]() |
|||
ARMAGEDDON Világvége jóslatokban ma sem szűkölködünk. ÁM: AZ ÉLET ELPUSZTÍTHATATLAN! Ezt a politikusok nem tartják szem előtt, ez nincs a tudatukban.
|
|||
![]() |
|||
A DEMOKRÁCIA ÖNELLENTMONDÁSAI A természetes rend lelkekbe írt törvényei elhalványulását követően elértük, hogy „a farok csóválja a kutyát”, vagy a „sok lúd disznót győz” jelenségét.
De egyre inkább kifogyóban vannak a demokratikus szlogenek, mint az egyenlőség, a szabadság, helyettük a valóság a menekült áradat, a szegénység és a felheccelt követelődzők jöttek. |
|||
![]() |
|||
ELKÉPESZTŐ KÉPTELENSÉGEK Bizonyára az sem segítene, ha valaki megírná a politikai ABC-t, hiszen ugyanazon betűkből alkotható szavak és mondatok variációja végtelen. Tehát a kiforgatást nem úsznánk meg. Abban is nehéz reménykednünk, hogy a holisztika gyökeret ver a politikusok lelkében és a politika berkeiben, mivel a demokrácia alapvetően pártpolitika, márpedig a párt szó:
Ily módon a parlamentben a pártok parolázhatnak anélkül, hogy érdemi döntés, megoldás születne. A közjó, a közérdek csatamezöjén civilek és pártemberek végeláthatatlanul vívhatják meddő csatáikat:
A pajzsként maguk elé helyezett fogalmak, mint:
már régen kiüresedett, elhasználódott szavak, semmit sem védenek, csupán biztosítják az álló-, ideg- és hidegháborúkat.
De nevezhetnénk a hármast primitívségnek, pofátlanságnak és pszichózisnak is.
Mégiscsak annak a holisztikai elvnek kellene gyökeret verni a lelkekben, hogy
A társadalom olyan, amilyen egyénekből áll. |
|||
![]() |
|||
POLITIKAI KOORDINÁTA RENDSZER Bármilyen bonyolult és összetett is a világ, a koordináta rendszer vízszintes és függőleges tengelye jó eligazítást tud nyújtani a tájékozódáshoz, még a politikai életben is. Bár itt a vízszintesség jobbára a bal- és jobboldalt jelenti világszerte, anélkül, hogy sikerülne egyértelműsíteni a két irányultságot, a függőlegesség, mint transzcendens pólus pedig szinte teljesen hiányzik a politikai közgondolkodásból, ehelyütt kísérletet teszünk ennek a szemléletnek a felvázolására. Mindezt voltaképpen a különféle TÖRÉSVONALAK kialakulása miatt gondoljuk fontosnak, amelyeket általában úgynevezett politikai földrengések, földcsuszamlások és viharok szoktak követni.
Tudjuk, hogy a politikai propagandák már-már az agymosás határát súrolják sok esetben. A képzetlen és félbemaradt emberek könnyen megtéveszthetők, indulatuk hamarabb elragadja őket, mintsem meggyőződésük kimunkálásán dolgoznának.
Vagyis minden teremtmény ebbe a rendbe tagolódik be, más lehetőség nem adatik számára.
|
|||
![]() |
|||
GEOCENTRIKUS ÉS/VAGY HELIOCENTRIKUS VILÁGNÉZET NE GONDOLJUK, HOGY CSAK A 17. SZÁZADBAN JELENTETT TÖRÉSVONALAT. Rómában a De Fiori téren áll Giordano Bruno szobra, akit 1600. 02. 17-én itt égettek el elevenen máglyán, eretneknek bélyegezvén őt. A szobrot mintegy 300 évvel később állították. Az „eretneksége” egyszerűen ama állítása volt, hogy a világ végtelen, és nem a Föld a közepe, hanem a Nap. Ez totálisan szemben állt az akkori kor statikus szemléletével, amelyet hivatalosan mindenkinek el kellett fogadnia.
Ennek legmarkánsabb futama 21 éves kor táján tapasztalható, amikor a társadalmi szerepvállalás kapcsán önös érdekeit fel kell áldoznia a közösség érdekeiért, vagyis az alacsonyabb értéket a magasabbért. Ebben az ÉRTÉKHIERARCHIÁBAN alakul ki az a moralitás, amit emberségnek szoktunk nevezni, és amely erősen különbözik attól, mintha a ragadozó fenevadaktól származtatnánk magunkat. A TAPASZTALATI ÉN ÁLDOZATUL KELL, ESSÉK A VÉGTELENNEK. Tapasztalati énünk mindenek előtt a szereprepertoárainkat foglalja magában, amelyet a családban, a rokonainkkal, a kortárs csoportokban, partner kapcsolatainkban, munkahelyünkön, különféle egyesületekben etc. töltünk be, kapunk meg, több-kevesebb sikerrel. Lássuk be, sokszor tágabb horizonton kellene otthonosan mozognunk, mint amire képesek vagyunk, ilyenkor lép fel a tanári, szülői, vezetői és egyéb szorongás. Nagyobb számú „ruhát” kaptunk, mint amekkorák vagyunk. Politikusokban sincs meg az esetek igen nagy részében az a méltóság, emelkedettség, bölcsesség, belső muníció, lelki többlet, amely őt a diplomáciai munkára alkalmassá tehetné. Sokszor láthatjuk a vörös szőnyegen zavartan csetlő-botló, kisebbségi érzésben őrlődő „diplomatákat”, akiket ki tudja, milyen áramlat dobott a pozícióba, amelyet nem tud betölteni. A főállású politikusoknak, a „képviselőknek” is számot kell vetni lelkiismeretükkel, hogy egocentrizmusukat képviselik-e, vagy spirituális távlatokban gondolkodnak.
|
A FÉLKARÚ JOBB- ÉS BALOLDALIAK Csak remélhetjük, hogy lassacskán lejár a félkarú óriások, vagy félszemű politikai kalandorok hatalmi inváziója. Fékezett látásuk, gondolkodásuk és mozgásterük, amely csak az egyik oldalról akar, képes, tud és mer tudomást szerezni, műfaji változtatásokat is eredményezett. Létrehozta a :
Mindez a ló egyik, vagy másik oldala mellett - vagyis diktatúra, vagy demokratikus anarchia - futás jegyében, a lovon nyergelés helyett. Valójában azonban a függőleges értékhierarchia tagadása és negligálása jegyében libikókázva a vízszintességben. Ezt követik az "elkötelezett" politikusok és a műveletlen laikusok egyaránt. A történelem malmai lassan őrölnek. A feudalizmus értékrendjének hajója biztonsággal szelte a vizeket egészen a francia forradalomig, amikor a királyi pár lefejezésével igen nagy léket kapott. Az ezt következő évszázad szabadságharcai és forradalmai, majd a 20. század világháborúi nem annyira a rendeződés, mint inkább a totális felfordulást eredményezték. Mindez az indulatok, a gyűlölködés, a hataloméhség, az irigység, a bosszú és főleg az istentagadás jegyében. Ebben az áradatban a szavak eredeti jelentése kézen-közön teljesen elkallódott, a materialista és ateista irányultság pedig létrehozta azt a szárnyszegettséget, amelyet a fentiekben félkarúságnak, vagy félszeműségnek neveztünk. Legriasztóbb, hogy maguk a bal-, illetve jobboldaliságnak elkötelezettek sem igazán tudják, miről beszélnek. Annyi bizonyos, hogy a baloldaliság a II. világháborút követően ott is tarolt, ahol az igazi proletárdiktatúrát nem tapasztalták meg, vagyis Nyugat Európában. Ennek a térhódításnak egyik oka minden bizonnyal az is lehet, hogy a világháborúban vesztes "jobboldalt" a fasizmussal, a nácizmussal azonosították. Ugyan a győztes, forradalmi baloldal a SZU-ban semmivel sem kevesebb koncentrációs tábort, munkaszolgálatot, népirtást, etc. hozott, de a fasizmussal szembeni szörnyülködés ezt elnyomhatta sokáig. Ily módon a baloldal minden felelősségre vonás nélkül gyakorolhatta diktatúráját az intézményi pozíciókban, a sajtóban, az oktatásban, a gondolat-, szólás-, vallás- és lelkiismereti szabadság teljes negligálásával. Sőt, a "lélek és szellem" totális száműzésével. A nyugati baloldal valamiféle liberális fürdőzésen átesve, új színezetet tudott felvenni, amely a jelenlegi EU-ban is tud létezni, mindenféle önellentmondásos ideológiával, agymosásokkal. Ezekben olykor az egyén kultusza, máskor a kisebbségi identitáspolitika, esetenként a rasszizmus, a feminizmus, és egyéb "váltott lovakkal" való nyargalásra figyelhetünk fel. A Hajdanvolt nemzeti szocializmusból a "nemzet" száműzve lett, helyet adva - a már látványosan megbukott - multikultúrának, a "szocializmus" utópisztikus ködfelhője viszont továbbra is ott lebeg a proletárból könnyen kapitalistává átvedlett, a korábban magukat kommunistának valló egyedekben.
A nemzet helyett kozmopolita, nemzeti állam helyett nemzetek feletti EU - valamiféle USA utánzat - több abszurd elfajzás melegágya lett.
A jogrelativizmus ebben komoly segítséget nyújt:
Ez a jogrelativizmus teljesen el tudta maszatolni a gazdasági és politikai menekültek közötti különbségeket. Ennek következtében - szinte mondhatjuk, hogy a régebbi, egyiptomi sírrablók mintájára - virágzó új iparág született, az embercsempészet. Már több, mint 5000 ember lelte halálát lélekvesztőin a földközi tengeren, ezért senki sem felelős. Efölött a fél szemet is be lehet hunyni.
Miközben minden párt a mennyiségre törekszik a tagok számát illetően, egymást megvető POPULIZMUS jelzővel fejezik ki megvetésüket, kritikájukat, iróniával fűszerezve.
Ha egy-egy szlogen végképpen kiürül, vagy lejáratódik, - mint például a politikai korrektség - sebaj, jön helyette másik fél információt adó vezéreszme.
Riadtan szemlélhetjük, hogy ennyi VISSZAÉLÉS mikor kerülhet újra rendes mederbe.
Csak remélhetjük, hogy lejár az ideje ennek az inkorrekt inváziónak, hogy kicsúszik a talaj az önjelölt, magukat "elitnek" nevezett közéleti szereplők lába alól, hogy a kapitalizmus inflálódni fog, mint a fedezet nélküli "tőke". Ugyanis a SZELLEMI ERŐTARTALÉKOK, ERŐFORRÁSOK pénzért nem vásárolhatók meg, illetve pénz nélkül is hozzáférhetők. Ez az igazi hatóerő!
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
„POLITIKAI KORREKTSÉG” A politikának is megvan a maga tolvajnyelve. Ez pontosabban egy rétegnyelvet jelent, amelyet csak kevesek érthetnek, például a tolvajok, akik – reményeink szerint – kevesebben vannak, mint a nem tolvajok.
Elmondhatjuk, hogy a jelenleg is a bábeli nyelvzavar korát éljük, és ez nem a szavak csodálatos, tág jelentésbeli holdudvarából fakad, hanem az értetlen emberek értelmezéseinek értelmezéseiből, a részletekben való leágazásaiból, a lényeglátás hiányából, az indulati szinten való megfeneklésből. Ily módon, ha valaki indulatilag felhergelődik, előhívódik gyűlölete, irigysége, dühe, kígyót-békát kiabálhat másokra, az politikailag „korrekt” lesz. Ilyen hívószavak, amelyek a legvadabb dühöket képesek mobilizálni:
„Az” igazság tagadásának és a szabadosság kultuszának korában egyre kevesebb „norma” lesz elfogadott, így a normalitás kérdése is szőnyeg alá seprődik, úgy is fogalmazhatunk, hogy a normaszegés számít normálisnak.
Vélhetően a politikai korrektség szóhasználat a baloldal terméke, akik megfertőződtek az osztályharc marxista elméletével, és valósággal keresik az ellenséget, akivel azután folyamatosan szembeszállhatnak. Ők csak a proletárdiktatúrában voltak kiváltságos osztály, sebezhetőségükből és kisebbségi érzésükből ily módon próbáltak tőkét kovácsolni, ez lett a „születési előjoguk”. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
„LOPAKODÓ JOGALKOTÁS” Bármilyen abszurd megfogalmazás, valójában fején találta a szeget abban a vonatkozásban, ahogyan a tudatlan, okoskodó, lázongók hőbörögnek, követelőznek, bomlasztanak. „Jogokat követelnek” nonszensz tetteik szentesítésére, elfogadhatatlan dolgok elfogadtatására, egyszóval jogot akarnak „alkotni”, anélkül, hogy tudnák, mi is a jog valójában.
Sokat hallhatunk manapság az „új világrendről”,
Hiszen a nagy társadalmi felfordulás, amely mintegy két évszázada tombol a közéletben a francia forradalom óta, valójában ilyen kibillenésnek mondható:
Mert a teremtett világban minden polarizáltságban létezik, jó esetben dinamikus együttműködésben, rossz esetekben a végletekben tombolva.
Tekintve, hogy a parlamentáris rendszerekben az országgyűlés hozza a törvényeket, az alkotmányt, zavar van a fejekben azzal kapcsolatosan is, hogy kik művelik a politikát. Abszurd a felvetés, mert a KÖZÉLET az, amelyben mindenki részt vesz, a választott képviselők pedig főfoglalkozásként „űzik”.
Egyik riasztó példája ennek az elszabadult pokolnak a szólásszabadság:
Sorolhatnánk a visszaéléseket a végtelenségig, amelyek abból fakadnak, hogy a jog transzcendenciáját nemcsak tagadják, de a jogrelativizmus útvesztőibe vitték, amely képes elmosni a határt a bűnös és az áldozat, a normalitás és a normaszegés között. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A MÉRTÉK A DEMOKRÁCIÁBAN Vajon a demokrácia a mérték szerint működő politika iskolapéldája, vagy csak lehetne?
Megoszlik a vélemény, hogy vajon a demokrácia az a társadalmi rend, amely hosszú évszázadokon keresztül meghatározó lesz, vagy, akik kifogásolják, kigondolnak jobbat.
Képviseleti demokráciánk van persze, amely rögtön aláaknázza a zavartalan működést, a személyes kapcsolat híján. Idegen, egymást nem ismerő emberek képviselik egymást. A törvényhozó parlamenterek nagy részét nem ismerjük. „Bárki” lehet, képviselő, aki bizonyos számú szavazatot összegyűjt. Az ügyek intézése intézmények sokaságán keresztül történik, idegen ügyintézőkön keresztül, akik személyes ügyekben döntenek közvetlenség, személyes ismeretség nélkül, megkérdőjelezhető hitelességgel.
Ebben a feldaraboltságban az anarchia könnyen úrrá lesz, integráltság helyett a széthullás következik be.
Mert minden mérték szerint működik. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
TÖRTÉNELMI POKOLJÁRÁS Ha valóban igaz, hogy „nincs új a Nap alatt”, hogy a történelem is folytonosságban ismétli önmagát, akkor nem nehéz felismernünk az analógiát az egyes emberek regresszív állapotaival, amelyben nem a saját korukat élik. Ezek a bakfis nagymamák, a hetvenes férfiak, akik aranyifjú korukat próbálják hajszolni, a magukat mindenhatónak képzelő Ödipális korukban megrekedtek, vagy a lázadó serdülők, akik soha nem nőnek fel, suhancok maradnak, de okosabbnak gondolják magukat a felnőtteknél. De idesorolhatjuk a negyvenes single karrier womeneket is, akik a húszas éveiket taposó selyemfiúkat tartják el, vagy az ötvenes, őszülő halántékú kispapákat, akik egyidőben lesznek kispapák és nagypapák.
Visszatérve a történelemre, a korszakoknak is megvan a maguk IDEOLÓGIAI KLÍMÁJA:
Aphrodité megjárta az alvilágot szerelméért, csakúgy, mint Orpheus Euridikéért, a 20. századi emberiség pedig a világháborúk kényszeréért. Hiszen jól tudjuk, hogy az I. világháború békediktátumai méhükben hordozták a II. csíráit. Most pedig, a mesterségesen gerjesztett migráció kapcsán már érezhető a III. világháború vészteljes közeledése. Kereshetjük a gyökeret abban, Hogy Palesztina állammá való kikiáltása kézen közön immár hetven éven át megakadályoztatott, de ha csak az arab tavaszig megyünk vissza, ott is komoly konkrétumokat találhatunk. Mindenekelőtt a hat éve tartó szír polgárháborút kell látnunk, amelyet Amerika indított és tart fenn Európa rovására.
Virágzó iparág!
Háttérben egy olyan ambivalens viselkedéssel, amely hatalomirigysége miatt ugyan államellenes, de ha pozícióhoz jut, akár maradjon az állam.
Történelmi párhuzamok a jelenkori pokoljárással a 16. -17. századi történésekkel fedezhetők fel a reneszánsz, a humanizmus, a reformáció és ellenreformáció, majd a 30 éves háború eseményeiben. Akkor is a tudatos és a tudattalan lélekműködés ütközött, az egyházi dogmatika és a máglyán elégetett csillagászok között, vagyis a hit és a tudomány kettőssége, hasadtsága.
Nincs szükség „új rendre", mert a világnak megvan a rendje.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
AZ ÚJ VILÁGRENDEZETLENSÉG A REND ADOTT, AZT NEM KELL ÉS NEM LEHET MEGÚJÍTANI. A történelmi elembertelenedett és elistentelenedett folyamatokban sokféle anarchia szokott kialakulni, amelyeknek nyomában különféle kísérleteket teszünk a megújításra, megreformálásra, új alapokra helyezésre, a kezdetekhez való visszamenésre, amikor még minden rendben volt, vagy amikor az elfajulás kezdetét vette. Persze soha nem tudhatjuk bizonyossággal, hogy volt-e valamikor normális rend, és az mikor, hol és hogyan létezett és bomlott fel. Talán inkább a lélek mélye őrzi a világ kulcsának négykarú mérlegét: amely dinamikus, ritmikus, irány és út az önmaga szabályozásában. A REND a teremtés titka, minden tudás alapja:
Ha a kozmosz rendjéről való tudás elvész, a világról és önmagunkról szóló ismeretek darabokra hullnak, káosz lesz belőlük. Integratív funkcióját saját lelkünkből olvashatjuk ki.
A természetben is minden pillanatban fellelhető ez a fajta szabályozottság. A REND A LÁTHATATLAN TÖRVÉNYSZERŰSÉG. A világ összefüggésrendszerében a látható és láthatatlan szféra együtt van.
Társadalmi méretekben ez a zavarodottság még sokkal látványosabb, mint az egyéni tévelygésekben, főleg a politikában. Suhancok akarnak miniszterelnökök lenni, a pozíciók nagy vonzásában. A korrupció minden mennyiségben és sokféle formában terebélyesedik, egészen a választási csalásokig terjedő íven. Az „új világrend” néhány agyament politikus találmánya. Talán nem tévedünk, ha a gyökerét a háborúkat követő, úgynevezett államhatárokat geopolitikailag átrajzolni akarásban véljük megtalálni. Ehhez persze társult a „jogállamiság” hangoztatása is, miközben a jogrelativizmus teljes ellehetetlenülést hozott az igazságszolgáltatásban. Továbbá a mindenféle ki-és betelepítésekkel a nemzetállamokat is sikerült meggyengíteni. A Közel-Keletre való demokrácia exportálással pedig az ott lévő törzsi szervezeteket végleg felbolygatni és menekülésre késztetni.
AGYMOSÁS és/vagy AGYATLANSÁG
|
A „WANT TO BE” SZINDRÓMA
IDENTITÁSVESZTÉST, ÉRTÉKVÁLSÁGOT, SZEREPTÉVESZTÉST BŐVEN TALÁLUNK MANAPSÁG AZOK KÖRÉBEN, AKIK POLITIKUSNAK KÉPZELIK MAGUKAT ÉS AZOK SZERETNÉNEK LENNI. A politikai ámokfutók népes tábora sajátságosan ellensúlyozódik a kiábrándultak, a sem ide, sem oda nem tartozók, politikai közömbösséget mutatókkal. Választásoknál egyre gyakrabban tapasztalhatjuk azt a megoszlást:
Mindhárom túlkapás visszavezethető a személyiség kialakulásának kiforratlanságára, félbemaratottságára, valamilyen fokon való regressziójára, egyszóval a rossz irányultságra. Mindez kitermelte ebben az anarchikus átmenetben, amelyben most élünk, a vakmerő lobbizókat és felelőtlen hobbizókat. Az átmeneti anarchia pedig a feudális rend tagadásából és a Vízöntő aion értékrendjének részleges ismeretéből fakad:
Röviden: felületesség, távlat és mélység nélkül.
Már-már a patológia határát súrolják a világszerte tapasztalható úgynevezett politikai karaktergyilkosságok, mármint:
Már Krisztina svéd királynő is megfogalmazta: „Az emberek mindig azt szokták leginkább ócsárolni, amit nem képesek megtenni.” Más szavakkal minden gyűlölet hátterében öngyűlölet munkál. De a közéletet megfertőző gyűlöletkeltés igen ragályos és veszélyes, miközben ellene tenni, megakadályozni, megelőzni alig lehetséges. Ez az első csakra felségterülete, ahonnan még hat lépcső vezet a tisztánlátásig. Az arab tavasz is az indulati vezéreltség jegyében borította lángba Közel-Keletet. Persze már sokak előtt világos, hogy ez Amerika fegyverpiaca, a demokrácia exportálásába csomagolva.
Az újgazdagok sznobsága - sine nobiliti – elképesztő. A legnagyobb kábítószer kereskedők „drogbáróknak” hívják magukat, a sok pénzt összeharácsolók pedig a „pénzoligarchák”. Remélem, sikerült elindítanom a gondolatot, hogy a vágyvezéreltség és a képzeleti elszabadultság között kell önmagunkra találnunk az őszinteségben, a reális adottságainkban, igazi identitásunkban, kellő mértékletességgel. Mert a Földön gravitációs pontunk van, de a kozmosz zarándokai vagyunk.
|
|||||||||
A 2018-as év Mátyáskirály-emlékév. Az emlékévet indokolja Mátyás királlyá választásának 560. évfordulója és legfőképpen az, hogy Mátyás király erőskezű, jelentős uralkodóként vonult be a magyar történelembe, aki uralkodása alatt megerősítette a Magyar Királyságot, és felismerte, hogy csak úgy lehet megállítani az Oszmán Birodalom terjeszkedését, ha az állama szilárd.
|
|||||||||
![]() |
|||||||||
JUZTIZMORD Márpedig ebben az általános érték devalválódásban, amely a modern korunkat jellemzi, a JUSS eredeti jelentése is – ha nem is veszett el teljesen – elmosódott a sok rárakódott hamis látszattól, értelmezéshalmaztól:
Már ott és akkor kezdett erősen megkopni, amikor az emberek könnyedén játszadozni kezdtek azzal, hogy ki tudja, mi a jó és mi a rossz? Hadd idézzek egy etikai bukfencet:
A közbeszéd fordulataiban is gyakran találunk példát a szó kiforgatására, amikor „jogot formálunk” valamire, vagy kifakadunk, hogy „milyen jogon” tesz valaki valamit.
Tanítványa, Platón (kb. i.e. 428-348) dialógusaiban hasonlóképpen vezette rá tanítványait a politika, az etika, a tudás metafizikai összefüggéseire. |
|||||||||
![]() |
|||||||||
MEGSZÍVLELEDŐ SZENTENCIÁK
|
|||||||||
15 éves a Panoráma Világklub!
|
|||||||||
![]() |
|||||||||
PSZICHOPOLITIKAI HADVISELÉS KORUNKBAN
amely a nemi, nemzeti identitás kialakításában hatalmas szerepet kap, és egyben az etikai érzék kialakításának is kiinduló pontja. Ezekből a kapcsolatokból alakul ki a törzsi szerveződés, Közel-Keleten például még mindig ez a társadalmi forma a meghatározó.
A lélek úgy működik, hogy amit a külvilágban nem sikerül megoldani, annak az energetikája belül működik tovább. Jó esetben:
Ezt nevezi jelen írás PSZICHOPOLITIKAI HADVISELÉSNEK. A politikának mindenki a résztvevője, alakítója. A társadalom egyénekből áll, és nem lehet más, mint amilyen emberek alkotják. Ám a rengeteg mesterséges befolyásolás, az elidegenedett és hasadt lelkű, meghasonlott, kiábrándult emberek társadalma a politikát is teljesen eltorzíthatja. Még aki hivatalos résztvevője is kíván lenni, sok esetben annak sincs tiszta képe és tudása arról:
Pedig a demokrácia a fentiekben érintett alsó és felső, külső és belső oldal harmóniája, egymást kiegészítő, egyensúlyos dinamikája lenne. Persze ez a dinamika csak normális identitású, etikai érzékkel, értékrenddel működő emberek szemlélete és tettei nyomán alakulhat ki, ahol a JOG SZENTSÉGE evidencia.
|
|||||||||
![]() |
|||||||||
PART, PÁRT, PORTA, PORTÉKA TÉMÁI
Erkölcsi vákuum. Identitás diffúzió nemi, családi, nemzeti és spirituális téren. A társadalom egyénekből áll, alulról és belülről, épül, szerves, élő szerveződésben. Ezért nem lehet kívülről és felülről átszabni, kitalálni, „nyitottá” tenni. Az országoknak van határa és kell is, hogy legyen. Miként testünk minden sejtjének is van határa, ahol az anyagcsere folyamatai lezajlanak. Ha egy sejt felbomlik, vagy túlszaporodik, az egész szervezet károsodik. (karcinóma) A balhéművészet és a botránypolitika VIS MAIOR. A társadalom természetes alakulat. Nincs mesterséges társadalom. A NÉP kitermeli vezetőjét. A föld géniuszához kell igazodnia az életnek a gazdaságban, életmódban, kultúrában. Miként a TÁJ arculatát is a föld géniusza alakítja. Mitől „elit” az ú.n. politikai elit? Sajnálatos törésvonal a politikában ez a vízszintes jobb- és baloldal, miközben az értékhierarchia függőleges. A nép nem egyenlő a nemzettel. Az állampolgárság a nemzeti identitást nem mindenkor érinti.
|
|||||||||
![]() |
|||||||||
EGYÉN ÉS TÁRSADALOM
Eddig azt tartottuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt. A mostani nagy felfordulásban ennek az ellenkezője látszik elfogadásra találni:
Mindennek hátterében persze az munkál. hogy az anarchiát kedvelőknek és előidézőknek bajuk van a szabályokkal. Túlteng bennük az önkény, az önérdek, nem akarnak strukturálódni, azt gondolják, hogy az élet széthulló darabokból áll. Nem látják például, milyen alap egységet jelent a család, és hogy annak felbomlása milyen zavarokat okoz a társadalom egészében. Ehhez igazított nézet a nyitott társadalom ideája, amely téveszme napjainkban már az állam létét is megkérdőjelezi, helyébe a civil szervezetek irányítását képzeli.
Mindez műfajilag is kiszínezte az ú. n. politikai palettát, megtalálhatók:
Mindez világméretben az álló- és hidegháborút eredményezte, ahol a felek „forró dróton” érintkeztek. Ha a múlt századot a világháborúk korának mondjuk, 21. század a meddő diplomáciai mellébeszélések, a végtelenített tárgyalások, a terméketlen csúcstalálkozók özöne.
Látnunk kell, hogy
|
|||||||||
![]() |
|||||||||
A POLITIKA SZÍNE ÉS VISSZÁJA
Más szavakkal az alul- és felülnézet igen nagy különbsége fejez ki.
A diktatúra és az ú.n. demokrácia is valamiféle politikai polarizáltságot fejez ki. De percig se gondoljuk, hogy igazi, végiggondolt fogalmakról beszélünk, amelyek a köztudat részei lennének. Noha tudjuk, hogy a sikeres uralom maga is 3 jellegből fonódik:
Az ez évi (2018.) választások beszédesen silány képet festettek kis hazánk ellenzékéről, ahol minden párt ütőképes, kormányzásra alkalmas kalibernek képzelte magát (want to be), de nagyrészük küszöb alatt maradt. Azóta is az irigység, a hatalmi vágy és óvodás szintű marakodást mutatnak, lassan felőrölve saját magukat.
Itt különösen nagy feszültségeknek és ütközeteknek lehetünk tanúi.
Persze még a haszonelvűség is tartozéka, a kapitalista pénz centrikussághoz igazodóan. Mindez az ateista-materialista világfelfogás egyik vadhajtása, amely a marxizmusban öltött formát, újabban pedig a liberalizmusban, neoliberalizmusban:
Emlékszem, az ú.n. rendszerváltás idején az egyik pártvezér árnyékkormányt alakított, és kijelentette: „Kész vagyok átvenni a hatalmat!” Azonnal megláttam benne az óvodást. Talán mondanom sem kell, ez a párt már régen kihullott az idő rostáján.
A spirituális pólus negligálása folytán
Ez pedig fonák jelenség, a dolgok visszája. |
|||||||||
![]() |
|||||||||
POLITIKAI „IDŐJÁRÁS” Sajnos, hogy a modern szemléletben és életvezetésben a természet és a társadalom összefüggése nem kézenfekvő, nem magától értetődő. A természetet inkább leigázni, kifosztani igyekszik a modern ember, a társadalomról pedig még a tudománynak is ködös elképzelései vannak: a nép, a nemzet, az ország, az állampolgárság, etc, tisztázatlan fogalmai csak elmélyítik az identitáskrízist és értékválságot. Pedig fontos lenne mindenkinek látnia, miként képeződik le a társadalomban a VILÁG RENDJE, csakúgy, mint a természetben az elemek körforgása, egymásba való átalakulása alakítja az ú.n. IDŐJÁRÁST, az energiákon keresztül.
Holisztikusan szemlélve a társadalomnak is van anyagi, lelki és szellemi léte:
Az időjárás és a lelki élet egy húron pendülését nem nehéz felismerni, belátni, hiszen mindkét esetben az ENERGIA ÁRAMLÁSÁRÓL van szó. A köznyelvben is rengeteg szóhasználat jelzi ezt a kapcsolatot, például a hangulati jelzők, a borús, napfényes, sötét kedv, a sírás „kitör” a lélekből, mint a vihar a felhőkből, a szenvedély vulkán természetű, az ellenállás, a lelki torlasz hegyként magasodik előttünk.
Később a gyarmatosítások fellendülése után lett ú.n. rabszolgatartó demokrácia, az elhatalmasodó külső és belső ellentétektől terhelten. Ismeretes a két nagy városállam, Athén és Spárta szembenállása, de az ú.n. hellenisztikus korban már királygyilkosság is történt:
A területi és elnevezésbeli (makedón, vagy macedón) ütközőpont még a mai időkben is fel-fellángol a görögök és macedónok, a két rokon nép között.
Miként a természetben is földrengések, cunamik, tornádók, villámcsapások, árvizek, jégzajlások, vulkánkitörések, etc. tapasztalhatók, olyanképpen a társadalomban is találkozhatunk:
Hedonisták, akik a pillanatnyi élvezeteket hajszolják, épp úgy megtalálhatók a társadalomban, mint az alkotók, akik még az aszkézis révén is a megörökítésen dolgoznak.
Van még egy folyamat, amelyet a politika hivatott felismerni, ez pedig a KORSZELLEM, az Idők Szava.
A gyökerektől való elszakadás, az istenhittől való eltévelyedés kettőssége csak hihetetlen társadalmi földrengések, törésvonalak, áldozatok és pusztítások révén tudott megújulást hozni. Ebben az időben hatalmas szellemi kapacitású emberek születtek le ide a földre, akik a kultúrában, tudományban, művészetben hatalmas szerepekhez jutottak.
De jelen írás tárgya a Politikai időjárás, éghajlat jellege:
A Vízöntő korszak „atmoszférája” elementárisan kötődik a levegő elemhez.
Ideje lenne túllépnünk a politikai hatalom naiv szemléletén, és látni a kérdés igazi lényegét:
Ezek ugyan olyan kiegyensúlyozottságban működnek az emberi lelkekben, ahogyan az elemek az időjárást alakítja a természetben. |
|||||||||
![]() |
|||||||||
GENDERIZMUS
Lármás felvonulásokon próbálnak, érvényt szerezi vélt „sérelmeiknek”, amelyet a törvényhozás és a politika számlájára írnak.
Ezen a fiaskón túl kell lépni, és valamiféle ködös, tág társadalmi térbe kell helyezni ezt a nemi identitászavart a „társadalmi nem” tartományba:
Ez volna hát a társadalmi nem, az az „erőszak”, amely a munkavállalás és viselkedés terén olyan kultúrát ír elő, amely egy feminista, vagy genderlobbista számára már-már terrorisztikus erővel hat.
Tehát itt tartunk: alkotmányba kell foglalni a nemi identitást, de ezt egy referendum alá is aknázatja. Mindössze néhány izgága lázadóra van szükség, aki nagydobra verheti zavarodottságát. Azonnal követőkre talál, ha nem is nemi mivoltában, - mert esetleg tisztában van azzal, hogy nő, vagy férfi, - de a kormányellenes tüntetésre bármikor kapható.
Látnunk kell tehát ebben az új keletű destrukcióban, a család fogalmának meghamisítani akarásában azt az elementáris anarchiát, amely a társadalom szerveződését akarja tönkretenni,
A világban ugyanis van eleve adott REND:
Nem kell tehát kétségbe esnünk ettől a mondvacsinált „tudománytól”, mert tudatlanságok előbb- utóbb önmaguk mélységébe fulladnak. |
|||||||||
![]() |
|||||||||
POLITIKAI TÖRÉSVONALAK
Nem is lehet tudni, melyik lélekvesztés a veszélyesebb:
Világméretekben mintegy az égtájakhoz igazodóan találhatunk törésvonalakat. Ilyen például a Kelet és Nyugat kultúrája, attitűdje közötti: Keletet inkább a tudattalan lélekóceánjához tartozónak, míg Nyugatot a racionális logikával. jellemezhetjük. De Észak és Déli vonatkozásban is nagy eltérés mutatkozik: az északiak „kilúgozottabbak”, míg a déliek érzelmi áradása igen szembetűnő.
A régebbi időkben ez hadviselések = gyarmatosítás révén történt. Példaként említsük Nagy Sándort, vagy Napóleont. De a történelem nem vonta le a megfelelő tanulságokat, hiszen azóta világháborúk, fasizmus, kommunizmus, szerb háború, arab tavasz, pillanatnyilag pedig a migrációs válság törésvonalait tanulmányozatjuk.
Persze a hatalomirigység, a gyűlölet jól tetten érhető, de ettől még elképesztő, hogy milyen inkompetens emberek szeretnének miniszterelnökök, vagy főpolgármesterek lenni. Ebbe nyilván belejátszik még a proletárdiktatúrában hatalmi pozicióba emelt emberek utóélete is, amely a „baloldalt” hozta létre, de a kapitalizmusban már csak a pénz az úr. Ahhoz pedig kellő korrupcióval bárki hozzájuthat, mindenféle erkölcsi, lelki-szellemi többlet híján. |
|||||||||
![]() |
|||||||||
POLITIKAI MATRIX
Koponyánk, a belé zárt agyunkkal valamiféle „Platóni barlang”
Súlyos kérdések ezek a technikai civilizáció századában, ahol a gyerekek már javarészt nem népmeséken, hanem a virtuális digitális világ mesterséges játékain nevelkednek (válnak szenvedélybetegekké). Abban is a világnézeti forradalomnak része a film, hogy valamiképpen a technikai gólem, mint mesterséges intelligencia széleskörű alkalmazása mellett jól megfér a Big Bang világkeletkezési teóriája, és nem teszi le a voksát az isteni teremtés mellett, amely maga az ÖRÖK ÉLET:
Ám ez a teória elsodródik a technikai bravúrokkal létrehozott és működtetett virtuális „valósággal”, nem jut el az élet szentségéig, csupán a valóság szimulációjáig, modellezéséig a programkódokban, scriptekben, matematikai képletekben, függvényekben. Nem azt fókuszálja, hogy a valóságot nem keresni, kergetni, elérni etc. kell és lehet, hanem átélni, megélni. Vagyis támogatja az ateisták táborát, akik cinikus nihilizmusukban akár az általuk megtagadott istenséget valamiféle rendszergazdával helyettesítik, aki létrehozott egy gigantikus világot, benne a neki kiszolgáltatott emberekkel. Ez a megfigyelő, kívülálló attitüd eléggé általánossá vált napjainkban a valódi részvétel helyett:
Pedig ennek tagadása, fel nem ismerése lassan valóban ellehetetleníti a világot, ennek az ellehetetlenülésnek egyik jele és kifejezője a mátrix:
Akiknél népszerű gondolat lett a mesterséges intelligencia, azok minden további nélkül mellőzni képesek a lelki élet, mint ÉLŐ FOLYAMAT lényegét, a megérzéseket, az inspiráltságot. Teljesen a mechanikus kapcsolódási rendszerre fókuszálnak. A társadalmi életet is ilyenféle mátrixnak képzelik el. Pedig a társadalmi életnek is van egy valósága, amely ellenáll mindenfajta modellezésnek, kívülről-felülről való irányításnak. Ez pedig az emberek ÉLŐ RÉSZVÉTELE.
A modern ember valósággal sportot űz értékválságából és identitásdiffúziójából, elidegenedve saját magától, az élettől.
Miért kellene az ÉLŐ MEGISMERÉST felváltani a mesterséges intelligenciával?
|
|||||||||
![]() |
|||||||||
Akik elfelejtenek felébredni, álmukban meghalnak.
A világ rendezettsége egyesekben lenyűgöződést, áhítatot, igazodást vált ki, mások észre sem veszik, ügyet sem vetnek rá, sőt, képesek teljesen elköteleződni a destrukciónak. Gondoljunk csak bele, Néró, a véres költő (37-63) mi mindennel írta bele magát a történelembe:
A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el – olvashatjuk a Tao te king 42. versében. És a római történelemben valóban sok zsarnokkal találkozhatunk. Maga Claudius is a meggyilkolt Caligula császárt követte. Caligula halálának van egy érdekes jeladása:
De a zsarnokság nemcsak a hatalmi pozícióban lévők részéről ölthet patológiás mértéket, újabban az utca embere, a civilek, a különféle társadalmi csoportosulások „kisebbségei” manővereznek puccsokkal, lázadásokkal, tüntetésekkel, uszításokkal, gyűlöletkeltésekkel, hamis vádakkal próbálnak népszerűségre, politikai befolyásra szert tenni. Magukat a politikai élet hivatott bíráinak gondolják, vagy legalábbis szeretnék tudni. Nem veszik észre, hogy patológiás agressziójukkal maguk is abnormalizálják a közéletet, és persze azt sem tudják, hogy irigy gyűlöletük valójában öngyűlöletből fakad.
Egy egész kódexre való anyagot lehetne összegyűjteni a világot felforgató eszmékből, propagandákból, rendeletekből.
mégpedig az ember kozmikus tudatának fejlettségi fokán. |
A LELKI ÉLET, |
![]() |
egységet alkot, |
Egyedi szempontból
társadalmi szempontból
teszik szükségessé a POLITIKAI VADEMECUM közrebocsátását, egy „velem járó könyvecske” megírását.
Fontos a gyökerekhez való visszatérés, a dolgok újra- és végiggondolása, a fogalmak jelentésének újrafogalmazása, megfoghatóvá tétele, az aktuális VILÁGFORMÁLÓ ESZME deklarálás.
Ez utóbbi semmiképpen nem vonatkozhat csupán egy részjelenségre, főleg oly módon, hogy az egy önálló léttel rendelkező EGÉSZNEK tünteti fel önmagát, vagy legalábbis egész szeretne lenni, mint például:
A HOLISZTIKÁBAN találtuk meg azt az átfogó eszmét, amely
Ezzel lényegében a SZAKRALITÁS eszméjéhez jutottunk, hiszen a holisztika szó jelentése:
Kulcsfogalmakkal és alapeszmékkel fog találkozni az Olvasó a következő oldalakon. Elsőnek a holisztika 4 alapelvét idézzük, az asztrológiai kardinális tengellyel való analógiájába
Nem lehet elégszer és eléggé átgondolni a szakralitást, amely a létezés felső pólusa, szemben a teremtett világ létforgatagával:
SZENTSÉG
LÉTFORGATAG
Ebben az „alsó” létforgatagban van a társadalom a maga lelki életével, amelyet POLITIKÁNAK hívunk. Mert miként az ember test/lélek/szellem, oly módon a társadalom is hármas egységet képez:
A társadalom egyénekből áll, nem lehet más, mint amilyen egyének alkotják.
A politikának mindenki a résztvevője, az is, aki azt akarja képzelni, hogy ő kívül, vagy felül áll azon.
A Vízöntő korszakban különösen fókuszált az egyén és a társadalom kapcsolata, egymást alakító tényezője. Mindezt kikerekedettség és befejezettség jegyében írom, hogy népiesen szólva, ne legyünk „veszett fejsze nyele”.
Erre lehet reménye a modern politikának, ha túljut és levonja a szükséges tanulságokat a II. világháborút követő ateista, materialista, világnézeten, a primitív marxizmuson, amely hamis képet festett a társadalomról a gyűlölködő, és irigységet keltő osztályharc elméletében.
A Vízöntő kor kihívásaihoz igazodóan a társadalomban a SZAKRÁLIS REND leképeződését vizsgáljuk. Ehhez kérjük az Olvasó aktív hozzájárulását, bekapcsolódását.
Semmi nem áll e sorok írójától távolabb, mint valamiféle világkatasztrófától való félelem, vagy vészharang kongatás a világőrület elhatalmasodása miatt. Mindössze azt kívánja szemléltetni, hogy milyen ERŐ – ELLENERŐ dinamikát vált ki a láthatatlan szférában a JÓ IRÁNYÁBA való fordulás a tévelygésekkel, próbálkozásokkal szemben, és az IGAZ TUDÁS a mélységes tájékozatlanság ellenében. Pedig az igaz tudás senkitől sincs elzárva, mindenki megélheti, persze kellő erkölcsiség mellett.
Kiegészítésképpen az előző gondolathoz Szókratészt
(i.e. 469-399), a lélek bábáját idézzük, akinek híres jelmondata: „Ismerd meg önmagad!”. Azt vallotta, létezik egy örök, változatlan erkölcsi szabály, ennek ismerete az ERÉNY, amely egyenlő a TUDÁSSAL. A filozófus feladata ennek a velünk született erkölcsi jónak a világra segítése az emberi lélekből. Ezért nevezte magát a lélek bábájának.
Következzék tehát a politika, szakrális szemléletben.
Bp. 2018.09.02.
2019: II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem emlékéve
A, Á
Agresszió
Állam, állampolgár
Alku (paktum)
Anarchia
Anyag/energia/információ
Az árulás ára
Atomfegyver mentesség
Sokféle formában megtalálhatjuk: gondolatban, beszédben, tettekben, viselkedésben, de általánosságban elmondható, hogy az agresszoroknak a hatalommal van problémájuk, mert saját hatóerejük gyenge, eredménytelen. Azért rombolják a tekintélyt, mert bennük nincs tisztelnivaló szinte semmi. Támadva védekeznek, hogy rejtsék belső gyengeségüket.
Persze egy hadvezér agresszív támadása más kategória, mint egy tenyérbe mászóan pimasz serdülő ágálásai, akik festékszórásban, utcai táblák rongálásában, kődobálásokban, ablakok betörésében fecsérlik szét céltalan erőiket. Tény, hogy nem mindig sikerül látnunk egy gőgös viselkedés mögött a túlfújt lufit, a szemtelen szájhős mögött a kétségbe esetet, vagy a támadva védekező mögött a szándékot, hogy mindenáron győztesen akar kikerülni a szorult helyzetéből.
Az agresszornak problémája van a nyugodt erővel is, amely összeszedettséget sugároz, tartása van, nem sodorják el az indulatok és képes a tisztánlátásra.
Az agresszív viselkedés széles spektruma a politika szféráját is érinti, ott is hallani háborús bűnösökről, provokátorokról, fenyegetésekről, zsarolásokról, amelyek inkább csak erősködések, zavaró erőfitogtatások, mintsem igazi hatóerők lennének.
A P3: |
![]() |
provokáció, |
együttesen utal ezekre a viselkedésformákra.
A PROVOKÁCIÓ
A PROJEKCIÓ
A PARANOID téveszme lehet
Következzék egy csokorra való agresszió – negatív érzés – amely nemcsak az előrehaladást, az együttműködést teszi lehetetlenné, de a lelket is megbetegíti:
irigység, vetélkedés, ravaszság, ármánykodás, rosszindulat, hitványság, rágalmazás, istentagadás, gyalázkodás, fennhéjázás, kérkedés, agyafúrtság, tiszteletlenség, engedetlenség, hitszegés, lelketlenség, könyörtelenség, árulás, gyűlölet, etc.
Vannak az elvetemültségnek olyan fokai – ilyen például a gyilkosság – amelyeket a büntetések sem fordítanak vissza, vagy előznek meg. Az etikai érzék teljes hiánya folytán megbánást, lelkiismeretfurdalást egyáltalán nem éreznek, okulásra képtelenek. Pl. Breivik, a norvég tömeggyilkos, aki elmondta, hogy kiszabadulása után megismétli tettét.
2O évet kapott, mert a norvég „humanizmusban” nincs életfogytiglan tartó börtönbüntetés.
Látnunk kell, hogy patológia határát is súroló devianciákkal is számolnunk kell a politikai élet vizsgálatánál.
Az államok a törzsi, nemzetségi vándorlásukat követő letelepedésük után jönnek létre, mint arra vademecumunk más részeiben is utalunk. (démosz, demokrácia) A görögöknél városállamok formájában és nagyságrendjében kezdődtek, majd egyre bővülőbb formát öltöttek mind területi, mind a lakosság számát illetően.
Az állam eszméje és lényege az
INTEGRÁLTSÁG SZÉTHULLÁS
polarizáltságában vizsgálható és érthető meg.
A szervezet (lásd. ott) című cikkelyben utalunk az emberi test csodálatos összműködésére a szervek vonatkozásában, hogy az anyagcsere, a kiválasztás, a hőmérséklet, a keringés etc. milyen komoly szabályozottságban tartja fenn a test állandóságát. Azt kell látnunk, hogy az emberi szervek mindegyike beleilleszkedik az egészbe, (kivéve betegség esetén), vagyis a máj pl. nem „akar” szív lenni. Mindegyik végzi a maga speciális funkcióját, ezáltal a test látható és láthatatlan része életben marad.
Az integráltság/széthullás kérdése más megfogalmazásban a RÉSZ és EGÉSZ holisztikai elvét fejezi ki:
Ma is sokan vannak, akik az állam létjogosultságát megkérdőjelezik, államellenesek, ellenséges indulattal viseltetnek az állam iránt, valamiféle agymosottság teheti ezt. Mintha vissza akarnák hozni a törzsi szervezetek viszályait, torzsalkodásait, harcait.
Akik annak idején, 2011-ben Kadhafi ellenesek voltak, és megölették, már belátják, milyen anarchiát okozott ez Líbiában. Ugyanis Kadhafi éppen államot hozott létre törzsekből, amely most széthullott.
Az állam élő szervezet, amely közös nevezőre hozza az állampolgárok érdekeit, életét, mi több, egyensúlyba hozza az egyént és társadalmat, az individualizmus, vagy kollektivizmus túlhangsúlyozása nélkül. Mindez, mégha olykor lemondással is jár, az a magasabb értékrendhez való igazodás jegyében történik, az értékrend függőleges hierarchiájában.
Az állam összefogja állampolgárait, jogokat biztosít a közös életben.
Ne tévesszük össze az állampolgárságot a NEMZETSÉGGEL: (lásd ott):
A mai világpolitikában problémát jelentenek a NEMZET-ÁLLAMOK sokak fejében, talán a többségi elv, vagy az őslakosok jogai miatt lehet ez.
Anyagi nézőpontból ez a kérdés nem fejthető meg. Tudnunk kell, hogy a földnek is van géniusza, és mindenki odaszületik, amely a géniusznak megfelelő.
Ebben a nagy modern össze-visszaságban és vándorlásban ezeket a tényeket szívesen negligálják az emberek. A hazaszeretet fogalma is idegenül hangzik sokak számára a kozmopolitizmus divatja mellett. És persze rengeteg visszaélés, cinizmus, nihilizmus is tapasztalható ebben a témában, de mindenekelőtt mélységes tudatlanság.
Nagyban különbözik az igazi egyezségtől, amelyben az illeszkedés, az egalitás, egybevágás, az összehangoltság jelen van, míg az alkuban csupán egyezkedés zajlik, amely az egyik fél engedményével ér véget.
Jó példa erre az MDF – SZDSZ paktum a rendszerváltás idején, amely nem használta ki a pillanatot, amelyben megállt a kommunizmus időkereke, és ezáltal nem váltás, csupán kis változtatás történt a politikai életben:
Vagyis az igazi konszenzus helyett lejtmenetbe fordult a politikai irány. A „reform kommunista” Pozsgay Imre kiszorítása révén keletkezett hatalmi vákuumban Antall József lehetett az ellenzék vezére, aki viszont paktumot kötött a választások után ellenzékbe került SZDSZ-szel. A paktumban ők adták a köztársasági elnököt, Göncz Árpád személyében.
A legfőbb közjogi méltóságot.
A homokórában a homok lefelé pereg.
= fejetlenség, szervezetlenség, összevisszaság, felbolydulás, háborgás, hőbörgés, etc.
Már a múlt század ötvenes éveiben feltűntek a nonkonformista hippik. A fiatal, többnyire elköteleződni és beilleszkedni nem akarók tábora tele volt önellentmondásokkal, önpusztító tevékenységekkel. Kirívó viselkedésük inkább kétségbeesésben gyökerezett és nem akartak felnőni, sikerült is félbemaradt „felnőtté” válniuk.
Generációsan sem mondható valódi közösségnek azon emberek gyülekezete, akiket valósággal vonz az anarchia.
Valójában indulat vezéreltek, agressziójuk nem engedi végiggondolni a dolgokat, céltalanok és tiszavirág életűek. A partizán mozgalmakhoz hasonlíthatók, amelyek többnyire el szoktak bukni.
Legszélsőségesebb formációjuk napjainkban az NGO – mozgalmak, amelyek már nyíltan állam- és kormányellenesek. Hatalomra törnek, anélkül, hogy tudnák, mi a hatalom, hogy lenne fogalmuk a hatalom transzcendenciájáról, és civil köntösben próbálnak „politizálni”.
Nem könnyű belátni, hogy testünk energia és információ legfőképpen, hogy inkább élő folyamat, mintsem szilárd, állandó alakzat. Pedig a „rezgő világegyetem” ideája ezt sugallja. Sir James Jeans is ezt az érzékelésen túli megfoghatatlanságot fogalmazta meg, amikor így szólt:
Amikor Robert Mayer hajóorvos a 19. század derekán felismerte az energia megmaradásának elvét, talán maga sem volt tudatában annak, hogy felismerése mennyire nem is az anyagi világra vonatkozik elsősorban. Felismert egy örök törvényszerűséget, amely még az emberi lélekre is vonatkozik. Metafizikai elvet ismert fel, amely forradalmasította az akkori gondolkodást, és még a 21. századi ember világképére is hat: az energia nem semmisülhet meg, legfeljebb átalakul:
A fizika az ERŐ fogalmát a mérésen keresztül közelíti meg. A természeti népek - akiket mi primitívnek gondolunk – erőfogalma jobban megközelíti az energia valóságát:
A MINDEN A FÉNYBŐL LETT kiinduló gondolat képes megvilágítani az elemek keletkezését és azok egymásba való átalakulását a halmazállapot változáson keresztül.
Testünket ugyan azok az elemek alkotják, mint a világegyetemet.
Hátravan még a kérdés: MI AZ INFORMÁCIÓ?
Be kell látnunk, hogy a láthatatlan világban az anyag, energia és információ nemcsak összefügg, hanem ugyanaz.
Az „ár” szó ellenértéket és áradatot, özönvizet is jelöl. Az „áru” pedig kereskedelmi cikk képződménye. Fizikai szinten forgalomba hozatal, értékesítés fűződik hozzá. De jelentési holdudvara kitágult az árulás kapcsán:
és jelent még:
Minden árulás prototípusa a júdási árulás a 30 ezüstpénzért, amelyet szétszórt és felakasztotta magát.
A történelem sok politikai és hadi árulást őriz.
De arra is van példa, hogy valakit igaztalanul vádolnak árulással. Például Görgey Artúr esete is ezt példázza. Több, mint száz esztendő kellett ahhoz, hogy rehabilitálják a világosi fegyverletételt követő 13 aradi vértanú kivégzésének története kapcsán az árulás vádja alól a minden idők egyik legtehetségesebb hadvezérét.
Az 1818.01.30. – 1916.05.21. közötti 92 évnyi életéből kétharmad rész ebben a megbélyegzésben telt el. Hiszen nagyjából még kétszer annyit élt, mint amennyi a harcok idején volt.
Budavár bevételének évfordulóján hunyt el.
Tudósaink”, akik az atom- és hidrogénbombát adták az emberiségnek, azt vallják, hogy nekik senki sem tilthatja meg, hogy azt „találják fel”, amit éppen feltalálnak.
Amerika ledobta az első két atombombát Japánra, a következmény abban merült ki, hogy ezzel vége lett a II, világháborúnak. Erkölcsi számonkérés nem történt.
Az atomfegyverek gyártása azóta kibővült a biológiai fegyverekével, szédítő iramban és versenyben. A fegyverlobbi tudja legjobban, milyen jól meg lehet ebből élni. A drog- és embercsempészet mellett a fegyverkereskedelem is igen virágzó iparág lett. A koreai háborúban Korea kettészakadt, az arab tavasz felszította az iszlám vallásháborút, Szíriában a külföldről támogatott polgárháború hét éve nem tudta megdönteni a kormányt. De legalább ráépülhetett a migránsválság.
Ebben a fegyverkezési versenyben ki vállalhatja magára, hogy felügyeli az atommentességet,
Diplomáciai és béketárgyalások szép számban zajlanak a világon, egyezmények is íródnak, amelyeket senki nem tart be, fegyvernyugvási megállapodások is jönnek létre, amelyeket rendre megszegnek.
Az egymással szembenálló harcoló felek életre-halálra küzdenek, mivel nem tudják, hogy
Vitathatatlan, hogy a rengeteg katona, aki itt életét vesztette, hatalmas reinkarnációs teherrel fogja majd súlyosbítani a létforgatag amúgyis nagy zűrzavarát.
De mintha a liberális eszme ezt a kérdést is átszőné, amelyben az egyik nagyhatalom azt mondja a másiknak:
B
Bal-
Béke
Ha szimmetria van, aszimmetriának is kell lenni. Ám megmaradni az egyik oldalon, az káros következményekkel jár. Az aszimmetria
Az oldalnézethez hasonlítható, amely nem ad olyan pontos felismerési lehetőséget, mint a szemből való látás (ahol mindkét oldal jelen van). De utalhat félkarúságra, félszeműségre is. Tudjuk, hogy a térlátáshoz mindkét szemünkre szükség van.
A sinister latin szó kapcsán elvontan tartalmaz némi szerencsétlenségre, hamis, téves, kellemetlen tartalomra. Például „balul üt ki”, baljós, bal lábbal kelt fel, balsiker, balhiedelem. Ugyanakkor a szív oldalát is jelenti a testben.
Társadalmi – politikai térrel kapcsolatosan, mint intézményesült politikai párt a szegényeket, a kiszolgáltatottakat, a periférián lévőket jelzi, amely egyfelől lenézést, másfelől részvétet vált ki az emberekből, talán olykor lelkiismeretfurdalást is.
A II. világháborút követő marxista kommunizmus a proletárságot sorolta ebbe a kategóriába, amely proletárdiktatúrát hozott létre, hihetetlen gyűlölettel, agresszióval, vérontással. Sajátságos, hogy a fejekben sokáig csak a jobboldali diktatúra számított elítélendőnek. A sztálini – lenini rémtetteket elfogadhatóbbnak tartotta a világ.
A mai időkben is vannak baloldali pártok, olyan országokban is, ahol a kommunizmust nem tapasztalták meg.
Később „szocializmussá” finomult az utópisztikus egyenlőséget zászlajára tűző kommunista elnevezés, és jelentését még különféle jelzőkkel színezték – pl. szociáldemokrácia, népi demokrácia, etc. – de a baloldaliság maradt. A zavarodottság teljét jelzi a „ballib” összetétel. Ámbár, ha csak a fékezetlenségét vesszük, azt a szabadosságot, hogy „nekem mindent szabad, neked persze nem!”, akkor még találónak is mondhatjuk ezt a liberalizmussal kötött házasságot.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy valamiféle védőpáncélt is jelentenek a pártok az eszme deklarálása mellett:
De mindenekelőtt látványos hangoztatását annak, hogy az elnyomottak oldalán áll, még akkor is, ha belőle is elnyomó osztály lett.
„Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” – hangzik az intés.
Ez is csak megerősíti, hogy a világot polarizáltságban kell és lehet szemlélnünk és megértenünk, mert még béke sincs háborúskodás nélkül.
Alfréd Nobel (1833-96) a dinamit és más robbanó anyagok svéd feltalálója abban reménykedett, hogy találmányainak pusztító ereje elrettentő hatással lesz a hadviselőkre. Vagyonát az ismert alapítványába fektette, amelynek öt díja közül egyik a BÉKEDÍJ.
Békemozgalmak is vannak a világon, ám ha eredményességüket tennénk vizsgálat tárgyává, lelombozó hatást kapnánk. ("harcolnak" a békéért)
Nem tudom, lehet-e egyáltalán boldog békeidőről beszélni a történelemben, amelyet teljesen átsző a mindenféle háborúk sokasága. Ezek hihetetlen brutalitással, lelketlenséggel és pusztítással aknázzák alá a csend, a béke, a nyugalom, a harmónia, az egyensúly termékeny állapotát. A destruktivitás lenne az ellensúlya?
A szír polgárháború például már hét éve dúl, híven tükrözve az amerikai – orosz szembenállást is. Asszad elnököt nem sikerült megbuktatni, de mellékhatásként elindult egy Európát fenyegető migráns áradat.
Az ú.n. diplomáciai tárgyalások vajmi kevés eredménnyel jártak. Az egyezményeket – pl. a fegyverszünetet – soha nem tartották be.
Vajon sikerül-e valaha megtalálni a békétlenség ősforrását az ember lelkében, amely társadalmi méretekben is képes működni és a világot lángba borítani? Mert jelenleg ennek csak variációit látjuk egy témára:
C, Cs
Civis, civil
Civilizáció
Csakrák
Eredetileg a mezőváros őslakos, gazdálkodással foglalkozó polgára volt. Parasztpolgár, aki polgárjogokkal bírt.
A mai nyelvhasználatban kibővült a jelentéstartalma egészen az állampolgárságig, amely
A CIVIL szó az állampolgárt, mint magánembert jelenti. Polgári személyt, aki nem tagja valamely egyenruhát viselő szervezetnek, mint például a katonaság, vagy papi rend.
A politikai vakfolt miatt manapság sok „civil” inkább politikusnak képzeli magát, amikor beleszól a közügyekbe.
A társadalom fejlődésének a barbárságot követő munkamegosztáson alapuló korszaka, amely létrehozza:
A társadalmi élet finomodásával újabb és újabb szófordulatok jönnek létre:
Civilizáltnak mondjuk a pallérozott, kiművelt embert.
A FÉNY kettős természetének felismerése átemelte a fizikát a metafizika szintjére, a megfoghatatlan, láthatatlan, mérhetetlen jelenségek szférájába.
A „kapunélküli kolostorokból” való idézettel közelítünk a csakrák témájához:
Nos, a csakrák ezekkel az eleven áramlatokkal állnak kapcsolatban. A holografikus világegyetemben holografikusan illesztik energiatestünket a csakrák az életáramba. Ezek a kerekek, erőközpontok, fénykerekek a gerinc mellett helyezkednek el, de nem a látható testünkben. Hét auraréteg kapcsolódik hozzájuk.
A függőleges értékhierarchia részét is képezik:
Összefüggésben vannak a számokon kívül a színekkel, a hangokkal, a bolygókkal, az alkímiai folyamatokkal. Ehelyütt a hozzájuk fűződő ideákkal jelezzük a politikai tisztánlátást elősegítő hatásukat:
D
Démosz, demokrácia
Diktatúra
Dimenziók
Diplomácia
Ebben a kérdésben az ókori görögökig kell visszamennünk, mert a demokrácia ott született meg. Mégpedig a törzsi letelepedéssel létrehozott városállamokban.
A DÉMOSZ = nép, a poliszt alapító nemzetségekből alakult ki, összefoglaló neveként:
Az uralom pedig az arisztokraták és a fegyverforgatók kezében volt.
Később a gyarmatosítások következtében ez az eleve kirajzolódott társadalmi osztálytagozódás felhígult, felbomlott, mert a bevándorlók és hadifoglyok ezekkel a polgárjogokkal nem rendelkeztek.
Lassan kialakult a rabszolgatartó társadalom.
Igen, a görög demokrácia a rabszolgatartó társadalom talaján fejlődött tovább.
A kezdetben a legfőbb hatalomnak tartott NÉPGYŰLÉS szerepe halványulni kezdett, gyengült. Államfő nem volt a görög demokráciában, az arisztokraták közül választották az ARCRONOKAT, akik
a gazdasági, politikai, katonai, vallási ügyeket és az igazságszolgáltatást intézték.
Érdekességképpen idézzük a CSERÉPSZAVAZÁS i.e. 509-ben bevezetett szokását:
Azoknak a politikusoknak, vagy szabad polgároknak, akiket veszélyesnek tartottak, nevüket cserepekre vésték. A száműzetési határozatnál legalább 6000 polgárnak kellett jelen lennie a népgyűlésen. Természetesen írástudatlanok nem szavazhattak. Az összetört cserepeken szereplő nevek gazdáit száműzték.
Háromféle vezetői stílust ismerünk:
Ezek analógiában vannak az asztrológiából ismert három minőséggel: a kardinális, fix és labil erővel. A kardinális kereszt analógiái vademékumunkban több helyen megtalálhatók.
A jó vezetésben a három stílus valamiféle egyensúlyban kell, hogy legyen, egyik sem nélkülözhető.
A diktatúrában az önkény és az egy személyhez kötött hatalom gyakorlás a domináló. Meg nem kérdezetteket vezetnek és elszakad egymástól a nép szükséglete, érdeke, és a vezető döntései. Természetesen közrejátszik a diktátor által megvásárolt támogatók tábora is ebben a hatalom gyakorlásban, és a megtévesztett emberek lelki-szellemi színvonala, akik alárendelődnek a vezetői önkénynek.
A mai időkben is vannak diktatúrák a világ egyes helyein, megfélemlítéssel, terrorral működő rendszerek.
Ami a diktátorokat illeti, tekintélyes része van viselkedésükben egy ötéves kori megrekedtség:
Ez az ú.n. Ödipális komplexus, amelynek a lényege a mindenhatóság képzet. Ebben a korban egy pillanatra feltűnik a képzeletben, milyen felnőtt lesz belőle. Ez a mindenhatóság képzete, amelyhez az idők folyamán természetesen fel kell nőnie, és meg kell haladnia ötéves korát.
Ez a beteges hatalomvágy és önmaga túlértékelése, valamint az őt körülvevő megvásárolt, dicsőítő holdudvar fontos kellék a diktátorok tevékenységében. A holdudvar erősíti amúgyis beteges nárcizmusát.
A történelem tanúsága szerint a diktatúrák nem szoktak jó eredménnyel járni.
„A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el” – olvasható a Tao te king 42. versében. Vagyis az erőszak erőszakot szül.
A mozdulatlan, statikus és változatlan mechanikus középkori világképet felváltotta egy merőben más tulajdonságokkal rendelkező holografikus világkép, amely:
Egyben túllép a x, y és z tengelyek által meghatározott 3 dimenzión, és értelmezni képes a 4. idő dimenzió tartományát is.
Ez a dimenzió tágulás legjobban a zenei felhangrendszerekkel írható le:
A dimenzió lényegében kiterjedést jelent. A számok is dimenziók: a 3 más nem síkban van a 2-höz képest, hanem a függőlegességbe emelkedik. A sakkban az ú.n. lóugrás is 90 fokkal való dimenzióváltást jelent. Miként minden „probléma megoldás” is az oldás révén csak dimenzióváltással lehetséges, vagyis igazi VÁLTOZÁSSAL.
Ha a világegyetem hullámtermészetű, akkor lelkünknek is annak kell lennie, lelkünk is csak ezáltal lesz rezonanciaképes. A tudattalan lélekműködésben nincsenek idői és téri megkötések. A nyomok, az emlékképek analógia, vagyis hullámhossz és frekvencia alapján hívódnak elő, elevenednek meg.
Az ember lelki fejlődésének csakra létráján - más szavakkal zikkurat lépcsőin – az egocentrikus csőlátástól a morális, társadalmi, szellemi, kozmikus horizont irányába haladó dimenzióváltásokon keresztül haladunk. A legősibb kultúráktól kezdve SZIVÁRVÁNYHÍDNAK nevezik ezt az emberi és isteni világot összekötő rendszert:
De ugyan ilyen dimenzióváltások vannak az emberi beszéd, a nyelv témájában is:
De még a műfajokat is a dimenziók kiterjedése vonatkozásában érthetjük meg:
Fentebb kapunak jelöltük az átlépések helyszínét, a KÜSZÖB hasonló szemléletességgel ábrázolja, ahol a megtorpanások szoktak bekövetkezni:
Ha lelkünk a belső végtelenségünket jelenti, foglalkoznunk kell a pszichológiai dimenziókkal is, vagyis önismerettel.
És ne feledkezzünk meg arról sem, mennyire különbözik egymástól az alul- és felülnézet.
Maga a kifejezés kapcsolatban áll a diploma szóval, amely alapvetően egy kettősségre utal:
Ily módon a diplomatikát valamiféle „oklevél tudománynak” is mondhatjuk.
Az elterjedt köznyelvben pedig a diplomácia külügyek, államközi kapcsolatok intézését jelenti.
A kettősség, amelyre a fentiekben utaltunk, éppen ezt a valódi személyességet nélkülöző, ám minden embert érintő tevékenység olykor paradoxá vált jellegére utal, amely a gyakorlatban sok torzuláshoz vezethet. Ugyanis a DIPLOMÁCIA azt a tárgyalóképességet, ügyességet is jelenti, amellyel a diplomaták érintkeznek, dialógust folytatnak. Tekintve, hogy ebben a szférában sok kényes helyzet, érdekek ütközése jelenhet meg, valóban szükség van a hangvételben az óvatosságra, meggondoltságra. Ám ez a rugalmasság, hajlékonyság átcsúszhat ravasz manipulációba, amely megengedhetetlen dolgokhoz is simulékonyan viszonyul.
De hát miként a pszichológiában minden kétélű, oly módon a vélekedésben, képviseletben, dialógusokban, tárgyalásokban is könnyen át lehet csúszni a jobb-, vagy baloldalra. Más szavakkal a ló egyik, vagy másik oldalán futni ahelyett, hogy a lovon nyergelnénk.
A footballban is van ú.n. kispálya, amelyen a gyerekek gyakorlatoznak, és nagypálya, amelyen a világmeccsek zajlanak, a politikának is van nagypályán zajló világpolitikája. Ezt lényegében képviselet alkotja, hozza létre:
Mindez együttvéve az idők gyakorlatában egyfajta
KIRAKATVISELKE-
DÉST alakított ki – és talán állandósított is – amelyről olykor a tapintat, máskor az átverés sugárzik, nem annyira az őszinteség. Ez a megtévesztés akár karizmatikusnak tüntethet fel olyan politikust, akiben erkölcsi tartás és meggyőződés, elvekhez való ragaszkodás valójában nincs, mindössze ügyes széllovas és köpönyegforgató.
Most a családi élet látványos felbomlását követően az emberek nagyobb vehemenciával kapcsolódnak a társadalmi élet politikai dimenziójába. Azok is, akiknek ehhez nincs igazán muníciójuk, kellő kiforrottságuk, érettségük, bölcsességük. De hamar kiderül, valójában alulnézetből szemlélik a közügyeket.
De soha ne feledjük, az igazi politika FELÜLNÉZET, rálátás, a részletek egybelátása, az összefüggések felismerése. Vagyis a lovon nyergelés.
E É
Erkölcs
Eskü
Értékhierarchia
Bár elfogadjuk Szókratész nézetét, hogy a szívünkbe oltott eredendő jóval, jövünk le a földre, de ha azt „világra kell segíteni”, - miként ő, a lélek bábája ezt tette, - folyamatában, fejlődésében kell vizsgálnunk etikai érzékünk megnyilvánulásait.
A KÜLSO / BELSÓ küszöbén, vagy határmezsgyéjén zajlik ez a megnyilvánulás:
Mégis a SZABAD AKARATI, saját döntés alakítja, irányítja és formálja meggyőződéssé az etikai érzékelést abban a vonatkozásban, hogy mi a jó és mi a rossz.
A félelem pedig lelkiismereti kontrollt kell, hogy kialakítson:
Ebben a vonatkozásban az erkölcs nem tanítható, a JÓ PÉLDA vezérelheti.
Szent fogadalom, ígéret, amelyet Istenre, mint tanúra, kiemelten fontos (=szent dologra) teszünk. Ilyen például az orvosok Hippokratészi esküje, a katonák, képviselők, magas pozíciókat betöltő emberek hűség fogadalma, vagy a házassági eskü. Az esküszövegek előre megfogalmazott és írásba foglalt okmányok, amelyeket nyilvánosan, ünnepélyes formában, szertartás keretében mondanak el. Kötelező érvénye megkérdőjelezhetetlen.
Az esküdözés – égre, földre – komolytalan, eltorzult gyakorlat, az esküszegés pedig lényegében büntetendő kategória (kellene, hogy legyen.)
Az ateista-materialista évtizedek egy egész generációban ellehetetlenítették az Istenre való eskütételt. Ennek riasztó példája, hogy a magyar parlamentben egyes honatyák – akik nyilvánvalóan megélhetési politikusok – vonakodnak az eskütételtől. Arra is volt példa, hogy a mentelmi joga miatt pótlólag mégis letette.
Ismét az etimológiával kell kezdenünk a bevezetőben említett értékválság és identitásdiffúzió kapcsán.
A főnévi és igei jelentésű ÉR szó szinte kimeríthetetlen bőségben ontja információit: ami nem „érint” bennünket, az hidegen hagy, amiben érintettek vagyunk, az mindent megindít bennünk. Taglaljuk kissé:
Még folytathatnánk az érvényesülés, az érzék, az érzés, az érdek, az érem etc. szavakkal a repertoárunkat.
Ha elfogadjuk, hogy az értékek valamiféle rendbe, hierarchiákba tagolódnak, azt is számba kell vennünk, hogy az életünk során mi magunk is folyton alakítjuk ebbéli nézetünket, vagy idomulunk annak függőleges irányához, mivel:
vagyis maga a kifejezés rangsort, az alá- és fölérendeltséget fejezi ki. Túlhaladott értékrendünket oly módon kell elhagynunk, miként a kígyó is levedli kinőtt bőrét. Ez az irány valójában az anyag és szellem küzdelmét jelenti életünk során a testi felnövekedésünktől kezdve a családi- társas-társadalmi közösségek befogadó, erősítő közegén át, az elvontabb, eszmeibb, az egész emberiséget érintő értékeken keresztül magáig, a LÉTÉRTELEMIG.
Bármilyen furcsán hangzik is, minden embernek ki kell dolgoznia a maga, testére szabott és az ő fejlettségi fokából kiinduló életfilozófiáját, amely megszabja a feladatát itt a Földön. Ez természetesen hétmilliárd féle az éppen itt élő embereket tekintve, akik között a sportolóktól, kézművesektől, nevelőktől, művészektől, tudósoktól kezdve a politikusokig igen eltérő feladatokat találhatunk, de ezek egy dologban közös nevezőre hozhatók:
Minden csaló és hamisító – legyen az étel, vagy pénz – vét a rend ellen, csakúgy, mint a hazugsággal és hazugságban élők is. Mert ezek destrukciók. Miként a betegségek is valamiféle életellenességről árulkodnak
A LEGFŐBB ÉRTÉK AZ ÉLET!
Ennek van mindenkori prioritása tetteinkben.
F
Felelőség
Feudalizmus
„Független” képviselők
Fogyasztói társadalom
Ha sikerül elég mélyen belegondolnunk a fenti fogalomba, tág horizontról fogja küldeni információit:
A DIALÓGUSHOZ visz vissza bennünket:
Ám a „felel” kifejezés jelöli a bűnöst is, a bűnhődőt, a szenvedőt, aki meglakol valamiért.
Ily módon, aki FELELŐS, vagyis nem hagyja elszállni maga mellett a kérdést, a kihívást, a jogos elvárást, az a fontosság mellett tesz tanúbizonyságot:
Mert úgy érzi, ezzel tartozik, vállalja az ódiumot, a kezességet, a kötelezettséget.
Természetesen ellenfogalma is van a komoly felelősségnek:
Ama etikai érzéket és értéket, amelyre oly sokszor utalunk vademékumunkban.
A politikai felelősség vonatkozásában nem lehetünk elnézőek a. ”nemtudomkákkal” szemben:
A fő kapaszkodási pontok pedig:
Ezekhez pedig megfelelő kaliber kell.
A Halak aion társadalmi rendje a feudumban = földbirtokban gyökerezik, eszmeiségében az Isten léte megkérdőjelezhetetlen. Ezzel lényegében az értékhierarchia függőlegességét reprezentálta. A király az égi hatalmat jelképezi és testesíti meg.
A „hűbériség” szinonimája utal a földadományok értékességére, hiszen a hűbéresek fogadalmát tartalmazzák, amelyet hűbéruruknak tesznek, hű szolgálatban. Ez a kifejezés a kommunizmus idején pejoratív hangvételűnek számított, holott a mai gyakorlatba dívó megvásárolhatóságtól igen messze állt.
Kétségtelen tény, hogy az öröklési rend folytán kialakult a földtulajdon nagysága alapján valamiféle osztálytagozódás, - nagybirtok, közép- és kisbirtok, etc. – és ez születési előjogokkal is járt, de ez nem csökkenti annak a természetes életformának a jelentőségét, amely azon alapult, hogy a föld eltartotta az embereket.
Másik fontos tényezője a kornak, hogy a PÉNZVERÉS joga a királyé volt, és ARANYFEDEZETE volt a pénznek. Ez az aranyfedezet a spirituális pólus jelenlétére utal, amely hosszú évszázadokon át irányultságot jelentett és fenntartotta a rendezettséget.
A mindenféle trónviszályok és parasztlázadások, háborúk mellett minden bizonnyal az 1789-es francia forradalom ütötte az első nagy léket a feudalizmus hajóján, amikor a királyi párt lefejezték, majd egymást is kiirtották a forradalmárok. Ez a „LEFEJEZÉS” nagy fejetlenséget, anarchiát indított el az ipari forradalommal, a 48-as szabadságharcokkal, majd a XX. század két világháborújával, egészen a kommunizmusig és a proletárdiktatúráig.
Megjegyzendő, hogy a francia forradalommal csaknem teljesen egyidőben fedezték fel az Uránusz bolygót, a mitológiai Ég Urát, aki a fiától elszenvedett kasztráció után száműzetésbe vonult. Szaturnusz hatalomféltésből kasztrálta apját, majd elfoglalta helyét. Fiai őt is kasztrálták. Három fia között osztotta fel a világot égi, tengeri és alvilági uralommal bízva meg őket. Az asztrológiában Szaturnusz a sors ura, a Küszöb Őre, aki nem engedi át a magasabb dimenzióba csak azokat, akik erre érdemesek belső érettségük folytán.
Vegyük észre a lefejezés és kasztrálás témában azokat az életellenes momentumokat, amelyek a szellemi eltévelyedés továbbvivői Ez a szellem sorsa az anyagi világban, az a fajta istentagadás, amely a krisztusi misztériumban is jelen volt.
Csakúgy, mint alacsonyabb szinten minden irigy hatalomféltés a félbemaradt embereknél, ugyanis:
A francia forradalom ezen túlmenően a Vízöntő korszak hosszú átmenetének idejét is megkezdte. Egy ilyen precessziós kutútperiódus 2160 évig tart. Ebben néhány száz év átmenet nem érthetetlen, csupán tisztulási folyamat.
Tény, hogy a történelemben igen nagy árat fizetünk a bölcsességért.
De az egyén és társadalom igen bonyolult és összetett folyamata a Vízöntő korszakban árnyaltabbnak ígérkezik, vagyis normálisabb politikát alakít majd ki.
A demokrácia, a képviseleti rendszer és a többségi szavazat módszere problémákat is felvet. Például a mennyiség és minőség vonatkozásában:
Persze pillanatnyilag senki nem tud a demokráciánál jobb változatot, így csak mérlegelhetünk tovább a problémák tágas mezején.
Még nagyobb baj a mandátumokkal való kufárkodás gyakorlata:
Felmerül a kérdés, mitől „független” a független képviselő?
Bővült a parlamenti élet és munka műfaja:
De a kérdés válaszra vár:
Ha a hangyák, vagy méhek társadalmát tanulmányozzuk, joggal ejthet bámulatba bennünket, hogy
Nálunk, embereknél már sokszor elkallódik, mi a jó, az egyéni mohóság a társadalmat is szétzilálja, és a fogyasztást reklámozó inkább rosszlétinek mondható kapitalista idea valójában senkinek sem jó:
Idézzünk egy közkeletű történetet a túltermelés hiábavalóságáról:
A halász a parton heverészik, megkérdik tőle, miért nem megy halászni. Azt válaszolja, hogy már ma elég halat fogott. Nógatni kezdik, hogy milyen jó lenne több halat fogni, motorcsónakot venni, több pénzt keresni, etc. De nem sikerült őt meggyőzni. „És akkor mit csinálnék?” – veti oda a kérdést. „Hát pihennél, élvezhetnéd az életet.” – győzködik tovább. „Hát most éppen azt teszem” – zárja le a vitát fellebbezhetetlenül.
A Tao te king ezt úgy fogalmazza meg:
Aki megelégszik, a maradandóságot éli.
(44. vers)
G
Geopolitika
Gestalt
Akik a trianoni „békét” kitalálták és megszavazták, nemigen érthették a földrajzi egységek kérdését, azt, hogy egy táj miként rajzol ki valamiféle egységes, szellemi arculatot. Pedig hazánk a Kárpátoktól övezetten, a Duna és Tisza folyóval – amelyek a férfi és női princioiumokat hordozzák Erdéllyel, a Dunántúllal, Felvidékkel, Alfölddel és Délvidékkel szemmel látható egységet képvisel a 4 égtáj metszőpontjában:
körbenyírták, de a közepe megmaradt.
Ez a Kelet – Nyugat oppozíció híven képezi le a tudatos és tudattalan lélekműködést, kulturális megosztottságban Kelet inkább a tudattalant, míg Nyugat a tudatos, logikus lélekrészt szimbolizálja.
C. G. Jung a Föld és lélek című munkájában ír arról, hogy a Föld géniusza asszimilálja lakóit, hódítóit:
így lett Amerikában a jenki típus az ős indiánok földjén.
Hamvas Béla pedig az Öt géniusz című írásában tekinti át a magyar szellemiség öt géniuszból való ötvözöttségét.
Ez a szemlélet túlmutat azon a nyerészkedő szemléleten, amely a nyersanyagokért folytat földszerző háborút.
A politikának is szakralizálódnia kell ahhoz, hogy a profán meneteknek gátat szabhasson.
A Gestalt szó fontos szinonimája a holisztika kifejezésnek, az egészlegesség, kikerekedettség, befejezettség, kialakulás értelmében.
Mégsem fedi teljes mértékben az „alak”, mint geometriai kontúr, mindenekelőtt azért, mert nem stabil geometriai idomot jelöl, hanem:
STRUKTÚRA DINAMIKA
rend szabadságfok
állandóság alakulás
A struktúra markáns funkcionális követelményekhez kötődik. Ezek:
Gestaltja van:
Botanikai példával is élhetünk: a FA - és persze minden növény – látványosan osztja a teret gyökérre / törzsre /koronára, miközben növekedése folyamatában megőrzi minden más fától megkülönböztető alakját.
A tér nem homogén, hanem erővonalak mintázata. Az erővonalak képezik azt a „MEZŐT”, amelyben az alak mintegy kirajzolódik a háttér ellenében.
A MAG is egy potenciális teljességet hordoz az anyag / energia / információ hármashangzatában.
A Gestalt filozófiája megvilágítja a társadalmi folyamatokat is, elsősorban az integrált egész vonatkozásában:
Ez választ ad arra, miért mesterkélt és utópisztikus az ú.n. nyitott társadalom utópiája. Valójában a működésképelenség ítéli széthullásra.
H
Hatalom
Hit, hitelesség
Holisztika
Az igazi hatalom: transzcendens.
A „határtalanság” és „határok felettiség” napjainkban divatos ideájának legszélsőségesebb formája a „nyitott társadalom”.
A józan ész is belátja, de az anarchiába torkolló kísérletek is rámutatnak az idea naiv, sőt, aberrált voltára, mármint a határok tagadása vonatkozásában:
Ezeken a határterületeken zajlanak azok az energiafolyamatok, amelyek minden történést meghatároznak: a légzés, az érzékelés, az észlelés, az információ felvétel folyamatában.
A láthatatlan energiafolyamatok hatásait = HATALOM, azért mondjuk transzcendensnek, mert túl van az érzékelhetőségen és az akaratlagosságon. A személyiség ereje például sugárzik, látszik a testtartásban, a hanghordozásban, a tekintetben, a kézfogásban, a gesztusokban.
Akik mímelik a hatalmat – vagyis hatalmaskodnak – komoly szorongásokkal fizetnek a belső gyengeségükért. A diktátorok például mindig megvásárolják talpnyalóikat, akik külső támogatással erősítik őket pozícióikban.
Belső összeszedettséggel, kimunkált meggyőződéssel, tántoríthatatlan hittel tehetünk szert hatalomra, vagyis hatóerőre.
A mai politikai életben sok vezetőben ez a belső összeszedettségből táplálkozó érték felcserélődik az érdekkel, a megvásárolhatósággal, hamis célokkal.
Az anarchisták hatalom irigysége és a vezetők iránti gyűlölete abból fakad, hogy nem igazán urai önmaguknak, szétesettek, cinikusak, nihilisták, elvakultak, rövidlátóak, megrekedtek valahol lelki fejlődésükben. „Isten és én közöttem ott vagyok én” – fogalmazott egyszer egy nagy haragos tévelygő, aki megrekedt a testvérféltékenységben.
Az evilág és túlvilág, vagyis a látható és láthatatlan világ gondolata és képzete is megzavarja az elméket. Ez az állam és vallás vonatkozásában valamiféle ú.n. világi és egyházi hatalom képében él a lelkekben, demarkációs vonallal elválasztottan.
Valójában az igazi hatalom nem intézményesíthető. Az intézményesítés folyamán keletkezett hatalmi ágazatokban a „bábák között elvész a csecsemő”. A különféle szerepekhez köthető előnyök a hatalomgyakorlás sokféle túlkapását teszi lehetővé. Ezek a visszaélések nagyban torzítják az emberek hatalomról kialakuló benyomásait, gondolatait. Ha személyiségük nem elég erős, és alávetettségben élnek, a hatalmaskodóktól félnek, esetenként gyűlölik őket, amely persze mindig jó adag öngyűlölettel és irigységgel is társul.
A „befolyás” nem igazi hatalom, csupán mesterkedés, manipuláció, megtévesztés. Negatív agresszió, amely kedveskedéssel leplezi irigy indulatát.
A személyiség igazi ereje az isteni rendhez való igazodásban bontakozik ki, annak alárendelt. Az isteni rend pedig a világ minden kis részletében munkál, minden pillanat megjelenítheti.
Az univerzum rendezettsége, a bolygók keringésének szabályozottsága is erről tanúskodik.
Nem vak erőről, miként a Big Bang hívők gondolják
„A világnak nincsen olyan része, ahol magasabb erők ne lennének jelen” – fogalmazott Baader.
Egy falevélben is benne van az Isten.
Ez a hatalom transzcendenciája.
Belső bizonyosságból fakadó lelkierő, amely tántoríthatatlanul segíti az embert valamely tett, feladat véghezvitelében. A leg lélekmélyibb archetipális erőnek is mondhatjuk, amely akkor generálódik, amikor valaminek „szenteljük életünket”.
Mivel nem külső dologtól függ, gyakran összekeverik a hiedelemmel, az ámokfutással, a vakhittel. Pedig a BELSŐ VEZÉRELTSÉG mozgatója.
A másik véglet a tagadók tábora. Ennek iskolapéldája a bibliai hitetlen Tamás. De hát tudjuk, a hitetlenek a hitetlenségben hisznek.
A hitegetők a hiszékenységet használják ki, amikor port hintenek mások szemébe, vagy orruknál fogva vezetik őket.
Éppen a megfoghatatlanságából fakadóan rengeteg tévedés, hamisság, csalárdság, szószegés, etc. támadhat eme hárombetűs szó kapcsán, egészen az önbecsapásig. De ne feledjük:
Ez a fajta belső mérlegelés patikamérlege komoly pszichológiai munka:
„Hitelt” = bizalmat adni valakinek anyagi szinten a pénzkölcsönzés gyakorlata. De etikai szférában a szavahihetőséget, tekintélyt, becsületességet, az adott szó megbízhatóságát, a jogosságot, a valódi, eredeti, hamisítatlan autentikusságot jelenti.
A „hitelesítés” a megpecsételést, szignálást, legalizálást jelképezi. Az őszinteséggel kapcsolatos, a spontán, keresetlen őszinteséggel, amely mentes minden mímeléstől, hatásvadászattól, magamutogatástól, megtévesztéstől, amelyen átüt a személyiség ereje, tartása. (Már ha egyáltalán beszélhetünk kimunkált személyiségről.) A tények kozmetikázástól mentes kommunikáció.
A politikában is a személyességnek és a hitelességnek van hatása, átütő, meggyőző ereje, amelyet követni lehet, vagy csatlakozni hozzá.
A HIT nem adható át, belülről kell jönnie.
A nevelés lényege is a HIT AKTIVIZÁLÁSA.
(Semmiképpen nem a letörése.)
A holisztika az egységről, egyetemességről, az egészlegességről való legmélyebb létélményünk kifejezése. Az életről és létezésről való legátfogóbb tudás. Igei, főnévi és melléknévi értelemben tartalmazza a strukturált, működőképes egészet. Ellenfogalma a töredék, a rész, a részleges, a félbemaradt, az abbahagyott, a befejezetlen. Felszólító jellege folytán – jó esetben – nem hagyja érintetlenül az embert, ha hall róla.
Hiba lenne elméletet alkotni róla, mert az intellektus könnyebben megbirkózik a fogalommal, azt gondolván, tudja, miről van szó. Miközben lehet, hogy a holisztikus világlátás és életérzés helyett csupán felületes eszmefuttatáshoz jut. Mert a holisztika, mint a
Magában foglalja a kiinduló és véghelyzet közötti feszültséget is, dinamikája végigvisz az örömet, kielégülést jelentő befejezettséghez, kikerekedettséghez. Ez lényegében a „siker” energiatöbblete, amely a működés továbbvivője is.
A Bevezetőben idézett 4 alapelvhez fűződően mélyedjünk el a MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG gondolatban:
Az 1, A 10, ÉS A MINDEN
Minden egy
és
egy minden.
Minden azám az EGY haladványa,
a világ a Fény haladványa.
Ezért a FÉNY : az EGY,
a világ a fényből lett.A 4 a teljesség száma,
a négy világtáj valósága.
Az első négy szám összege a 10,
a világmindenség a TÍZ.A tízben minden benne van.
Az egy világ a tízben van.
Isten az egy világban van,
az egy világ Istenben van.
PARS PRO TOTO
Cseppben a tenger,
pillanatban az öröklét,
a kezdetben a vég,
egy emberben az emberiség.
Magban a fa,
fában a termés,
részben az egész,
egészben a rész.
Ember a világban,
világ az emberben,
folyamat ábráját
lásd egészében.
I
INTÉZMÉNY
Csodálatos a magyar nyelv géniusza, ahogyan a szóbokrokban kiteljesül a szavak jelentése. Ezt fogjuk látni jelen sorokban is az INT igéből kiindulóan:
Az intézmények tulajdonképpen mesterséges képződmények, kicsit talán a szerkezetekhez hasonlíthatók. Csak míg a szerkezetek masszív struktúráról, szinte csontváz szerű stabilitásról árulkodnak, addig az intézmények légiesebb, inkább hálózatszerű alakulatok.
Az intézmények mindig leképezik a társadalom értékrendjét, az anomáliákat is beleértve, máskülönben nem illeszkedhetnének abba bele.
A fentiekben idézett mesterségesség okán hajlamosak a megmerevedésre, megcsontosodásra, rugalmasságuk, életszerűségük elvesztésére. Ez alól a politikai intézmények sem kivételek.
Ez érhető tetten az ú.n. HIVATALOKBAN – etimológiailag a „hív” igéből képződött szó –
A HR – régebben személyzetis – ügyintézés megpróbálja személyesebbé tenni, de magát az embert „energiaforrásnak” tartani kicsit pejoratív hangvétel, Mégha ezalatt a lelkességet, elköteleződést, lojalitást is érti.
Egy kis csecsemő nyugodt alvása buddhai meditatív állapotnak tűnik, amelyet a szellemi világból hozott magával. Ám a fizikai köldökzsinór elvágását követően bonyolult testi – lelki fejlődés, kibontakozás veszi kezdetét. Egyfajta önazonosság alakul ki, ebből tájékozódunk a világban, kialakul az egónk, és öntudatra ébredünk.
IDENTITÁSUNK alakulása a felnőtt korban sem szakad meg, valójában életünk végéig módosul. Az ego kialakulása előbb eltávolít bennünket szellemi központunktól, később éppen az egón való túlhaladás vezet vissza igazi központunkba. A „Ki vagyok én?” kérdésre kezdetben a testünkkel való azonosulás felel, de a későbbiekben bonyolult példaképekhez való azonosulás és ellenazonosulás folyamatában válik mind veretesebbé a saját magunkról kialakult tudat, és a semmi mással össze nem téveszthető, egyszeri és megismételhetetlen személyiségünk.
Az érzelmi – értelmi – akarati habitusunkkal én – határunk is tágul, de folytonos védelméről nekünk kell gondoskodnunk.
INTEGRITÁSUNK sebezhető pontjaink védelmét jelenti. Nem várhatjuk el a világtól, hogy sebezhető pontunkat kerülje, sőt, egyenesen ott szokott támadni. Ez a védelem nem lehet menekülés, sem vastag bőr-, vagy üvegkalitka technika, hanem a konfliktusok megvívása, megütköztetése. Ahogyan igyekszünk igazunknak érvényt szerezni, ahogyan képviseljük magunkat, úgy munkáljuk ki értékrendünket, amellyel megtalálhatjuk helyünket a Nap alatt.
Az INTEGRÁLTSÁG, mint egységbe foglalás, vademekumunknak egyik fontos kulcsfogalma. A személyiség kialakulásában éppoly fontos, mint az egész társadalom közigazgatásában és rendezett működésében.
Ebben a vonatkozásban a csakrák nyújtanak jól átlátható képet.
J
Jobb -
Jog
„Jóléti” társadalom
A valamelyik oldalunknak való elköteleződés néha az arcon is sajátságos aszimmetriát, sőt, tic-kes rángatózást is kialakíthat, válthat ki.
Míg a baloldal (l. ott) a kozmopolita proletárt jelöli, a jobboldal a nemzeti hovatartozásra utal. Ez értelemszerűen más identitást és hazaszeretetet alakít ki, szerves kötődést gyökereinkhez:
A tudattalan lélekműködés (l. ott) kapcsán írtunk a családi és objektív tudattalant összekötő ú.n. társadalmi, politikai tudattalanról. Ennek alapján furcsa igyekezetnek kell tartanunk megtagadni azt, ami lelkünk része. Ráadásul igen káros és hihetetlen elaprózódásokhoz vezet. Mert ennek a „világpolgár” gondolatnak a továbbfolytatása
Valójában bal és jobb felünk teljesen egyenrangú részünk, amely ráadásul valahol középen össze is találkozik, metszi egymást, egy mozdulatlan mozgatóban. Mégis hatalmas hasadást idézett elő a személyiségekben, egy szédítő, vízszintességben való libikókázást. Ennek egyik oka maga a mértéktelenség – amely egyedül szabályozhatná a poláris oppozíciót - a másik pedig az értékhierarchia függőlegességének teljes negligálása, ez pedig lehetetlenné teszi a dimenzióváltást.
Jobboldalinak lenni a politikai hitvallásban ugyanolyan védekező páncél, elhatárolódás, (=csőlátás) mint baloldalinak. Csak nincs az az elvont szerencsétlenségi vonzata, amelyekben a sinister szó kapcsán utaltunk. Ez hasonló gőggel ruházza fel, mint a baloldaliakat az önsajnálat, így az irigység és ádáz gyűlölet melegágya lett. A politikai tisztánlátás teljes akadályaként.
Sajátságos zavarodottságot tapasztalhattunk kis hazánkban a „Jobbik” mozgalom kapcsán:
Azt se felejtsük el, hogy a rossznak rengeteg variációja van, míg a „JÓ” egyféle: egy zárnak egy kulcsa van.
Ezt fejezi ki Böjte Csaba testvér alapítványa és hitvallása:
JÓNAK LENNI JÓ.
Nehéz az olyan elvont fogalom meghatározása, mint a jog, kötelesség, igazság, valóság, erkölcs, becsület, de nem megkerülhető. A rómaiak óta az atomizáló gondolkodásban a jogértelmezések és jogalkalmazások igen nagy elfajzásokon mentek keresztül. Hans Kelsen (1881-1973) jogrelativizálása sem vitte közelebb a megértéshez és a jogrend fenntartásához a közéletet és a politikát:
H. Kelsen jogpozitivizmusa hatalmas jognegativizmust hozott létre ellenpólusként. Ő azt tartotta, hogy az erkölcs és igazság kapcsolata a joggal nem szükségszerű, csupán történeti.
Még a természetjog is szokott szerepelni ellensúlyozó fogalomként, amely kicsit közelebb viszi az értelmezést a jog eredeti, istenadta, szentség szellemiségéhez, amely analóg a törvény betűje és szelleme megfogalmazással.
Paradox módon olykor éppen a jogtiprásokon keresztül mutatkozik meg a jog rendteremtő ereje, amely egy közösségben az emberek kapcsolatait együttesen képes szabályozni, a valódi szükségletek fedezeteként:
a nagyon különböző emberek változó szükségletei közül félrevezető egyet-egyet kikapni és azt zászlóra tűzni, mint például a születéshez, lakáshoz, tanuláshoz, etc. való jogért harcolni.
Jól integrált társadalomban az egyén és közösség között nincs feszültség, éppen ama JOGREND miatt, amely által az egyén autonóm és szociális lény a társadalom tagjaként. Résztvevője a gazdasági, kulturális, művészi, tudományos életnek, munkának és a politikának.
A jog elválaszthatatlan az igazságtól, amelynek érvényt kell szereznie, és az erkölcstől, amely a megélésének alapja. Soha nem az érdekekben, a haszonban, vagy hatalomban gyökerezik. Nem ruházható át és nem vehető el, például az elsőszülöttség, vagy népfelség joga. Nem kereskedelmi áru.
A jog: SZENTSÉG, ezáltal nem relativizálható.
Akik kitalálták ezt a propagandisztikus szlogent, azok minden bizonnyal nem mélyedtek el kellőképpen a jó és rossz, a rész és egész világában, az összefüggésekben, a távlatokban.
A kapitalista társadalom jóléti ideája lényegében az
anyagra, a haszonra, a mennyiségre, a kényelemre, a bekebelezésre, a birtoklásra, a fogyasztásra centrál, a lelki-szellemi jólét teljes negligálásával.
Ha csak a boldogság kifejezést vette volna elő, az már nem lenne annyira földhözragadt, ámbár tény, hogy azonnal cáfolható lenne „a pénz nem boldogít” szállóigével. Így hasznosabbnak ígérkezett az anyagi javak mennyiségének pillanatnyi örömét fókuszálni, amely a telhetetlenségénél fogva állandó elégedetlenséget szül, vagyis éppen ellentétben áll a nyugodt, kiegyensúlyozott harmóniával.
A boldogság (= jólét) már a görögöket is foglalkoztatta, akik azt vallották, senki nem lehet boldog halála előtt,
vagyis „megboldogulása” nélkül.
Másik sarkított álláspont, hogy a boldogság nem emberi állapot. Ez híven érzékelteti, hogy a titok nem egy statikus (társadalmi) adottságban rejlik, hanem inkább abban a tapasztalatban, amelyre szert teszünk életünk folyamán, hogy megválaszolhassunk olyan kérdéseket:
A lelki bajok számtalan formája, - amely a jóléti társadalomban is felüti fejét – mégis az elvontabb, lelki-szellemi szférák felé fordítja a figyelmünket az érintett témában.
„A jó helyen jókor lenni” hányaveti megjegyzés is érzékelteti, hogy a puszta szerencse nem elég a jóléthez, bár kell hozzá. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a szerencse forgandó és nem engedelmeskedik az akaratnak.
A sikerfilozófia is hézagos, mert a kudarcot gondosan kerüli, pedig a duális világban ezek egymást feltételezik.
A mindenféle hazudott jólét ideáján is túl kell lépnünk, amelyekkel általában azért szoktak kérkedni, hogy irigységet keltsenek másokban.
Holisztikus szemléletben a jólét mindenekelőtt a test/lélek/szellem harmóniájában van. Erkölcsiség és jól működő lelkiismeret nélkül, határaink bemérése nélkülözésével valamiféle tárgytalan nagyravágyás lehet, sőt, megbetegítő is. (mértéktelen testsúly gyarapodás)
Más a ”want to be” képzelet, és amik valójában vagyunk.
Életkorok és személyiségek vonatkozásában is igen eltérő dolgok teszik boldoggá az embert.
Talán az a legfontosabb, hogy felismerjük, mi ad elégedettséget, igazi örömöt, mi a maradandó érték, és ehhez kössük jólétünket.
Az igazi értékek – szeretet, szerelem, alkotás, tudás – pénzért nem vásárolható meg. A jóléti társadalom feminista marketing női – incidens menedzser is van – általában magányos és gyermektelen nők. Nőiességüket áldozzák fel a karrier women életformáért.
A társadalmi tudat kialakításának torzítói ezek.
Inkább rosszléti társadalmat alakítanak ki
K
Kapitalizmus
Klímapolitika
Kommunikáció- szerep- viselkedés- sors
Kommunizmus
Kultúra
A Das Kapital szó kettős jelentésű:
Ezen a FIKTÍV REMÉNYEN alapul az egész, magát tőkés rendnek nevező rendezetlenség:
A feudalizmust követő uralkodó osztály cseréjével nem hogy nem valósult meg a szegénység és gazdagság kiéleződése, de tovább fokozódott, mégpedig
Világrendszerré próbálta kinőni magát, de a világháborúkat követő időben csupán megosztotta a világot, magát „demokráciának” becézve. A valóságban a gyarmatosítás új formáját gyakorolja a visszafizethetetlen kölcsönök folyósításával. (Nálunk pl. 2010-től kezdve három évi jogvita kellett ahhoz, hogy kimondassék: tisztességtelen frankban folyósítani kölcsönt annak, aki forintban kapja a fizetését. Három évi tárgyalássorozat a „tisztességtelen” szóért.)
Történelmi alulnézettel állunk szemben egy ilyen idea kapcsán, amely nem veszi tudomásul, hogy
Ehhez a történelmi alulnézethez az egyes emberek erkölcsi fehér foltja is kell, akik csak az alacsonyabb, ösztön énjüket képesek működtetni, csak ezt akarják érvényre juttatni.
De hát: a társadalom egyénekből áll, és nem lehet más, mint amilyen emberek alkotják.
Lassan a politikának is lesz politikája, ebben a sok részletre való hasadásban és az elágazások burjánzásában.
Való igaz, hogy ózonlyukról, felmelegedésről, éghajlati anomáliákról hallunk nap mint nap, mintha nemcsak az online hírterjesztésnek köszönhetően értesülnénk a földrengésekről, földcsuszamlásokról, sárlavinákról, hurrikánokról, etc. hanem valóban megszaporodtak volna a természeti katasztrófák. Ezek előidézésében persze az emberi tevékenység is kiveszi a maga oroszlánrészét, az esőerdők kiirtásában, a tenger szennyezésében, a nukleáris robbantásokkal, vagy a folyók ciánszennyezésével, amely néhány éve tömeges halpusztulást eredményezett a Tiszán.
E sorok írója mégis azt gondolja, az éghajlati adottságok elsősorban nem politikai közigazgatást igényelnek, mivel az égöv, az éghajlat befolyásolhatatlan, sőt, az a meghatározó a klíma kialakításában. Átfogó tanulmányozást viszont annál inkább, hogy ne fecsérlődjenek el az energiák a részletkérdésekben való megfeneklésben:
Nem lehet például a légköri szennyeződéseket az autóipar komoly hasznot hozó bővítésétől függetlenül vizsgálni, hogy csak egy példát kiragadjunk. A víz sem vizsgálható a többi elemtől függetlenítve.
Ma már minden napra több „világnap” jut, de ez vajmi keveset segít azon a féktelen szennyezésen, amely valóban nagy probléma. A szemétgyűjtő akciók is hatástalanok, csakúgy, mint a látványos konferenciák, egyezmények, amelyekkel egyidőben zajlanak a fegyvergyártások, háborúk, ipari mérgek termelődése.
A „zöld” pártok általában környezetvédőnek szokták feltüntetni magukat. Olykor állatvédők, máskor a növényvédő szerek vonatkozásában szólalnak fel, persze teljesen hatástalanul. Azt se felejtsük el, hogy a környezetvédelem lehet sima álca a politikai hatalomszerzés gyakorlatában.
A mai időkben a politika amúgyis nagymértékben eltávolodott az emberektől, a valódi problémáktól, és valamiféle íróasztalnál kifundált tevékenységgé változott. A „nagypolitika” mindenképpen, olyan érdekek szolgálatában, amely az egyes embert cseppet sem segíti.
Az ember természettel, társadalommal és természetfelettivel való kapcsolatát nem lehet rendeletekkel szabályozni.
Az igazi élet tisztelet, életöröm, természet szeretet, (környezetvédelem) kicsi kortól alakul az emberben, és akik légkondicionált toronyházakban, számítógép mellett dolgoznak nap mint nap, azokban kiirtódik, eltorzul.
A „klímapolitika” is a szentség jegyében formálódhat:
Minden a FÉNYBŐL = Isten lett,
a négy elem, amelyből a világ lett.
a víz leszakadt fény, és H2O,
a föld és a kő összesűrűsödótt fény, gondoljunk csak a gyémántra, amely nagy nyomás alatt alakul ki, a tűz is ezer formában veszi ki részét az elemek egymásba való átalakításában, amelyet fentebb alkímiai folyamatnak mondtunk.
A klímavédelem külső, fentről jövő, politikai jellegű megközelítésnek ellenáll.
Átfogó TUDÁS kell hozzá a világ élő összefüggésrendszeréről, hogy hatékony lehessen.
KOMMUNIKÁCIÓ – SZEREP – VISELKEDÉS – SORS
A kommunikáció élő folyamatában információ csere zajlik, jön létre. Ily módon a süket dumákat, a „falra hányt borsót”, vagy a pusztába kiáltott szavakat nem soroljuk a verbális és mentális kapcsolatok kategóriájába.
A kommunikáció két szinten zajlik:
Percig se gondoljuk, hogy aki a kommunikációban megszólal, az minden esetben tisztában van saját szándékával. Az önismeret nagy hiányosságai folytán ily módon hatalmas félreértések vernek gyökeret és indulnak el az elágazásokban.
Minden megszólalásban rejlik egy szerep, amelyet valamiképpen megajánlunk, vagy ráakasztunk arra, akit megszólítunk. Ez lehet:
Ezek pedig lényegében szerepeket rejtenek, amelyet a megszólított vagy felvesz, vagy nem. Ennek függvényében alakul a viselkedése, végső soron pedig a sorsa.
Nem mindig könnyű kihámozni, miként bonyolódunk helyzetekbe, vagy miként alakítjuk azt. Minden benyomásnak van felszólító jellege, amelyet éppen a kommunikáció hivatott kihasználni, negatív esetben pedig helyrebillenteni, ha az hamis hangvétel, vagy nem fedi a valóságot.
A kommunikációhoz nagy lélekjelenlét szükséges:
Amit nem mondunk ki, de érzékelhetően meglévő álláspontunk, ugyanolyan hatásos lehet, mint a deklarált véleményünk. Az őszinteség is fontos része a kommunikációnak, persze csak mértékkel:
Ez a kommunikáció magasiskolája:
"az itt, most, ezt így" művészete.
KOMMUNIKÁCIÓ – SZEREP–
VISELKEDÉS – SORS
A kommunikáció élő folyamatában információ csere zajlik, jön létre.
Ily módon a süket dumákat, a „falra hányt borsót”, vagy a pusztába kiáltott szavakat nem soroljuk a verbális és mentális kapcsolatok kategóriájába.
A kommunikáció két szinten zajlik:
Percig se gondoljuk, hogy aki a kommunikációban megszólal, az minden esetben tisztában van saját szándékával. Az önismeret nagy hiányosságai folytán ily módon hatalmas félreértések vernek gyökeret és indulnak el az elágazásokban.
Minden megszólalásban rejlik egy szerep, amelyet valamiképpen megajánlunk, vagy ráakasztunk arra, akit megszólítunk. Ez lehet:
fensőbbséges, lekezelő, jóindulatú, távolságtartó, leereszkedő, manipulatív, kedveskedéssel álcázott, humoros hangvételű, támadva védekező, kooperatív, etc.
Ezek pedig lényegében szerepeket rejtenek, amelyet a megszólított vagy felvesz, vagy nem. Ennek függvényében alakul a viselkedése, végső soron pedig a sorsa.
Nem mindig könnyű kihámozni, miként bonyolódunk helyzetekbe, vagy miként alakítjuk azt. Minden benyomásnak van felszólító jellege, amelyet éppen a kommunikáció hivatott kihasználni, negatív esetben pedig helyrebillenteni, ha az hamis hangvétel, vagy nem fedi a valóságot.
A kommunikációhoz nagy lélekjelenlét szükséges:
Amit nem mondunk ki, de érzékelhetően meglévő álláspontunk, ugyanolyan hatásos lehet, mint a deklarált véleményünk. Az őszinteség is fontos része a kommunikációnak, persze csak mértékkel:
Ez a kommunikáció magasiskolája:
az itt, most, ezt így művészete.
KOMMUNIZMUS
Amint az lenni szokott, akik nem ismerik a mértéket a dolgok természetes dinamikus egyensúlyát, - vagyis nem tudnak a lovon nyergelni – azok a ló egyik, vagy másik oldala mellett futnak. Így történt ez a kapitalista túlkapások következtében is, kitermelődött a kommunizmus ideája, mint
Hamar kiderült, hogy a „hatalomba” – vagyis közigazgatási szükségszerűségbe – emelt proletárok teljes képzettségek híján nem képesek ellátni ezeket a feladatokat. Megindult hát a taníttatásuk. Privilégiumokat élveztek a továbbtanulás terén csakúgy, mint a pozíciók szétosztásában. Igen ám, de paradox módon ezáltal „értelmiségiek” lettek, mint ama gyűlölt réteg, amelynek a helyébe betolakodtak.
Ugyanez történt a pénz vonatkozásában: Amikor jól megtollasodtak, már nem hatott olyan meggyőzően a szegényekkel való szolidaritás.
A II. világháborút követően az egész világ kettészakadt:
Az álló-, ideg- és hidegháború évtizedeken át feszültségben tartotta a világot:
Amikor már a burzsuj elvtársakban nagyon elhatalmasodott a kapzsiság, a pénzmohóság, már nem tudták hitelesen tálalni a kizsákmányoló imperialistákkal való kibékíthetetlen ellentétüket. A kapitalizmus már nem volt annyira gyűlöletes. Kicsit sunnyogva ugyan, de közelíteni kezdtek felé. Nem lehet tudni, mennyire volt világos a kockafejekben a kommunista egyenlőség, de elnevezésben „szocializmussá” finomították a korábban nagyon hangzatos egyenlőséget. Közben persze kapitalistábbak lettek a kapitalistáknál, mígnem a SZU megbukásával az ú.n. rendszerváltás kerekasztalos diplomáciája akadálytalanul átfordította a proletárdiktatúrát a szabadrablásos kapitalizmusba.
A jobb-és baloldali agyakat megfertőző szemléletekből még mindig nem gyógyult ki a világ, csak ma a „demokrácia” a védőpáncél, amely mögé el lehet rejtőzni oly módon is, akinek fogalma sincs arról, mi is az a demokrácia.
KULTÚRA
Kultúrába születünk, és mindannyian rendszeresen kultiválunk, művelünk, gyakorlunk valamit, amellyel hozzájárulunk annak gyarapításához.
Azonnal szembeötlő a tárgyi kultúra és a szellemi javak művelésének különbözősége. Ez persze nem szólhat a szent mesterségek ellen – pl. házépítés, harangöntés, orgonaépítés, etc. – és nem elégedhetünk meg azzal, hogy ú.n. alacsony és magas kultúráról szólunk, ámbár a szó összetételeinek hatalmas mennyisége egészen a kultúrnépek megnevezésig tágult az idők folyamán. Át kell gondolnunk, milyen mélységeket jelent Mircae Eliade megfogalmazása:
A nagy modern kavargásban el kell különítenünk:
attól a szent tevékenységtől, amelyet a M. Eliade fentebb idézett gondolata jelöl.
Komolyan kell vennünk az ősnépek, a természeti népek termesztési, földművelési, ruhakészítési, nevelési, etc. szokásait, amelyekben az isteni áldást, a megszentelődést akkor is felfedezhetjük, ha írástudatlanságról van szó.
A civilizációval sem szabad összekevernünk:
Csak szakrális kultúra van!
A politikai kultúrának is a szentség jegyében kell formálódnia a Vízöntő korszakban:
L
Liberális dogmatizmus
LIBERÁLIS DOGMATIZMUS
Ha a diktátorok ötéves szinten rekedtek meg, a liberálisok a lázadó serdülők, akik mindenekelőtt a felnőttség és a felelősség ellen lázadnak.
A „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszavából kiragadott szabadság nem ismer szabályokat:
Ez a szűkre szabott tolerancia, amely csak az ő elfogadására terjed ki.
Sajátságosan nem észleli intoleranciáját.
A liberalizmus a haszonelvű kapitalista doktrínákból született és táplálkozik:
Olyan elvont eszmékkel, mint nép, nemzet, állam, nemigen foglalkozik. Felfogásában az állam valamiféle részvénytársaság, amelyben a gazdasági élet szereplői részvényesek, vagy tulajdonosok. A nemzetállam gondolata – mármint a hagyományokhoz, nyelvhez, kultúrához, valláshoz, hazaszeretethez való kötődés teljesen idegen tőle.
Olykor megújulni látszik, de a neoliberalizmus sem volt képes megoldani azt az alapvető ellentmondást, amely a szent szabadságot önkényes szabadossággal silányította.
A szabadság mérték szerint működhet:
Mérték, emberség és bölcsesség híján csak túlkapás és utópia.
M
Megélhetési politikusok szereprepertoárja
Mélység – magasság
Mennyiség – minőség
MEGÉLHETÉSI POLITIKUSOK SZEREPREPERTOÁRJA
Az ókorban SZENÁTOROK, vagyis koruknál és hozzáértésüknél fogva hiteles képviselők intézték az álam ügyeit. A modern gyakorlat választási cédulák gyűjtésének gyakorlata teljesen inkompetens, muníció nélküli, rövidnadrágos suhancokat is be tud juttatni a parlamentbe, amely igen felhígítja a demokráciát. Elképesztő anomáliákat tapasztalhatunk a mai világőrületben, amelynek sajnos a sajtó is nagyban résztvevője, erősítvén azt. De hát tudjuk, aki azt vallja, hogy a pénznek nincs szaga az még bűnöző is lehet.
Összegyűjtöttünk néhány szerepet, amely nem pászol a viselőjére, vagyis kilóg a lóláb:
Divat lett az ad- hoc pártszervezés is, egy akármilyen gondolat, vagy indulat köré való csoportosulás.
A rendszerváltás után, az egy párti diktatúrát követően hatvannál több párt indult versenybe. Bejutott öt. De még a 2018-as választásnál is 23 párt szállt ringbe. A kampánypénz visszafizetése a be nem jutott pártocskáknak igen komoly gondot jelent, de nem igazi visszatartó erő.
Talán nem is baj, hogy az erkölcsi erő nincs a mérhetőségi tartományban, mivel az etikai érzék nem fizikai tulajdonság.
Az önismereti vakság sokakat meggátol abban, hogy bemérjék, mit képesek elérni, milyen feladatokat tudnának megoldani. Sajnos, a „politikusok” között is megtaláljuk ezeket a” want to be” embereket, akik saját egojuk börtönében élnek.
MÉLYSÉG ÉS MAGASSÁG
A tudattalan mélyalvásból a mélyálomba
süllyedek, vagy emelkedek?
Az emlékek tengerébe alászállok,
vagy éppen lebegek?
Fent vagyok, vagy nagyonis lent leszek?
Hiszen minden körbe megy.Gondolatok ívén, érzelmek hullámverésén
lelki utazásokat teszek,
tér és idő végtelenjében
szárnyal a képzelet.Mélység és magaság egymás tükörképei.
Lent és fent, kint és bent, itt is ott
összerímelnek.
MENNYISÉG, MINŐSÉG
Polaritás szempontjából a két fogalom szervesen összetartozik, egymást feltételezi, sőt, a minőség a mennyiségi burjánzásból alakul ki, finomodik, mintegy magasabbra lépve a láthatatlan értékhierarchián. Analógiában az anyag és szellem, a sötétség é világosság, a sűrűség és ritkalás fogalmaival. Az anyag és szellem, más szavakkal a test és a bölcsesség között a lélek az összekötő, a közvetítő, a maga alkímiai folyamataiban finomítja meg a nehéz sűrűsége, az ehhez kötődő energetikai folyamatokat. Ez mind az egyéni, mind a társadalom lélektani folyamatokban nyomon követhető, bár ez a kettő nem igen választható szét, mivel a társadalom egyénekből áll és mindenki a tartozéka. A társadalom nem lehet más, mint amilyen emberek alkotják. Azt viszont szem előtt kell tartanunk, hogy a társadalmi szerepvállalások folytán előbb-utóbb igen szerteágazó ágazatok alakulnak ki, szaporítva a mennyiséget és ezzel felborítva a szellemi és fizikai szegmens egyensúlyát.
Ám tudjuk, hogy minden mértéktelenség az önmaga mértékvesztésén vérzik el, Mint a túlfújt lufi, elpukkad. A társadalmi élet változásai is dinamikus egyensúlyok óon és azok felborulásán alapulnak, szűnnek meg. A közigazgatás, a politika, az állam és demokrácia kérdésében talán legkényesebb téma a JOG, amely Szabó József megfogalmazásában:
A modern szólásszabadságban, amelyben mindenki mondja a magáét, sokszor összemossák a demokrácia és jogállamiság fogalmát. Jogállamiságról beszélnek anélkül, hogy a jog fogalma tisztázott és definiált lenne. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az értelmezések mennyiségében a bábák közt elvész a csecsemő.
Hatalmas a szakadék a véleménydiktátorok és a közvélemény között. A „tömegmédia” közvélemény formálása is igen kérdéses. Mert hiába nevezik „közmédiának”, - a média szó is elég lenne, - de mint gazdasági vállalkozás, eltérül az igazság és hitelesség irányától, a kapitalista haszonszerzés mennyiségi burjánzása felé, felkarolva a reklám ipart.
A demokráciának is van mennyiségi sebezhető pontja, mégpedig az, hogy:
Politikai identitásról a legritkább esetben lehet beszélni, noha a Vízöntő-korszak zászlójának feliratai:
Vagyis a haladás felfelé, a függőleges értékhierarchián kell, hogy történjen, a mennyiségből a minőség felé.
N
NACIONALIZMUS
A nativity és a naturre szavak etimológiáján keresztül a vérszerinti, genetikai kapcsolatot jelöli. Nemzeti hovatartozás abból kiindulóan, aki nemzett bennünket.
De a fasiszta nemzetiszocializmus óta sokakban kiüti a biztosítékot a szó puszta elhangzása is.
Egyes nemzetek büszkén vállalhatják magukat, másokra megkövezés vár, ha erről beszélnek.
Nálunk például „magyarkodásnak” csúfolják, ha eredetünkről szólunk.
A belső, lelki réteggel való kapcsolat kifejtését lásd a "Lélek" cikkben.
József Attila megfogalmazásában: A nemzet = közös ihlet.
O, Ö
ÖNISMERET
Talán születésünk előtt lepereg előttünk a ránk váró élet, mint a halál pillanatának tabló élményében a megélt történetünk. De ezek az emlékezetnek alig segítenek.
Az is igaz, hogy életünk és sorsunk alakulásába szabad akaratunk is markánsan beleszól, a saját magunkról való ismeretek tehát igen összetettek.
A Szókratésztől származó ISMERD MEG ÖNMAGAD! jelmondat megőrződött az évszázadok alatt, és elmondhatjuk, egyre nagyobb kihívást jelent. Ez természetes is, hiszen az életről és a világról való ismereteink is egyre tágabb területeket ölelnek fel, ezzel párhuzamosan mi is táguló terekkel ismerkedünk:
Az önismeret, az önmagunkról való tudás hosszú, egész életünkön át tartó folyamata 3 éves korunk táján indul el, amikor kimondjuk az ÉN szót, amely körvonalaz bennünket környezetünkben. Ezt megelőzi a járás megtanulása és a mondatokban való beszéd, ezek a 3 dimenzió birtokba vételéről tanúskodnak.
A gondolkodás és beszéd képessége egyidejűleg a VALÓSÁGÉRZET kialakítója is.
Kezdetét veszi az érzelem/értelem/akarat hármas fonatban való izmosodása, amely a testünkkel való azonosuláson túlmutat, lelki fejlődési irányba.
(ez a harmadik, a napfonat csakránk) Ez lényegében a személyiség alakulásának tartópilléreit is képezik. Túlmutat a tulajdonságokkal való jellemezhetőségen, az aktuális élethelyzetünkön, és olyan megfogalmazást jelent, amely tartalmazza:
Ez pedig szervesen kell, hogy illeszkedjék a végtelen világfolyamatba. Vagyis valójában LÉTFILOZÓFIA, amely választ tud adni a kérdésekre:
Ez a tanulási folyamat nem tanítható, mert belülről jön és magától való. Szervesen kapcsolódik a valósághoz és igazsághoz, és nem választható el a világismerettől. Határsávja a LÉLEK, mivel
a világot és önmagunkat a lelkünkben és a lelkünkkel ismerhetjük meg.
A világ, az ember, a sors, a személyiség, a kultúra METFIZIKAI TERMÉSZETÚEK, ontológiai érvényességük van.
C. G. Jung szavaival élve:
„Az önismeret alkímiai folyamat, amely által belsőleg megváltozunk, vagy amely csupán belső megváltozásunk következtében művelhető.”
A politikusok esetében a legfontosabb tudás.
P
Pénz
Poláris dinamika
Politika
PÉNZ
Kultúrtörténete fizikai és elvont szinten is az értékmérést, illetve az érték devalválódását vázolja fel.
Az árutermelés fölöslege tette szükségessé az áruk cseréjében a minőségi és mennyiségi ellenőrzést. Kezdetben a különféle áruk töltötték be ezt a szerepet:
Előbb ezüst, később arany pénz volt az EGYENÉRTÉK mérője és jelölője. Kezdetben az állam, a király verethetett pénzt.
Később az abszolút érték differenciálódása miatt az értékmérés mellett
Ez az abszolút értékből HASZONSZERZŐ funkcióig terjedő íven egészen az uzsorakamatig terjedt, amely szükségszerűen a devalválódáshoz vezetett.
A papírpénznek kezdetben ARANYFEDEZETE volt, ma már ez nem divat.
1945-ben nálunk az alumínium forintnak úgymond a munka volt a fedezete.
Az aranypénzt annak idején az arany nagy kopása miatt váltották át papírpénz gyártására, mára ebből „virtuális pénz” lett:
A hitel pedig a politika pénzügyi spekulációja lett.
A kapitalizmus erre a fiktív tőkére épített rendszer akar lenni.
A hamis érték tetőződött a pénzhamisító iparral, hiszen a rossz burjánzása nagyobb, mint az egyszerűen JÓ dolgoké.
POLÁRIS DINAMIKA
A keleti filozófia az egész világot és létforgatagot káprázatnak, látszatnak, illúziónak tartja, amelyet a tudatunk hoz létre:
a teremtés hívórímére adott válaszrímnek, rácsengésnek, összecsengésnek.
A jin és jang dinamikáját, egymásra utaltságát nagyon kifejező ábrában foglalta össze:
Vagyis az EGYBŐL keletkezett a kettő, amely nem kétszerese, hanem fele az 1-nek.
Lépten-nyomon találkozhatunk a különféle kettősségekkel:
Ezek középen, a mozdulatlan mozgatóban találkoznak, metszik egymást, kiegyenlítősnek, és csak a végletekben hozzák létre
Leg lélekbemarkolóbb saját lelkünk tudatos és tudattalan működése, amely az önismereti vakfoltunkat hozza létre. (lásd: lélek)
A politikában a kormány és a nép, a vezető és vezetettek kettősségében van a dinamika. Ám egymásra utaltságuk Napnál világosabb nyilvánvalóság.
![]() |
|
|||
![]() |
|
|||
![]() |
|
|||
![]() |
|
|||
![]() |
|
|||
![]() |
|
|||
![]() |
|
|||
![]() |
|
|||
![]() |
|
|||
![]() |
|
|||
![]() |
|
|||
![]() |
|
|||
Lap tetejére |