![]() |
A fejetlen Kos |
||||||||||||||
A fejetlen Kos Befejezetlenség, megtört lendületek, félbemaradottság, elvetélt színésznő, abbahagyott egyetemi tanulmányok. P. hatalmas késéssel jelent meg, mert eltévedt, kóválygott a környéken, többször idetelefonált. A bolyongás a lakásban is folytatódott. Szinte képtelen volt ülni és össze-vissza beszélt. P.: Idegesítem? / Kerültem a „probléma” szót, hogy ne váltsak ki teljes ellenállást és lebénulást./ Ha magát nem tudom megvezetni … /átcsapott kommunikációs csiki-csukiba / P.: Muszáj beszélni?
Mivel a beszéd tényleg nehezen ment neki, gondoltam, próbálkozzunk a rajzzal. Egyébként is, ha nem éppen alulértékelős hangulatban volt, majd hogy nem iparművésznek adta ki magát. Elővettem hát egy nagy papírt, leterítettük a földre és nekiállt rajzolni. Ő választotta a csakra témát és le is rajzolt hat csakrát. |
P.: Én bedobtam, ami vagyok! Egy-egy ilyen eltűnődés alkalmával majdnem fején találta a szeget a kimondottakban, de összességében nem hagyta, hogy ez átlendítse őt ködös, gonosz zavarodottságán, destruktív löketein. A szeretet kérdést jobbára ravaszul kerülte, de egyszer azt mondta: „Hogyan kapunk lehetőséget arra, hogy megtanuljunk szeretni, önbecsapás helyett”?
Az asztrológia sokat segíthet a problémák körvonalazásában, de persze óvatosan kell ezekkel bánni. Mert könnyen védekező páncélnak használják, amely mögé el lehet bújni, és az ilyen igazoló elméletek a változást gátolják. De P. képletéből, ennek a gyermekkorban hazudós és lopós deviánsnak az esetében is jó támpontokat nyerhettünk. Felnőtt korára sem sokat változott, elképesztő tolvajlásokat és manipulációkat hajtott végre pszichopata „szerelmeivel”, akikhez nagyon ragaszkodott. Mindezt a Neptun a 12. házban jól előre vetíti.
|
||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
![]() |
A Vízöntő Leonardo Festő, szobrász, építész, polihisztor, író
|
||||||||||||||
J. S. Bach Jézus szavai szerint a Kos csillagkép üzenete a létezés öröme, és a hozott képesség megnyilvánítása: „ Miképpen a mennyben, úgy itt e Földön is”. Kos szülött csak úgy lehet boldog e földi életében, ha bátran, az ellenállások tüzében, a konfliktusai során is vállalja született entitását, és hétköznapjaiban úgy, mint hivatásában is megéli a VAGYOK örömét. J. S. Bach élete sem volt ütközések nélküli, de a legmagasabb szinten tolmácsolta Kos szívével a világ számára közvetített üzenetét. Alkotásában nem befolyásolták a szabályok, maga alkotta a szabályokat. |
Kos szülött - ha magas tudati szinten éli az életét - nem problémázik az eszközökön, az által adja át tehetségét a világnak, ami a keze ügyében van. Élete utolsó éveiben már nem lelte örömét vállalt hivatásában, és ennél rosszabbat nem tehet egy Kos szívű ember magával. A születésében lévő Nap – Hold szembenállás lelki problémákat hozott, s mikor ezek már idülté váltak, elvették a szeme világát. Zenéje által nyitva hagyta a felismerés kapuját mindazok számára, akik valamely okból itt vannak a Földön. Bach művei üzenetek, melyeket mindenki úgy fogad, amennyire nyitva van a szíve.
Kiss Zoltán
![]() |
||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
Bartók Béla /1881 03. 25. - 1945 09. 26./
Kos csillagkép alatt született embernek egy életen át őrzi a szíve a felsőbb világ emlékét. Emiatt kerülnek folyton érthetetlenségbe, konfliktusokba a korlátolt tudatú földi létezésben. Életük ezen terheltsége alatt dől el, hogy a könnyebb utat választva megfelelésekkel élnek, vagy vállalják egyedi entitásukat. |
Minden bírálat ellenére komponált, és hagyta kiforrni magában azt, amire születése rendeltette. Népdal gyűjtései során rátalált egy tiszta forrásra, mely több volt annál, mint amit a zenetörténet számon tart belőle. Kos szívével érezte, a Halak gondolkodásával meg is értette az égi üzeneteket hangjaiban és szövegeiben is közvetítő balladákat, népdalokat. Kiss Zoltán |
||||||||||||||
![]() |
Május: |
||||||||||||||
Önvallomás:
|
|||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
Amikor Shakespeare-t a történet mesterének mondjuk, arra akarunk utalni, hogy írásaiban ezek az elemek mindenkor jelen vannak, ettől tökéletesek.
| |||||||||||||||
![]() |
Június: Isadora Duncan 1878.05.27.-1927.09.14. Olympos és Hadész az Ikrek szülöttekben |
||||||||||||||
A görög tragika ![]() |
|
||||||||||||||
Megrázó tragédiáktól tépett és különös magasságokat érintő művészet Isadora Duncan pályafutása. Apja hét éves korában bukkant elő életében, még karon ülő volt, amikor édesanyját négy gyermekkel elhagyta. De szabadság vágyát nagyrészt tőle örökölte, anyjától pedig a művészi vénát, a zene és költészet szeretetét. Önéletrajzában idézi, hogy a tenger szülötte. Édesanyja születése előtt csak osztrigát evett és jegelt pezsgőt ivott. Innen eredezteti a tengerhez való kapcsolatát. A tánc pedig úgy köti a tengerhez, hogy a mozgás első ideája a hullámok ritmusából fakadt. Egyébként is Aphrodité csillagzatában jött a világra, miután a Vénusz az - aszcendensén van. De a fák ágainak hajladozásai is megihlették a gesztusok kifejező erejének keresésénél. Hat éves volt, amikor édesanyja gyerekeket gyűjtött össze, hogy tanítsa őket hullámozni a karjaikkal. Ezt nevezte első művész iskolájának. Híres tánciskolákat vezetett Párizsban, Németországban, Oroszországban. |
Bejárta az egész világot, sokáig élt Korfun egyik fivérével és annak feleségével, az albán menekülteket segítették. Látomások, előérzetek, telepatikus kötődések gyötörték. A neuraszténia démonai és szörnyei kínozták. 1913. januárjában baljós előjelként két kis koporsót „látott”, amelytől ideglázat kapott. De este mégis eltáncolta Chopin Gyászindulóját. A gyerekek áprilisban haltak meg. Hitt Platón államának megvalósulásában, ezt Oroszországban gondolta lehetségesnek. Moszkvában vörös zászlóval táncolt, megelevenedett lázadó természettel. Képletében az Mc közelében lévő Jupiter trigont kap a Naptól, ez a felfelé emelkedő vonulatát adta a pályájának. Igazi görög tragika volt, amely több, mint a modern tánc forradalmi megújítása. „Lehet nem élnem másokért?” ![]() |
||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
Olympos és Hadész az Ikrek szülöttekben Egy kedves, Ikrek aszcendensű barátom egy ízben azt mondta: „Ruth, te soha nem értheted meg azt a kettősséget, amely egy Ikrekben van, ha te nem vagy az. „
Értem az Ikrek összekötő, közvetítő, megfigyelő és kívülálló szerepét, amelyet a Merkúr ad nekik. A felületességüket és szétszórtságukat. A fortélyt, a leleményességet, a csalafintaságot, a tréfákat, amelyekkel a szorongatott helyzetekből ki tudják vágni magukat.. Mimikri hajlamukat, amely sok szerepre képesíti őket. Ám ha ez állandósul, elvesztik önmagukat és pszeudó személyiséget működtetnek. De remek önmeghatározást is képesek adni. Lássunk néhány példát: A futó L.: Életem olyan, mint egy társasjáték: sok esélyes. |
„A fekete lyuktól a vezérlő csillagig”
Egy fiatalember, akinek életét úgy címeztük: „A fekete lyuktól a vezérlő csillagig”, a következőképpen határozta meg önmagát:
Mefisztó lelkek Igazi Mefisztó lelkek is lehetnek az Ikrek között.
Dzsentri szeretnék lenni, aki végig szórakozhatja az életét.
|
||||||||||||||
![]() |
Július: |
||||||||||||||
Weöres Sándor
Weöres Sándorról elmondhatjuk, hogy csodagyerek volt, aki első verseit tizenévesen írta.
Virtuóz költő és virtuóz műfordító. Fölényes szaktudással volt képes bármilyen nemzetiségű és bármikor élt költőt fordítani, bravúrosan megtalálva azokat a dallamokat és ritmusokat, amelyek a téri és idői távolból is megszólíthatták a szerzőt. Formakincse kimeríthetetlen. Hihetetlenül termékeny és sokoldalú. Játékos gyermekversei egyszerre ritmusok, dallamok, gondolatok, érzések. Filozofikus költeményei hatalmas versépítmények, epigrammái tömörek. Az „Orbis pictus” és a „rongyszőnyeg" változatosságából sokféle arculatot, személyiséget idéz, rajzol elénk formai tökéletességben. Mély és játékos egyszerre, a pillanatot ragadja meg, de végtelen távlatokat képes nyitni.
|
A beszélgetés vele élvezetesen könnyed volt, hiszen bármilyen téma bukkant elő, azonnal otthon volt benne. Egy ízben a jógáról beszélgettünk. Meghallgatott, majd egyszerűen megfogalmazta magát: Nekem a versírás a jógám |
||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
![]() |
Csontváry Kosztka Tivadar Napút élet, napút festészet Akár életérőé, akár képeiről esik szó, mindig együtt szerepel a fizikai és szellemi dimenzió. Az tény, hogy életét nagy értetlenség övezte, de utóélete is csak nagy viharok árán próbálja arra a helyre tenni, amelyre elsősorban saját zarándoklata teheti. |
||||||||||||||
Nem szabad fennakadni a sok méltatlan élcelődésen, gúnyt kiváltó epizódokon, amelyet a közéleti embereknek küldött és többnyire válasz nélkül hagyott levelei, táviratai váltottak ki. Autodidakta festő volt, aki 20 évet szentelt életéből annak, hogy saját magából kitanulja az „élő természetet”, a levegő perspektívát, amely körül festészete forogni látszik. A levegő távlat életteljes perspektíváját olyan erőnek látta, amely még nem volt kifejezve a világon. Ezt tartotta emberfeletti hivatásnak, felelősségteljes vállalkozásnak, a napútnak nevezett plein-airtnak
1975-ben Hidas Frigyes „A cédrus” című zenéjére Seregi László koreografált balettet. 1980-ban Huszárik Zoltán készített róla filmet. A pécsi múzeum az ő nevét viseli. De Budapesten nincs Csontváry –ház, amelyet megálmodott, állandó kiállítással. |
|||||||||||||||
![]() |
Augusztus: |
||||||||||||||
C.G. Jung „Életem a tudattalan önmegvalósításának története.”
Csak megilletődöttséggel lehet írnunk a szakma legkiemelkedőbb képviselőjéről, akinek mind élete, mind írásai felülmúlhatatlan transzcendentális utazást jelentenek. Metaforisztikusan pedig maga a bakkecske, aki egy szűk területen megkötözve épp úgy teljes életet képes élni, mint a szédítően magas sziklákon ugrándozva. |
De legnagyobb érdemének talán mégis a spirituális irányultságot mondhatjuk, amelyhez képest az egyéb pszichológiai személyiség elméletek valamiféle csúcs nélküli piramishoz hasonlíthatók, amelyeknek éppen a lényegük, a csúcs hiányzik, ahonnan a napsugarak kiindulnak. Az életművek legnagyobb rostája az idő.
Mindennél fontosabb azonban írásainak tanulmányozása, hogy felzárkózhassunk az idők jeleihez, kihívásaihoz. |
||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
![]() |
Jean Piaget A. genetikus episztemológia megteremtője Elsősorban gyermekpszichológusként tartják számon, de ő maga is nagyobb ívre teszi munkásságát: egyfajta átfogó filozófiai feladat megoldásának tartotta életművét. A megismerés kutatója: a matematikai, fizikai, biológiai - pszichológiai - szociológiai gondolkodás sajátosságait, fejlődést elemzi, írja le. Természettudományos érdeklődése korai éveiben kirajzolódott. 10 évesen publikálta első cikkét az albínó verébfajtákról. Sokat foglalkozott filozófiával Pszichológiával csak 1952-ben, amikor a Sorbonne pszichológiai professzorának nevezték ki. |
||||||||||||||
Azt vizsgálta, miként lehet az egyik ismeret szintről eljutni a másikra az ismeretek logikus szerveződésének folyamatában, egyidejűen a pszichikus képződmények fejlődésével. Az asszimiláció folyamatában az ismeretek mintegy beépülnek a már meglévő apparátusba, az akkomodációban a szervezet alkalmazkodik a külvilági ismeretekhez. Mindez egy dinamizmus, önfenntartó egyensúlyozási folyamatban. J. Piaget Oroszlán szülött. Ez jól hasznosul pedagógiai és pszichológiai ihletettségében. Három gyermekének a fejlődését avatottan követte nyomon. Jacqueline, Lucienne és Laurent felnövekedését figyelve tudta összegezni a megismerő lény sok dimenzióban zajló alakulását. |
|||||||||||||||
Öt bolygója van az Oroszlánban:
Két pentagram is van a, képletében:
Munkássága fontos mérföldkő az ismeretelméletben. |
![]() |
||||||||||||||
![]() |
Szeptember: |
||||||||||||||
J. W. Goethe 1749.08.28. – 1832.03.22. „Az ember legfőbb kincse mégis a személyiség”.
Természetszemlélete, geológiai, botanikai, ásványtani, meteorológiai, színelméleti írásai, költészete, kozmikus himnuszai és a Faustja ma is elevenséggel hatnak a modern, kicsit kilúgozottabb intellektusú érdeklődőkre. Goethe természetében és munkamódjában a rendszerező ismeretszomj és a művészi érzékenység egyaránt jelen van, kreatív tudományos megfigyelései mit sem vesztettek aktualitásukból az évszázadok alatt. Hiszen a természet maga is kinyilatkoztatás, csak arra való, hogy megértsék titkait. Minden múlandóságon átszüremlik az örök dolgok iránti szomjúság. Minden emberi alkotás ebből a kettősségből fakad. A koráramlat nagy érzelmi viharai fiatalkori műveiben őt is elragadták. 24 évesen írta a „Götz von Berlichinger” című művét, belefogalmazva a lázadó, tiltakozó fejedelem- és papellenes ifjúba saját magát. |
A nagy sikert hozó Werther keserveiben a hős könnyes, szerelmes halálvágyában saját öngyilkossági hajlamát írta ki magából. Még a Wilhelm Meister előzte meg a minden bizonnyal főművének mondható Faustot, amelyet C. G. Jung is Goethe 25 évig írt főfoglalkozásnak mond. Halálát látomások kísérték, a „Mehr Licht". Különös zene kíséretében aludt el békésen. |
||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
Kübelé Amikor E. elkezdte történetét és azt mondta, a sorsa érdekli, azt szeretné megérteni, rögtön felismertem benne Kübelét a mitológiából:
E. története a következő:
|
Egy érdekes álma volt: Hát mi a lelkem másik fele? – kérdezte Majd elmondta, hogy a férje természetesen nem akar válni. De az ő életében most a prioritás a szerelem. Nem tudja és nem is akarja a vágyait leküzdeni. |
||||||||||||||
![]() |
Október: |
||||||||||||||
Liszt Ferenc /1811. 10. 22. - 1886. 07. 31./ Harmóniában a végletekkel
Stílusát a tobzódó virtuozitással lehetne legtalálóbban jellemezni Elragadtatottság és patetikus hangvétel, különféle humanisztikus és bölcseleti eszmékért való rajongás, tragikus és felemelő végkicsengésű darabok híven őrzik a nagy világjáró végletes természetét.
|
1835-ben megszületik első gyermekük, Blandina, két év múlva Cosima, majd 1839-ben fiúk, Dániel. A kezdeti boldog élet kötelékei meglazulnak, amikor újból megnyílnak a világ itáliai, bécsi, párizsi hangversenytermei Liszt számára. Jótékonysági hangversenyek az árvízkárosultaknak és nagy hazai sikerek következnek. 1840-ben, amikor a Nemzeti Színház javára játszik, az ünnepi küldöttség egy magyar díszkardot nyújt át a nemzet hálája és hódolata jeléül. Sikerszéria következik. Csaknem minden országban hangversenyezik Európában. Weimárban Carl Alexander trónörökös „szolgálaton kívüli nagyhercegi karnagynak” nevezi ki. Ez azzal jár, hogy évente pár hónapot kell Weimárban töltenie és a zenekarral foglalkoznia.
|
||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
![]() |
Hemianopsia Megelevenednek mély lelkem emléknyomai az én drága öreg János barátomról, a dupla Mérleg pszichiáterről. Jöjjenek is elő azok a kulcsszavak, amelyek képesek lesznek életre kelteni az ő történetét oly módon, hogy azok számára se legyen érdektelen, akik őt nem ismerték. János a mi baráti társaságunk tagja volt. Ez a társaság úgy működik, hogy mindenki vendégül látja születésnapján a többieket. Szerettünk hozzá menni szeptember végén. |
||||||||||||||
A lakása valóságos múzeum volt, plafonig gyönyörű kötetekkel, képzőművészeti albumokkal, néhány szép stíl bútor, kagylók, kövek vitorlák a görög partokról és mindig klasszikus zene szólt. Kicsit talán zsúfoltnak is mondhatjuk szobáját, mert nyugdíjba vonulás után kisebb lakásba költözött, de a tárgyakat nem vitte magával.
Igazi hezitáló Mérleg volt, kis kibillenésekkel, komoly, de nem komor, közvetlen, de mégis inkább megközelíthetetlen. Keveset árult el magáról. Munkája az elmegyógyintézetben igazi szolgálat volt. Nem sokat beszélt munkájáról sem. Nem volt benne semmi hivalkodás, semmi kitűnni vágyás, a nyugalom erejét sugározta. Néha megemlítette, mennyire szeretett volna testvéreket, mert ő egyke lévén, ha kapott egy tábla csokoládét, nem volt kivel megfeleznie. Mintha ebből vezette volna le nótorius agglegénységét.
Majd elmondta, Görögországban történt ez a megvakulás, az ottani barátai azonnal mentő helikoptert szereztek és hazaszállíttatták.
Utolsó látogatásomkor ült az ágy szélén, mélyen eltűnődve, majd egyszer csak azt mondta:
|
|||||||||||||||
![]() |
November: |
||||||||||||||
Albertus Magnus /1193-1280/
tudományának, illetve művészetének nevezték a mágiáját. Úgy tartották, hogy tiltott utakon, alvilági hatalmak segítségével jutott tudásához, és túlvilági hangok súgták meg számára a nagy titkokat. Jámbor, tudatlan, együgyű gyermekként lett szerzetes, azt remélvén, hogy bölcs tudós válhat belőle. De sokáig úgy tűnt, hiába vár erre. Ezért egy éjjel elhatározta, hogy elhagyja a kolostort. Ám ekkor egy Szűzanya látomásban fordulat állt be. A Szűzanya, liliommal a kezében megkérdezte, hová megy. Elmondta keservét, lába elé omolván. Választ kapott:
|
Albertus a középkor Arisztotelésze. Egységes és teljes világképet festett az életről. Nagy alkimista, aki kozmológiával, földtannal, botanikával, zoológiával, embriológiával foglalkozott, tapasztalatokra alapozottan.
![]()
|
||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
![]() |
Pablo Picasso /1181- 1973 A festői térlátás forradalmasítója Picasso a spanyol szecesszió légköréből húszas éveiben, a századfordulón Párizsban a posztimpresszionistákhoz csatlakozott. De hamar kinőtte az – izmusokat, és elindult saját, önvezérlésű pályáján, megőrizvén hallatlan szuverenitását a 20. század nagy, kavargó áramlataiban. |
||||||||||||||
A kék és rózsaszín periódus után a kubizmushoz szokás őt sorolni, amelynek egyik megalapítója. Ez utóbbi avantgárd irányzat új térszerkesztése megmaradt a figuratív ábrázolás mellett, csak geometrikus alakzatokat, kockát, gúlát, gömböt absztrahál.
|
|||||||||||||||
![]() |
December: |
||||||||||||||
Pilinszky János „A mozdulatlan elkötelezettség.”
Semmi manír, semmi maszk, semmi öncélúság, mindenkor természetes egyszerűséggel szólalt meg, és csendje is beszédes volt. Ami a legcsodálatosabb, hogy benne is volt a létforgatagban, de amikor benne volt, akkor is rendelkezett felülnézettel. Ezt neveztük fentebb arkangyalinak.
|
|||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
A fájólelkű asszony „Miért fél jobban Melinda önmaga lenni, mint meghalni?” |
|||||||||||||||
Elhangzott:
Egy évben születtünk, osztálytársak voltunk érettségiig. Akkor elváltak útjaink, mert én továbbtanultam, ő pedig férjhez ment egy vele egykorú fiúhoz, aki a párhuzamos osztályba járt. Az első évben megszületett a kislányuk, a férje pedig két év múlva öngyilkos lett. Senki nem tudja, miért. Melinda eléggé egyedül maradt a gyerekneveléssel, de valahogyan megoldotta. Levelezőn elvégezte az Államigazgatási Főiskolát, és közel Budapesthez, egy vidéki kisváros önkormányzatán kapott állást. Megbecsülték, szerették, anyagilag is egyensúlyba került.
Ez az álom akkoriban volt, mielőtt megbetegedett. |
|||||||||||||||
![]() |
Január: |
||||||||||||||
Albert Schweitzer „Az élet tisztelete”.
Orgonista fenoménnek indult, már 19 éves korában hangversenyeket adott, főleg Bachot játszott. A későbbiekben is mindvégig Bach kutatója és interpretátora maradt. 1906-ban egyik alapítója lett a párizsi Bach társaságnak. Szívesen látott előadója lett a francia fővárosnak, nagyvonalú és művészien kidolgozott játéka folytán. Külön érdeme, hogy első ízben elemezte Bach zenei nyelvének képi, szimbolikus, szinte vizuálisan is megjelenő motívumait. Kultúr filozófiai és teológiai írásai mellett meghatározó értékű , az orgona reformjára vonatkozó tanulmányokat is írt, ezzel el is indította a hangszer reformját.
Feljegyezték róla, hogy igen energikus volt, hetven évesen is igen energikus volt, kiváló munkabírással és jó tartással. |
|||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
Vágyik az egész lelkét betöltő nagy szerelemre, ez Nagykárolyban el is éri, ahol 18456.09.08-án megismerkedik Szendrey Júliával. A nagy apai tiltás ellenére Júlia őt választja és megismerkedésük évfordulóján megesküsznek. Az életre szóló nagy szerelemben Júlia minden tekintetben részt tud venni Petőfi költői és politikai életében is. Maga is részt vesz a pesti nők hazafias mozgalmaiban és elkíséri férjét választási körútján.
Minden tekintetben az egyik legszebb verssor, amelyet valaha írtak.
|
|||||||||||||||
![]() |
Február: |
||||||||||||||
Wolfgang Amadeus Mozart A kozmikus végtelenségig kitágult és felfokozott élet és zene.
Igazi zenei csodagyerek. 4 – 5 éves korában jóformán egyik napról a másikra tanult meg hegedülni, hamarabb vetett a papírra kottákat, mint írni tudott volna, és nemcsak zenei hallása volt hihetetlenül kifinomult, de roppant korán kezdett komponálni is. Apjával korán bejárta Európa híres zenei helyeit, ahol bemutatkozási lehetőségek nyíltak számára. Megfordultak Párizsban, Londonban, de legnagyobb hatással Itália volt rá, ahol ária improvizációival és orgonajátékával a legtekintélyesebb zeneszakértőket is bámulatba ejtette. 14 éves, amikor Rómában a pápától elnyeri az aranysarkantyús lovagrend keresztjét.
Korán tanulmányozta, hogy az egyes instrumentumok miként hozzák a legpazarabb összhatást az egyes tisztán érvényesülő hangszerkarakterek hangzásaiból. |
|||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
Madách Imre „Bízva bízzál!
Madách Imre a Tragédiában az isteni eszme, erő, jóság és a luciferi bírálat, kétkedés, tagadás kettősségében az egész emberiség történelmi panorámáját írta meg. Az embert a világegyetemben, a világ minden emberét, aki volt, van és lesz, magát az örök Ádámot, és átkozott, gyötrelmes és édes összefüggését az örök Évával. „Hej, ha én megírhatnám, amit szívem mélyén érzek! Isten bizony, jó írás lenne az. Megírni mindent, érzést, nőt, közpályát, morált, emberi ostobaságot, előítéleteket, illúziók hiábavalóságát, ezt az egész fájdalmas zagyvaságot, amit életnek hívnak. Meg kellene írni az embert. Azt a címet is kellene adni egy tragédiának, hogy „Az ember” – írta egy levélben barátjának, Szontágh Pálnak. 1859. februárjában kezdte írni a Tragédiát.
Az embernek marad a küzdés, amelyet erővel tölt el az istenség eszméje. Az emberi haladásba vetett hit racionálisan nem igazolható, és lelkünk legmélyén nem mondhatunk le róla. ’Pálom! Rájöttem, nem politikus voltam, se nem filozófus, se nem költő. Több, én ember voltam.” | |||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
Jókai Mór A regény a modern korban az archaikus kor mitológiájával analóg.
|
![]() |
||||||||||||||
Érdemtelenül skatulyázzák be Jókai Mórt azok, akik csupán nagy, romantikus mesélőnek tartják őt. Ennél sokkal tágabb, úgy is mondhatjuk, igazi Vízöntő horizontot nyitnak művei, a száznál is több regénye. Már ez a termékenység is lenyűgöző, de ami még fontosabb, hogy a műfaj nagymestereként valóban a vérében van az esemény szövése, fűzése, az a tudás, amely a történés szférát, mint szürreális háttér fedezetet is beleír az aktuális históriába. Vagyis folytonosságban együtt van a reális és szürreális, a látható és láthatatlan, a régmúlt és az eljövendő, amit teszünk és ami történik.
Cervantes szélmalom embere után új emberképet kell megrajzolnunk.
A regény ezeket az ütközéseket rengeteg formában képes tálalni: vallomás, önvizsgálat, gyónás, ítélet, mérlegelés, vélemény, szándék, bűn, sors, válaszút, próbatétel, emlékirat, ám mindezek kimenetelén végső megoldásokat sürget, az egész emberiség üdvtörténetét.
|
|||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||
Kürthy Sándor |
![]() |
||||||||||||||
Nehéz egy életművet egyetlen mondatba belefoglalni, de Kürthy Sándornak ez sikerült, amikor úgy fogalmazott:
A képélmény az valamiféle élő tudás, amely a modern emberben kevésbé él. A modern ember már nem eléggé nyitott olyan tökéletes cselekedetek felé, mint a vízáramlás, a tenger hullámzás, a rügyfakadás, a levelek kibomlása, a nádlebegés, a levelek vagy esőcseppek hullása, a madárraj íve a levegőben, vagy a csillagok hunyorgása a sötétben. A zen ilyenféle élmények valóságáról szól.
Kürthy Sándor Vízöntő szülött. Ez valamiképpen fémjelzi, miként tudott egyszerre:
|
Minden ízében hordozza a kép, a zene, a költészet jegyeit. Öntörvényűen, tántoríthatatlanul, és belsőleg vezérelten. |
![]() |
A fény kettős természetével, a határozatlansági relációval és az egzisztencialista szorongással analógiában a képzőművészeti látás is eltávolodott a konkrét, reális dimenziótól. A képzőművészeti jelek, jelképek többrétegűek, összetettek, komplettek. Minden kép hieroglifa, felöleli a test, a lélek és szellem dimenzióit.
A kép színpada fontos térélményt nyújt. Egy-egy behulló elem olyan, mint egy táncos megjelenése. A lebegés, a rétegződés, a dinamika a zenei fúga szerkezethez hasonlítható. A mozgalmas háttér előtt pontok, vonalak, a szín és ritmus játéka, illeszkedése, harmóniája fogja meg a nézőt. Az élet vándora, akinek legnagyobb kincse a szabadsága és az, hogy önmaga lehet.
|
|||||||||
![]() |
Március: |
||||||||
Michelangelo Buonarotti /1475.03.06. – 1564.02.18./ „Vésőmmel győzöm le a világot”.
Pályáját a Dávid és Mózes szobor között húzódó íven is tanulmányozhatjuk. 26 évesen lát neki a Dávid szobornak és közel három évig tart, amíg elkészül. Azt a pillanatot örökíti meg, amikor az ellenség felbukkan, és hirtelen szembekerül vele. Előkelő helyet kapott Firenzében a szobor. Ma egy másolata áll ott, az eredeti az Akadémián van.
A Mediciek bukása után Gyula pápa Rómába hívja. Ez sok megrendeléssel jár, de a Szent Péter bazilika kapcsán Bramantével különbözik össze, mert ő kapná a megbízást. Ekkor Törökországba akar menni, egy híd tervét kérik tőle. A végén megkapja a bazilika tervezését, és marad Rómában. Ebből az időből való a Síxtusi kápolna kifestése. Az Utolsó Ítélet a kápolna főfalán ,talán egyik legnagyobb vállalkozása, az összefogottság és mozgalmas kompozíció együttes jelenlétével. , De fölösleges is ezeknek a monumentális alkotásoknak a rangsorolása, hiszen egyenként is, és összességükben is a Parnasszusra emelték alkotójukat.
|
|||||||||
![]() |
|||||||||
Munkácsy Mihály /1844.02.20. -1900.05.01./
Álmában kint állt a kolpachi kastély udvarán. Elmerülten nézett egy óriás hangyát, amely öntestének ötszörösét kitevő terhet markolt két rágójával és azon igyekezett, hogy azt valahogyan a hátára dobja. Elismeréssel szemlélte ezt a hangyafeletti erőlködést, amikor felesége hangját hallja:
Ő csak mosolygott ezen a túlzott aggodalmaskodáson, de odaszólt Cecilének, hogy bemegy. És akkor döbbenten látja, hogy a kastély nincs sehol.
Erre a madarak közelítettek, a kör szűkült, ő pedig elmondta a csatába indulók imádságát:
Ezt az imát ő költötte. Mire elmondta, a madarak csőrtávolságnyira vették körül, tizenkétszeres körben.
Erre a kiáltásra ébredt fel. November utolsó napjaiban diagnosztizálták a tabes dorsalist.
|
A DEVIANCIÁTÓL A DEVALVÁLÓDOTT SZEMÉLYISÉGIG
Még elfajultabb változat a lelketlen pszichopaták devianciája. Itt nyílt bántani akarásról van szó, és teljes érzéketlenségből abban a vonatkozásban, hogy ártottak valakinek. Visszaút nélkül. |
|||||||||
![]() |
|||||||||
HOLD A SKORPIÓBAN Hekaté-nak fogjuk nevezni a harmincas évei elejét taposó fiatal anyukát, aki a gazdagság apostolának aposztrofálta magát. Történetünk végén visszatérünk a hármastestű és hármasfejű alvilági istennőre, akinek a szent állata a menyét. Hekatét a TRI VIA istenének is nevezik, aki az égben Selena, a földön Artemisz, az alvilágban pedig Perszephoné tisztjét viseli. Kapuknál és hármas útkereszteződéseknél szokták elhelyezni szobrát, ahol kísértetek is járnak. Újholdkor szokás áldozatot bemutatni neki.
Mindebben munkál valamiféle anyai minta is, aki otthon hercegnő, és apját folyton lekicsinyli, aki pedig mindent megtesz neki.
|
|||||||||
![]() |
|||||||||
A KVERULÁNS Az élet cseles paradoxonjai közé tartozik, hogy míg egyfelől a tüzes természet igen imponáló, "jöttem, láttam, győztem" embert alakít belőlünk, másfelől a környezetet lelohasztja, valósággal felégeti. A kifogyhatatlan energikusság csak egy mértékig jó, a két végéről égetett gyertya feleslegesen szórja szét az energiát. Mélyebben nézve a dolgot ez abból fakad, hogy a tűznek éghető agyagra van szüksége a lobogáshoz. Ez az emberi kapcsolatokban látványos, könnyen felismerhető alá- és fölérendeltségi viszonyt alakít ki. Nem nehéz kitalálni, hogy akin ég, az lesz az alárendelt. Példánkban Katalin a dupla tűz, Kos Nappal és Nyilas aszcendenssel. Férje, a szabadúszó festő, Halak. Azt talán mondanunk is fölösleges, hogy a dupla tűz mellett Katalinban túlteng a férfi erő is, míg férjében a női erő van túlsúlyban. Ez sajátságos dinamikát működtet kettőjük között. Amikor a férje már nem bírja a ledorongolásokat, és kifakad: "elegem van belőled!", az ezt követő, sokszor hónapokig tartó szex csend újabb olaj a túzre, és további panaszáradatok forrása. Némi esendőséggel aláaknázódik Katalin energiája, "ázott" Marsa a Halakban van, és az aszcendensén lévő Neptun nagyban akadályozza a tisztánlátásban, abban, hogy a keresetlen nyerseségében mennyi kasztráló momentum van férje felé. Sokat kell küzdenie, hogy elfogadtassa másokkal fékezhetetlen tettvágyát és az ezt követő vádaskodásokat, amelyekkel saját magának sem könnyű megbirkóznia. Agyzsibbasztó szóáradata némileg anyai örökség, a két Kos két dudásként működik egy csárdában. Folytonos elmarasztalásban, kritikában, vádaskodásban, szemrehányásban részesített lányát, szóhoz sem hagyván jutni őt. Ráadásul a tesze-tosza fiát favorizálta, aki anyuci kedvenceként nem alakított ki jó kapcsolatot békétlen húgával. De, mint az lenni szokott, ha valaki nem "akar" olyan lenni, mint az anyja, garantáltan már a vérében van az azonosság, és ebből a csapdából sem könnyű kikerülni. Anyja egyik fő vádja, hogy nem hallgatja meg őt, ez azzal egyenértékű, hogy nem hallgat rá, vagyis nem engedelmeskedik, hanem önfejű, a maga útján jár és nem érdeklik őt anyja ellenvetései. Katalin belekergette a férjét egy házvásárlásba, amiből hatalmas eladósodás lett, miközben két gyermekük született. Házasságuk nem mondható elhamarkodottnak, mert férje hét évi együttlakás után adta be derekát, félretéve szelíd, magának való, kissé morcos művész lelkét. Íme a szóáradat:
A gyerekeivel sem rózsás a helyzete. Észrevette, hogy amikor a kisfiának indulatosan prédikál, abból a gyerek csak annyit ért meg, hogy az anyja elmarasztalja őt. Görnyedt hátára hullnak a szidalmak, a kioktatások, a dühök, ezek a gyerekeket különösen megrémisztik. Az anyjával való állóháborúban elmondása szerint csak távolságot érez, űrt. A szeretet fel sem merült. Apjával is összekülönbözött. Ő kardos felesége mellett iszogatni kezdett. Katalin kísérletet tett a megregulázásra. Amikor a kisfiát várta, nekiment, hogy hagyja abba az ivászatot, mert különben eltiltja az unokájától. Azóta üvegfal van közöttük. A reklám szakmában dolgozik, ahol a pörgés jól jön. Ám ezekben a körökben annyi irigység, versengés, fúrás van, hogy folyton résen kell lenni. Jobban szereti, ha irigylik, mintha támadják, de a kísérő megjegyzések fullánkjai mélyen sértik önérzetét. Például, amikor a "fogyasztói társadalom" tagjának látják őt, utalással az anyagiasságára. Párjával pitiáner vitákat képesek lefolytatni olyan ügyekben, hogy kinek kellene kiporszívózni a kocsit. Katalin célzásaitól a férje vérig tud sértődni, bántóan visszavonul. Katalin ilyenkor éppen úgy érzi, hogy a visszafogottságot gyakorolta. Néhány álomtöredék utal a sebezhető pontjára, a Kos mérhetetlen egocentrizmusa mellett. Egy serdülőkori álmában CSŐLÁTÁSA van. Lépcsőn kell felfelé sietnie, de a csőlátás miatt csak kis résen át lát. Még a lépcsőt sem látja, amelyen haladnia kell. Kétségbeesetten igyekszik feljutni. Egy másik lépcsős álomban nincs korlát. A falhoz simulva lehet csak menni, mellette nagy mélység. Máskor azt érzi álmában, hogy sötét erő akarja a lelkét elragadni. Fel kell figyelnünk a lépcsőn való felfelé haladásra, mint visszatérő elemre, ami a becsvágyra utal. De nemcsak lépcsőn, olykor csúszós úton kell felfelé mennie. Ki kell szállni és négykézláb kúszik tovább. A Neptun az aszcendensén olykor komoly intuíciókra teszik képessé őt. Nagyanyja halálakor azt álmodta, hogy autóval igyekezett hozzá, de a sínek között nem lehetett haladni. Végül nagyapja adott neki egy kerékpárt, de azzal sem tudott haladni. Nem érte el a nagymamáját. Kommunikációs gát úgy szokott jelentkezni az álomban, hogy nem tud telefonálni. Gyermekei születése óta sokat fél. Attól, hogy a gyerekeit elveszti, attól is, hogy a gyerekei vesztik el őt. |
|||||||||
![]() |
|||||||||
NAP HOLD KVADRÁT A fényszögeket is patikamérlegen kell és lehet billegtetni, amikor véleményt formálunk egy képletről és egy személyiségről. Így nem szabad levitálnunk az örömtől, ha trigont, és kétségbe zuhannunk, ha kvadrátot látunk valakinek a horoszkópjában. Mert a trigon sokszor hozza a „könnyen jött, könnyen megy” történeteket, az ölünkbe hullt szerencsét sokszor nem becsüljük meg. A keletiek, akik a belső erő nagymesterei - erről szólnak a harcművészetek, a jóga is - szerencsésebbnek tartják a kvadrátok által jelzett nehézségeket, mert ezek a külső akadályok miatt a belső gyarapodáshoz vezetnek. Befelé nyitnak lehetőségeket.
Előfordulhat még átfutó kvadrát is, amelyben két oppozíció és négy 90 fokos fényszög van. Visszatérve a mi példánkra a Nap és Hold kapcsán meg kell említenünk, hogy ez a férfi és női erő reprezentánsa életünkben. Utal a szüleinkre, analógiában a párválasztásunkkal. Sok paradox elemmel kell megbarátkoznunk, amikor egy élet vagy egy képlet rétegeit fejtegetjük, mert tudnunk kell, hogy az ellenazonosulás is azonosulás. Ha például nagyon nem akarunk olyanok lenni, mint a szüleink, jobb, ha abból indulunk ki, hogy nagyon is olyanok vagyunk. Habitusban, attitűdben, irányultságban, győzelemben és veszteségben, és sorolhatnánk tovább ezeket a rejtettségeket. Nevezzük a példánkban szereplő nőt Júliának, aki 41 éves. Foglalkozása műtősnő. Orvos akart lenni, de kemény anyja (Kos Nap) egyetlen becsmérlő mondattal letörte ambícióját: „Te, orvos? Soha nem leszel képes egy egyetemet elvégezni!” Így lemondott erről anélkül, hogy megpróbálta volna. Az orvos bűvölet megmaradt. Műtősnő lett. Sokáig dolgozott egy sebésszel, akinek nem lett a negyedik felesége. Ez nagy keserűséggel töltötte el, úgy érezte, az egész férfi népségben csalódott.
A gyermekkori szexuális zaklatások nyitva maradt résén ez a férfi egyszer meztelenül egy forgószékhez kötötte. Ezt is elviselte. De ezt követően erős kísértést érzett, hogy levesse magát a 10. emeletről. Ha úgy adódik hogy egy pszichopatával kerülünk össze és vele kell küzdenünk, jobb, ha tudjuk, a mi lelkünk mélyén is van egy ilyen dédelgetésre vágyó alak, de a kvadrát is arra tanít, hogy ne dédelgessük. Ne kolduljunk szeretetet, álljunk a sarkunkra, alakítsuk ki a testünkre szabott és működő értékrendünket és ne dőljünk be hamis hitegetéseknek. Ne hazudjunk magunknak, hogy szerelmesek vagyunk, miközben csupán a magánytól menekülnénk egy függő kapcsolatba. |
|||||||||
![]() |
|||||||||
„EGY VAGYOK VERSEIMMEL, SZERETNÉM, HA TÚLÉLNÉNEK ENGEM
Bartis Ferenc (1936.07.04. - 2006.06.09.) erdélyi író, Gyergyószárhegy szülöttje, különös és megrendítő sorssal. Húsz kötetnél is több verse, novellája, prózája őrzi őt, de mint írja, egy életmű soha nem lehet befejezett.
írja a Karácsonyi rege versében. Az „Életrehívó halotti beszéd” ében 770 sorban emlékezik meg szeretett hitveséről. 1984-ben települt át Magyarországra fiával, Attilával.
| |||||||||
Bartis Ferenc Rák szülött. Születési óráját nem ismerem, de képlete ennek hiányában is beszédes. Mindenekelőtt a Rák stellium: a Mars, a Nap, a Vénusz és a Plútó van a Rák jelében. A Vénusz egzakt együttállásban a Szíriusszal, Izisz csillagával. Ez sok költői ihlet forrása lehetett életében és börtön évei alatt. A Merkúr és a Jupiter saját jelükben otthon vannak, az Ikrekben és a Nyilasban, opponálós tengelyt képezvén..A fentiekben idézett írási révület a Hold Uránusz trigonból fakadhat, inspiráló lendület. |
|||||||||
A magyar múlt jön elő verseiből, prózáiból, ősein, Rózsa Sándoron, a székely csűrdöngölőn, a magyar csűrdöngölőn, Márton Áronon, Réka unokáján keresztül.
| |||||||||
![]() |
Ez a kötet saját válogatása. Szülőfalujában, Gyergyószárhegyen temették el végakaratának megfelelően.
|
||||||||
![]() |
|||||||||
59 ESZTENDŐ
AZ ÖRÖK IGAZSÁGNAK AJÁNLOTT ÉLET ÉS „EMLÉKIRATOK”. |
![]() |
||||||||
II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem (1676.03.27.-1735.04.08.) nagy magyar történelmi család sarja, különösen nehéz történelmi helyzet és kemény sors szülötte. Még négy hónapos sem volt, amikor édesapja, I. Rákóczi Ferenc harmincegy éves korában elhunyt. Édesanyja, Zrínyi Ilona, a fiatal özvegy ott maradt a négy éves Julianna lányával, csecsemő fiával és a hatalmas birtok megőrzésének nem kis feladatával. Házasságra lépett Thököly Imrével, a kuruc vezérrel, de ő hamar fogságba került és nem jelentett igazi támaszt a Rákóczi családnak és a történelmi ügynek. Rengeteg vándorlás és megpróbáltatás között kiemelkedő Munkács várának hősi, három évig tartó védelme. A Thököly-mozgalom összeomlása után már csak Munkács vára állt, a többi, Kassa, Szádvár, Regéc, Patak, Ungvár sorra elbuktak. Bár a Rákóczi várak katonái a családhoz való lojalitás miatt sok feladáskor kikötötték, hogy a várak és a hozzájuk tartozó jószágok fenntartassanak „Kegyelmes kis urunk, Rákóczi Ferenc és Ő Nagysága, Kegyelmes Kisasszonyunk Rákóczi Julianna” számára és a jövedelmek számukra a Kamaránál tétessenek le, ezek a kikötések mit sem számítottak a császáriak számára. Mert a várakat megszállták, a jövedelmeket és a családi kincseket a királyi kincstárba vitték. 1688. januárjában Munkács vára is a császáriak kezére került. Újabb vándorlás következett. A kis Julianna az Orsolya-rendi apácákhoz került, Ferenc pedig ekkor, 12 éves korában látta utoljára édesanyját. Innen Csehországba került, Neuhaus jezsuita rendházba, ahol rangjának megfelelő tiszteletadásban részesült. Megfelelő öltözékben és kezében fejedelmi buzogánnyal vonult be a templomba. Korábban ugyanis híre ment, hogy Kolonics érsek milyen méltatlanul bánt az özveggyel, félrevezetvén őt és a két árvát, akit elszakítottak anyjuktól. A Ferencet vivő rozoga kocsit a város kapuja előtt az ott időző magyar urak valóságos bandériuma fogadta, hogy megadják a kellő tiszteletet a fejedelmi gyermeknek, de az uralkodói parancs visszarendelte őket. Fejedelmi rangjához azonban mindvégig ragaszkodott.
|
|||||||||
![]() |
|||||||||
EURÓPA GYEREMEKE |
![]() |
||||||||
Minden esettanulmány fontos célja, hogy az önismeretet elősegítse mind az esetet adó személy, mind a megírója, mind az olvasója számára. Az önismeret minden korban fontos kulcsszó, bár nyilvánvaló, hogy jelentése és érvényesülése az eltérő társadalmi és történelmi körülményekben igen különböző. A Vízöntő korszakban viszont egyre körvonalazottabb, párhuzamosságban a vizsgálódási horizontok tágulásával, például a reinkarnáció vonatkozásában. „Szilárdan hisszük, hogy akik a testet megölhetik, nem terjeszthetik ki sötét hatalmukat a lelkek birodalmára.” Steiner összefüggésbe hozza a St. Mihály napon való születést a Michael arkangyallal való bensőséges kapcsolatával.
Az „okkult” ellenségek, vagyis a sötét erő láthatatlan szövetségesei elszámították magukat, ha arra gondoltak, hogy sorsára hagyva a gyermek majd elpusztul. Nem kalkulálták be, hogy megtalálja azt a szellemi közösséget, amely őrzi áldozati üzenetét, megfejti és tovább adja Európának. Akkor küldték lord Stanhope-ot, hogy behízelegje magát az ifjú lelkébe, de durván kiesett szerepéből. Nem sikerült Hickel csendőrségi hadnagy gonoszságának sem behálóznia a fiút. „Európa gyermeke” nemcsak korának hordozott szellemi üzenetet, és nemcsak Európának, hanem az egész emberiségnek abban a vonatkozásban, hogy a materializmus nemcsak zsákutca, de katasztrofális. Pusztulásba visz: a betegség, a butaság és megbomlás irányába. Caspar Hauser történetéből világosan kirajzolódik az anyag és szellem küzdelme.
|
|||||||||
![]() |
|||||||||
”MATA HARI” |
|||||||||
A lelki életben a három részre hasadtság nem ritka jelenség – miként az hazánk történelmében is előfordult – amikor az ösztönéletünk, a lelki életünk és szellemiségünk úgymond nem tud egymásról, és nemcsak, hogy nem működnek harmóniában, de egyenesen alá is aknázhatják egymást. Az ilyesmi megmutatkozhat a kapcsolati életben:
A mi „Mata Harink”, aki az esetelemzés ideén 36 éves volt, egyszerre futtatott négy kapcsolata négy részre hasadtságról árulkodik:
Szülei akkor váltak el, amikor ő négy éves volt. Apja hithű kommunista, BM dolgozó, nyomozó, később benzinkutas. Anyja közgazdász, aki tudta a módját, hogyan lehet kiküldetést kapni, persze csak a népi demokráciákba. Apja másodszor nősült, öccse tíz évvel fiatalabb, tűzoltó. Anyja nem ment férjhez, így ő anyja „férje” volt végig, ami feszültség teljes kapcsolatot eredményezett, hatalmi játszmákat kettőjük között. Mostoháját nem kedvelte, rossz hangulatú apai láthatásokra tud csak visszaemlékezni. Kis- és középiskoláit több országban végezte, három nyelven beszél. Bölcsész szakot végzett (volna), de az államvizsgát nem tette le. Egyik álmában titkos ügynök volt, prostituált, akinek a testébe beleoperáltak valamit, hogy ne szabadulhasson. Lepergett előtte idősebb kora. Motoron menekültek egy férfival. Egy kanyarban kivágódtak, messzire repült, megsérült a feje. |
|||||||||
![]() |
|||||||||
EURÓPA GYEREMEKE |
![]() |
||||||||
Minden esettanulmány fontos célja, hogy az önismeretet elősegítse mind az esetet adó személy, mind a megírója, mind az olvasója számára. Az önismeret minden korban fontos kulcsszó, bár nyilvánvaló, hogy jelentése és érvényesülése az eltérő társadalmi és történelmi körülményekben igen különböző. A Vízöntő korszakban viszont egyre körvonalazottabb, párhuzamosságban a vizsgálódási horizontok tágulásával, például a reinkarnáció vonatkozásában. „Szilárdan hisszük, hogy akik a testet megölhetik, nem terjeszthetik ki sötét hatalmukat a lelkek birodalmára.” Steiner összefüggésbe hozza a St. Mihály napon való születést a Michael arkangyallal való bensőséges kapcsolatával.
Az „okkult” ellenségek, vagyis a sötét erő láthatatlan szövetségesei elszámították magukat, ha arra gondoltak, hogy sorsára hagyva a gyermek majd elpusztul. Nem kalkulálták be, hogy megtalálja azt a szellemi közösséget, amely őrzi áldozati üzenetét, megfejti és tovább adja Európának. Akkor küldték lord Stanhope-ot, hogy behízelegje magát az ifjú lelkébe, de durván kiesett szerepéből. Nem sikerült Hickel csendőrségi hadnagy gonoszságának sem behálóznia a fiút. „Európa gyermeke” nemcsak korának hordozott szellemi üzenetet, és nemcsak Európának, hanem az egész emberiségnek abban a vonatkozásban, hogy a materializmus nemcsak zsákutca, de katasztrofális. Pusztulásba visz: a betegség, a butaság és megbomlás irányába. Caspar Hauser történetéből világosan kirajzolódik az anyag és szellem küzdelme.
|
|||||||||
![]() |
|||||||||
A VÍZÖNTŐ – BAK |
|||||||||
Ha a natívusznak az aszcendense és a Napja szomszédos jelben van, el kell készülnie nagy belső feszültségre. A szomszédos jelek ugyanis nemcsak elementárisan, de egyéb alapjellegükben sem igazán harmonizálnak egymással. Esetünkben a levegő és föld elem kapcsolódásáról lesz szó.
Péterünk érzelmileg és önérzetileg megnyomorított, konfliktuskerülő, introvertált, zárkózott, begubózott Vízöntő – Bak lett.
Csilla nyomulása nagyonis hasonlít anyja Domina stílusához.
Egy regressziós hipnózisban mindkét szülő párnál előjött a válási krízis, de mindkét pár együtt maradt. A rossz családi hangulatok nem abban erősítették meg, hogy ez volt a jobbik megoldás. Sőt, inkább azt gondolja, most ő lesz az, aki a sok elmaradt megoldás után, aki jó példát mutat.
Tény, hogy a titkos szeretői kapcsolatok magas izzása a szűk idői keretekbe való beleszorításból adódik. Az ellopott percek magas intenzitása a fenntartó és továbbvivő erő. A hétköznapokba való szétáradás ezt az intenzitást elmossa. Kis százalékban szokott sikerülni a műfaji átlépés az intenzív titkos percekből a józan házassági révbe. Csilla Péter gyerek lényéhez szól, amikor szerelmet vall és felpiszkálja merészségét.
Miközben úgy tűnik, morális bukfenc van kialakulóban. |
|||||||||
![]() |
|||||||||
„A FESTŐ EGÉSZ ÉLETÉN ÁT TANULJA A VILÁGLÁTÁST, MÍGNEM VALÓSÁGGAL EGGYÉ VÁLIK AZZAL, S EZ MINDENNEL FELÉR.” Kaposy Koppány Ödön (1914 - 96) |
![]() |
||||||||
Kaposy K. Ödön festői pályája korán kezdődött, 10 éves korában Balatonlellén Balatont festett maga készítette festékekkel. A zöldet lehántolt fűzfakéregből, a pirosat összetört téglából gyártották házilag kis barátjával. Iványi Grünwald Béla állványát, vásznait cipelte a többi kisgyerekkel, amikor ő a szabadban festett. Engedte, hogy figyelje őt, néha hátraszólt: „Fiacskám! Ez téged érdekel?” „Hogyne, hogyne” – volt a válasz. Egy év múlva már Poprádon festette a régi házakat, készítette rajzait és tanult németül. Majd mindez kibővült adriai ihlettel, archeológiai érdeklődéssel, avar és török maradványok keresésével, magyarságtudományi kutatásaival, sumerológiával, a mezopotámiai ékírásos emlékek tanulmányozásával. Természetesen az irodalom és nyelvészet sem maradhatott ki, négy nyelven kiválóan beszélt és arabból is fordított.
Az időiség mögötti időtlenséget ragadja meg például a torony homlokzatán látható mutató nélküli óra számlapjával. |
|||||||||
![]() |
|||||||||
Jane Fonda: EDDIGI ÉLETEM
„Nem akarok úgy meghalni, hogy nem tudom, ki vagyok”. |
![]() |
||||||||
650 oldalas ónarcképet kap kezébe az Olvasó Jane Fonda 59 éves korában írt számvetésében. Miként a festők is fényképről, vagy tükörből festik önarcképüket, nem belső emlékezetből, úgy J. Fonda is élettörténetén és filmszerepein keresztül próbálja megragadni, ami őt felismerhetővé, megfoghatóvá teszi, elsősorban önmaga számára. Akár terápiás jegyzőkönyvnek is érezhetnénk ezt a három részre tagolt írást, hiszen a 25 évig tartó bulimiából való kigyógyulás mintegy oroszlánrészét képezi a könyvnek. A szülőkkel való problémák, a kambodzsai és vietnámi háború nehéz amerikai légköre, a békeaktivista, feminista évek, a két zátonyra futott házasság, saját anyasága mellett úgy tűnik, a centrális életesemény mégis ennek a szenvedélybetegségnek a megoldása, megértése, az ezen való felülkerekedés a lényeges, ahelyett, hogy valamiféle érthetetlen sötétség nyelné el egész életét. Bár járt pszichiáternél, érződik, inkább önerőből, valamiféle lelki vivisectio révén jut az ateista múltból valamiféle spiritualitás, szeretet és intimitás révébe. Afféle „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” vállalkozás. „Sokáig kellett várnom, hogy valóban egésznek érezhessem magam” – összegzi. Marion Woodman pszichológust idézi: „A test a szellem helye. Ha nincs szellem, akkor az ürességet megpróbáljuk függőségekkel betölteni.” |
|||||||||
![]() |
|||||||||
August Strindberg (1849.01.22. – 1922.05.14.) „Édes Istenem! Bárcsak megértetnéd velem. Bárcsak küldenél hozzám egy angyalszerű óriást, aki megértetné velem, hogy mire megy ki ez az egész? Istenem! Hát miféle élet ez? Miféle élet? Miféle élet?” |
![]() |
||||||||
Nagyjából a hatvanas években ment a Nemzeti Színházban A. Strindberg Haláltánc című darabja, Ronyec Máriával és Básti Lajossal. Básti Lajos később egy interjúban azt nyilatkozta, ez a legjobban megírt darab, amelyben valaha játszott. A történet egy házaspár gyűlöletben leélt élete, egymásra szórt szitkok végeláthatatlan áradata. Amikor a bojár meghalt, felesége kitépte a nyelvét, amely őt annyit ócsárolta.
Az új pszichológiai irányzatok, a „befelé vezető út” sem hagyja érintetlenül.
|
AZ ÁTFUTÓ KVADRÁT Ha az ember asztrológiai dialógusba kezd, alig úszhatja meg a kérdést: „és ez jó?”, vagy „ez mit jelent?” Ezzel egyfelől hitet tesz a determinizmusa felől, hogy a dolgok már eleve elrendeltek és az asztrológiától is ezt várja, másfelől aláveti magát egy külső értékítéletnek, amely megfosztja őt attól, hogy saját belső lényéből hozza elő azokat az önismereti vonatkozásokat, amelyeket épen keres. Sajnos kevesen tudják, hogy az asztrológiai ismeretek is bent szunnyadnak a lelkekben, mi magunk nyithatjuk meg kreatív csatornáinkat. Ehelyett inkább másokat keresünk fel, akik jó pénzért elmondják azt, amit tudatlanságunkban hallani szeretnénk.
De ne dőljünk be ezeknek az álbölcsességeknek, a mímelt nyugalomnak, amely mögött tehetetlen agresszió lappang, huszárlépés, amely nem hoz igazi megoldást. Jelen írás a fényszögekről, közelebbről a kvadrátról kíván szólni, amelyet a közvélemény „rossz” fényszögnek tart. Hasonló értékítéletek magukkal a zodiákus jeleivel kapcsolatosan is elő- előjönnek, kutatván, melyek a szerencsésebb vagy magasabb rendű jegyek és bolygók. Ezeken a kérdéseken most lépjünk túl. | |||||||||||
![]() |
A kvadrát 90 foka a négyzettel, illetve a kockával analóg. |
||||||||||
Míg a trigon az elementárisan azonos jeleket köti össze, és ebben rejlik harmóniája, addig a kvadrát a minőségekben azonos jelek között teremt kapcsolatot. Lássunk egy példát a fix jelekhez rendelt négy apostol személyében:
Amikor ezeket a sorokat írom, - 2015. január 14-én – éppen Albert Schweitzer 140. születésnapja van. Különös ihlettel és hommage érzülettel hívódik elő lelkemből a lelkész- orvos-orgonista emléke, aki azt vallotta, hogy a boldogság a szolgálat. |
|||||||||||
![]() |
Az ő képletében átfutó kvadrát van a fix jelekben a Plútó, az Uránusz. a Mars és a Szaturnusz bolygók között. Ezt a felületes fejtés kemény akadálynak gondolhatná. Ám az ő esetében ez az átfutó kvadrát nem összeegyeztethetetlen ellentéteket jelentett, hanem az evangélium szelleméből kiindulóan mind a Bach zene, mind a gyógyítás lényegének a megélését .Az isteni lényegből, a valóságból, az igazságból kiindulóan a 90 évig tartó életvezetése a 21. századi embernek is minta, példa lehet:
|
||||||||||
A Neptun és a Hold a Kosban talán a zenei ihlet forrása. Kos érintettséget más zeneszerzőknél is találhatunk, J. S. Bachnak és Bartók Bélának is a Kos jelben volt a Napja. Fejletlenebb embernél a Hold a Kosban erőszakolt önérvényesítést hozhat. A. Schweitzernél még a Bakból jövő kvadrát is az összerendezettséget szolgálja. Ez a kvadrát nem az átfutó kvadrát része, hanem külön konstelláció.
Ráadásképpen az ÍRÁS is egyfajta lételem A. Schweitzer életében, amelyet az IC-n álló Nap és Merkúr híven jelez. Sejtetvén a reinkarnációs múlt nagy örökségét, amely ebben az életében a lelkészi – zenei – gyógyítási tevékenység egészen egyedi integráltsága. |
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
AMBIVALENCIA Az ambivalencia az egyik legkínzóbb cibálódás a vágy és félelem között:
A félelem a tér tágulásával kapcsolatos, az új dimenzióba lépéssel, ahová a vágyaink hajtanának bennünket. Ez a két, egymást fékező energia irányultság egyidejűleg van bennünk, de az egyikről nem tudunk. Tudattalan folyamatok ezek, amelyek egész viselkedésünket, kommunikációnkat alapvetően befolyásolják, és feszültségeket. keltenek a lélekben. Olyasmi ez, mint a titok, amely ki akar pattanni, vagy a labda, amelyet hiába nyomunk a víz alá, mindig feljön. Vonzás / taszítás, igenlés / tagadás egyidejű jelenléte, de az egyik rejtve van.
Szakítási ráadások:
A potenciális partnerek, avagy a „nesze semmi, fogd meg jól!”
A robotemberek az ambivalencia szülöttei, elidegenedésről és fantom örömről szólnak.
A jóga, mint életgyakorlat:
Soha nem szűnő marcangolódás:
A kábítószer, mint álöröm:
Egy özvegy anya három gyereke közül az első súlyos kábítószeres volt.
A betegség, gyógyítás és gyógyulás is sok ambivalenciát okoz életünkben. Egy notórius betegállományos nő úgy fogalmazott:
|
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
FÉLÉNKSÉG, FÉLSZEGSÉG. Az érzelmi repertoár a tenger hullámzásához hasonlíthatóan folyton folyvást egymást alakítja, egymásra visszahat, formálja azt. Az egyes érzelmi állapotok pillanatra megtestesülnek, majd átalakulnak, elmosódnak. Közben egy feldolgozás is zajlik: a kis, gyenge érzések fokozódhatnak, a túlzottak lecsillapodnak, a megterhelő érzések sokszor lenyomódnak, átpakolódnak a tudattalan lélek álom szférájába, ott segítik az átalakulást, egyszóval sok érzelmi hullámzásnak vagyunk kitéve. Az emocionális konfrontáció igazi hullámveréshez hasonlít, amikor is a hullámhossztól és frekvenciától függően felerősödhetnek, kioltódhatnak, vagy átalakulnak. Ha ez belsőleg történik, önismereti jellegű, de hasonló folyamatok zajlanak a kapcsolatokban vívott csatáknál is. Mind a félénkség, mind a félszegség a félelem visszatartó erejével kapcsolatos, a „fél” állapottal, amikor nem merünk cselekedni a kockázat miatt. Kapcsolódik a szégyen fedő érzetéhet is, mint gyermekkori maradványhoz, amely mély nyomokat szokott hagyni a viselkedésben. Ellenérzése a szégyentelenség, amely testi / lelki / szellemi szempontból való visszafogottságot jelöl. A félénkség testi jelei a leszegett fej, a szemkontaktus kerülése, a palástolt gesztusok, hallgatásba burkolózás, általában befelé fordulás, elfordulás másoktól, elpirulás. Fájdalmas érzés, lelkiismereti önvádlással ötvözve, amely ha alaptalan, aláaknázhatja az egész értékrend kialakulását. A korai nevelésben nagyon fontos, hogy a tettek következményeivel megtanuljanak a gyerekek számolni. Ezt sajnos mind a túlzott szigor, amely álengedelmességre késztet, mind a túlzott engedékenység, amely elmaszatolja a lényeget, ellehetetleníti. Nyomában van a „bűnhődésszükséglet” hatalmas önostorozással, önerő deficittel, divatos szóval önsorsrontással.
Valójában ez az önmagunk ellen fordított energia arra volna való, hogy merészen és bátran próbálkozzunk, és a rossz cselekedetek tapasztalatait átélve és levonva átfordítsuk azokat jóra. Ez a fordulópont szinte minden pillanatban felkínálkozik. |
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
DRAMATURGIAI RITUÁLÉ Darvas Iván (1925.06.14. – 2007.06.03.)
Ritka légies szépséggel áldotta meg a Teremtő Ikrek szülöttjét, Merkúrja a saját jelében, uralomban, amelyhez páratlan könnyedség is társul, Mérleg aszcendenssel. Ám ez a vénuszi szépség és merkúri könnyedség és kellemes humorérzék kemény fényszögekkel ellensúlyozott, amelyeket a kikerülhetetlen sorscsapások fémjeleznek, de ezek a belső tartásából soha nem lendítették ki.
A színész szerepeket játszik, amelyek nem mindig kompatibilisek a lényével. Sokan kívülről közelítik meg a szerepeket, a külső jegyeket öltik magukra, szakállt, bajuszt, parókát, mintegy beöltöznek azokba. Darvas Iván belülről közelít, a lélek, a gondolkodásmód felől, az idegrendszert „maszkírozza el”, ily módon testesít meg szerepeket.
Kübli hordás, segédmunka, szegénység ellenpontozta a későbbiekben Kossuth díjjal elismert színészi munkáját.
A „rátarti magyar” és az orosz nő fia a rendszerváltás után belekóstolt a politikába is SZDSZ támogatással, de négy évi parlamenti munka után nem kívánatos lett számára ez a közéletiség. Inkább megmarad annak a halandónak, akinek egyetlen méltósága halandóságának tudata. Láncszemként elfoglalja helyét a hosszú fűzérben, amelynek egyik vége ismeretlen őseinek múltja, a másik a jövőbe mutat, gyermekei sorsának menetében. „Megtettem, ami tőlem tellett, szárnyaljon túl, aki nálam tehetségesebb” – Csehov idézettel azonosul.
|
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
A pszichológiában még ma sem vert gyökeret eléggé a spirituális szemlélet. Sem azzal nem foglalkoznak eleget, hogy a társadalom miként képezi le a világegyetem rendjét, sem azzal, hogy a társadalmi folyamatok torzulása hogyan függ össze az azt alkotó emberek lelki anomáliáival. Csak ritkán találunk utalást az archaikus társadalmak szakrális rendjére, ahol az égi tudás evidencia volt. A rend és káosz gondolatából indítottunk. Nyilvánvaló, hogy az anarchia következmény, probléma, amelynek a gyökeréig nehéz eljutni. Nehezen gyomlálható ki az egyéni és társadalmi anomáliák szövevényéből. Tekintve azonban, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek, a „kizsákmányolás” és a háborús indítékok napjainkban is eleven kérdések, ügyesen kell megfogalmazni a kérdést, vajon az egyének alakítják-e a társadalmat, vagy a társadalom az egyéneket?
|
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
„A férjem nem akart gyereket. Amikor teherbe estem, kilátásba helyezte a válást. Így elvetettem a gyerekünket és elváltam. „Már közel húsz éve boldog házasságban éltünk a férjemmel és két serdülő gyerekünkkel, amikor az asztalon megláttam egy papírt, amellyel a férjem kölcsönt igényelt. A papíron három gyerek szerepelt. Ekkor derült ki, hogy a férjemnek balkézről van egy óvodás korú gyereke. Először el akartam válni, azután szülni akartam még egy gyereket. A sok rossz megoldás közül minden maradt a régiben. Ettől kezdve tudtam, hogy Karácsonykor a férjem a harmadik gyerekénél szent délutánozik.” „Most, hogy már kezdek befutni zenészi pályámon, „szőrmentén” a magánéletemet is firtatják a médiában. Nem gondolom, hogy jó lenne nagy dobra verni, hogy hajdanvolt férjem kábítószer csempészés miatt sitten ült külföldön.” „Mindig arra vágytam, hogy csinos, jólöltözött anyukám legyen. Két éves voltam, amikor apám elhagyott bennünket. Anyám talpraesett nő, kitaníttatott, mindent megtett értem, rengeteget dolgozott. Hagyott kibontakozni. De amikor azt mondta, én vagyok az élete értelme, az kiverte a biztosítékot. Szörnyűnek találom, hogy egyedül él. „Apám soha nem vette feleségül anyámat. Amikor én születtem, már nős volt, gyerekei voltak. Anyám az ígéretek befuccsolása után kényszerűségből feladta függetlenségét és hazaköltözött a szülei házába.” „A férjem nyolc évvel fiatalabb nálam. „A bátyám teljesen tönkretett azzal, hogy kislány koromban pucér fenekemet verte. Ez még a férjemmel való szexuális kapcsolatunkat is ellehetetlenítette.” „A bátyám kicsi koromban arra kényszerített, hogy meztelenségemet mutogassam röhögő barátainak. „Apám inkontinens lett. Előfordult, hogy vendégségbe mentünk, és lent kellett maradnia a kocsiban, mert teljesen elázott. Rettegek, hogyan fog oltár elé vezetni közelgő esküvőmön.” „Azt hittem, hűségben élünk a férjemmel. De egy hívatlan telefonáló eloszlatta ezt a hitemet. Megtudtam, hogy egy szoknyapecérrel élek.” „Már régóta nincs az élők sorában az unokabátyám, aki jó tíz évvel volt idősebb nálam. Nyaranta sokat voltunk a nagymamánál, mi unokák, én voltam a legfiatalabb. Még úszni sem tudtam. Az unokabátyám sokat fölényeskedett velem, lekezelt. Szarcsimbóknak nevezett. „Egy szókimondó kolléganőm, akiből a szó megállíthatatlanul folyt, fafejnek nevezte a nála sokkal meggondoltabb kolléganőjét.” Szégyellni lehet testünket, a soványságunkat és kövérségünket, az életkorunkat, a ráncainkat, a szegénységünket, a hamis hangunkat, az értelmi képességeinket, a fonák helyzeteket, a sorsunkat, A szégyen kicsi korunk maradvány fedőérzése, sok félelmet és tehetetlenséget takar. Magának egy negatív impulzusnak az elszenvedését, amelyből nem sikerült kivágnunk magunkat.
|
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
DADOGÁS A 10 éves Andrisra Anyák Napján tört rá a dadogás, versmondás közben. Mégpedig olyan hevesen, hogy a versbe gyakorlatilag belesült. Szülei elvitték a Nevelési Tanácsadóba. Az anamnézisből csak egy drámai epizód rajzolódott ki:
A későbbiekben, az óvodában ő volt a legjobb szavaló, és az iskola is zökkenőmentesnek tűnt, egészen a „katasztrofálisnak” mondott anyák napi szavalásig. A terápia alatt mind Andris, mind a szülők igen együttműködőek voltak.
Egy másik alkalommal tengeri csatát rajzolt, ahol az anyahajót támadták meg. Ettől kezdve egyre több repülős rajz következett, felhőcirkálók. Összességében azt lehet elmondani a dadogásáról, hogy:
A terápiában a védekező érzelmi páncélja lassan oldódott, például az elszáradt fa is erre utalt. |
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
A KALANDOROK Ha egyáltalán lehetséges kategorizálni a személyiség típusait, akkor a kalandoroknak is kell adnunk egy helyet, mivel markáns rajzolatot mutatnak:
Emlékük évszázadokon át fennmarad, könyveket írnak róluk, elemzik őket, csodálják kalandjaikat, és természetesen nem igazán értik meg mozgatórugóikat, mint például Cagliostrot (1743-95), a francia forradalom Európájának szabadkőműves, alkimista nagy kalandorát. A kalandorok személyiségében talán az a legmeglepőbb és legkézzelfoghatóbb, hogy szögesen ellentétes tulajdonságokat bűvészi ügyességgel képesek váltani. Így aki éppen elítélni akarná őket egy rajtakapott hazugság miatt, bámulattal kell szemlélnie, milyen ügyesen vágta ki magát a helyzetből, miáltal a vád okafogyottá válik. Szereprepertoárjuk kimeríthetetlen, ezek többnyire jól állnak nekik, egyszóval testreszabottak, mivel ők a kalandorok. Főfoglalkozásként a kalandokat keresik, és mivel az emberek többnyire kedvelik őket – még külön műfajuk is van a kalandregény formájában – helyük van a közéletben, a történelemben. Az imádattól, a csodálattól a gyilkos dühig terjedő íven mozog hatásuk, és ez megzavarja a legkiegyensúlyozottabb elmét is, aki esetleg patológiára gyanakszik, pszicho-, vagy szociopátiára. Lehet gondolkozni azon, vajon összetett, vagy hasadt személyiséggel állunk szemben, ha ezek az inkognitóban lavírozó emberek felbukkannak életünkben? A színlelés nagymesterei ők, jelen vannak a pillanat követelményeiben, gyökértelen utazók, mindig ott a „színpaduk”, ahol éppen előadják magukat.
A kommunista / materialista /ateista kaland után új perspektíva nyílik a 21. században. |
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
NÁRCIZMUS Az érzelmeknek is megvan a maguk frekvencia tartománya az indulattól a kifinomult együttrezgésig terjedő íven. Ha a csakrák tengelyén haladva a hangszerekhez akarnánk hasonlítani ezeket a frekvenciákat, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy a dobtól a hárfáig. A szeretetet, mint az érzelmek non plus ultráját, 12 dimenziósnak szoktuk mondani a szívcsakra 12 levelű lótusza alapján, amely a kikerekedettséget, a tökéletességet fejezi ki, és egyben a horoszkóp 12 jelét is.
Mindezek alapján nem nehéz felismerni és belátni, hogy a narcisztikus neurózis nem mentes egyfajta autoerotizmustól, erotikus önszeretettől. Nemi ösztöneit nem a másik nemmel való érintkezésben és egyesülésben éli ki, vagy meg, hanem az önmagában való gyönyörködésben. Önpusztító jellege alapján bízvást állíthatjuk:
A neurózis jelleg a szeretet igényéhez fűződik, amely ebben az esetben az „engem csodáljanak!” félig rejtett elvárásból fakad, miközben ő ezt nem viszonozza, nem ad cserébe semmit. Ez a hidegség, keménység, megközelíthetetlenség jó önvédelem, de nem tesz boldoggá, mert belül üresség és kihaltság tátong. Kongó üresség, amely az intimitást teljesen elzárja. Összefügghet azzal, hogy gyerekkorában szeretetlenül bántak vele, és állandósult az infantilis elzárkózása.
Láthatjuk, hogy ez az „én ugyan nem szeretlek, de te szeress engem!” gyakorlat nehezen kivitelezhető. |
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
A KALANDOROK Ha egyáltalán lehetséges kategorizálni a személyiség típusait, akkor a kalandoroknak is kell adnunk egy helyet, mivel markáns rajzolatot mutatnak:
Emlékük évszázadokon át fennmarad, könyveket írnak róluk, elemzik őket, csodálják kalandjaikat, és természetesen nem igazán értik meg mozgatórugóikat, mint például Cagliostrot (1743-95), a francia forradalom Európájának szabadkőműves, alkimista nagy kalandorát. A kalandorok személyiségében talán az a legmeglepőbb és legkézzelfoghatóbb, hogy szögesen ellentétes tulajdonságokat bűvészi ügyességgel képesek váltani. Így aki éppen elítélni akarná őket egy rajtakapott hazugság miatt, bámulattal kell szemlélnie, milyen ügyesen vágta ki magát a helyzetből, miáltal a vád okafogyottá válik. Szereprepertoárjuk kimeríthetetlen, ezek többnyire jól állnak nekik, egyszóval testreszabottak, mivel ők a kalandorok. Főfoglalkozásként a kalandokat keresik, és mivel az emberek többnyire kedvelik őket – még külön műfajuk is van a kalandregény formájában – helyük van a közéletben, a történelemben. Az imádattól, a csodálattól a gyilkos dühig terjedő íven mozog hatásuk, és ez megzavarja a legkiegyensúlyozottabb elmét is, aki esetleg patológiára gyanakszik, pszicho-, vagy szociopátiára. Lehet gondolkozni azon, vajon összetett, vagy hasadt személyiséggel állunk szemben, ha ezek az inkognitóban lavírozó emberek felbukkannak életünkben? A színlelés nagymesterei ők, jelen vannak a pillanat követelményeiben, gyökértelen utazók, mindig ott a „színpaduk”, ahol éppen előadják magukat.
A kommunista / materialista /ateista kaland után új perspektíva nyílik a 21. században. |
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
BÓLYAI JÁNOS (1802.12.15. - 1860.01.27.) „AZ ELSŐK KÖZÖTT IS ELSŐ” Bár a haláláról szóló anyakönyvi bejegyzés szerint „kár, hogy nagy talentuma használatlanul ásatott el”, most, 155 évvel ezt követően, amikor tisztelettel kívánunk adózni életének és életművének, ez maga az eleven cáfolat. Mert igaz, hogy fájdalmasan tragikus 58 évet élt, de művei és szellemisége fennmaradtak, megidézhetők. Fennmaradt:
Édesapja, Bólyai Farkas különleges gonddal nevelte, nemcsak a matematika felé irányítván őt, hanem vívásra, hegedűjátékra, zenére is oktatta. De Bólyait
miközben a temesvári erődítési igazgatóságon kapott állást alhadnagyként. Minden róla szóló írás kitér makacs, uralkodni vágyó, kiszámíthatatlan, túlérzékeny természetére, amelyet a meg nem értettségből, a mellőzöttségből vezetnek le. Ugyanakkor kiemelik tántoríthatatlan igazságérzetét. Olykor emberkerülőnek, lázadónak mondják. Túl ezeken a lelki fájdalmakon, amelyeket átélt, és amelyek miatt fentebb tragikusnak mondtuk életét, ez a szellemi elszigeteltség olykor oldódni látszik. Ugyan a századfordulón alapított Bólyai-díjat csak háromszor adták ki, 2000-ben újraindították magán kezdeményezésre. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. ![]()
|
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
A PŐRE LÉLEK
Lelkünk kimondásának nehéz gyakorlata jól fűzhető hozzá. Hiszen tudjuk, milyen sokfajta őszinteség és őszinteségi próbálkozás van, megtévesztő eredményekkel. Még a színészeknél is kiemelik az ”önazonosság” ritka erényét, kívánalmát, amely szükséges a sikeres játékokhoz. Nos hát a pőre lélek valamiképpen az őszinteséggel is korrelál, amely lehet bántóan nyers, kíméletlen, keresetlen, kertelés mentes, szívbemarkoló, szókimondó, és nem utolsó sorban meggyőző.
Igen, a kontrasztnak nagy szerepe van a valóság felmutatásában, az őszinteség kiváltásában. Miként a humoristák nevettetésének is fontos eleme, hogy ők maguk egyrészt nem nevetnek, másrészt butának, naivnak, tájékozatlannak mutatják magukat, amely kicsattanó nevetést képes kiváltani a nézőből. Karinthy elhíresült mondása, hogy a humorban nem ismerek tréfát, mélyreható utalás arra a vékony mezsgyére, amely az igaz és hamis, a komoly és vicces, a leplezett és nyílt dolgok között húzódik.
Azóta nem rágja a körmét, és jó barátnők lettek. Ha ehhez még hozzászámítjuk a körömrágás mögötti önagresszió tényét is, valóban konstruktív epizódnak mondhatjuk a történetet. A mi kultúránkban, itt, a mérsékelt égövön nem lehet a ruházkodást egy ágyékkötővel megoldani, a bikinitől a bundáig terjedő íven sok divatdiktátor épít karriert. Ám a tetoválási őrület némiképpen próbálkozik valamiféle önkifejező, a figyelmet magára terelő buzgalommal, de ez nem az a lefegyverző őszinteség, amely egy élő, jó kommunikációban olykor-olykor előbukkan.
Egy fiatalember egy ízben úgy fogalmazott, a felesége pőre lelkébe szeretett bele. Amikor a sok fennhéjázás, lekezelés, gőg után egyszer csak kivillant esendősége, érzékenysége, szeretetre vágyása, egyszóval igazi lénye. |
|||||||||||
![]() |
|||||||||||
Georg Trakl ÉLT 27 ÉVET
Akár egész életét is a születés és halál, az elmúlás és öröklét, a véres valóság és elvonatkoztatás, részvétel és menekülés rondójának mondhatjuk. De az ismertség és ismeretlenség rondója is kirajzolódik abban, hogy 29 magyar fordítója van.
és még magával ragadóbb képáradattal.
mindenképpen másvilági üzenetek, amelyek az olvasóban is kaput nyitnak az ismeretlenségek felé. Sem a helyőrségi kórházban végzett munka, sem a tartalékállomány, sem az írnokoskodás nem igazán volt neki való munka.
|
ÉN – HATÁROK Mindenkinek van komfort zónája, amelyen belül jól és biztonságban érzi magát. Igen sok belső és külső tényező formálja ezt az egész életünkön át húzódó folyamatot, amely időben a fogantatásunk pillanatáról a láthatatlan világba való kilépésünkig tart, térben pedig jól látható fokozatosságot mutat a tágulása. Ezek a terek az anyaméhet követően a pólya, a bölcső, a rácsos ágy, a járóka, a lakás, az utca, majd az egyedül való közlekedés a városban, a világban. Összességében a tartás és az önbizalom szó köré rakódnak a komfort zóna elemei, mert ebbe nemcsak a fizikai sík tartozik bele, hanem a lelki, szellemi, értelmi, érzelmi, akarati, morális vonatkozások is, amelyeket úgy szoktunk megfogalmazni, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. |
|||||
![]() |
|||||
AJAKHARAPDÁLÓK Az egyiptomi hieroglifákon a száj képe egyaránt jelenti a beszéd, a mond, a nyelv fogalmát. A közösségi élet által szabályozott beszéd személyiség alakító tényező. Pszichológiai kórkép is társul az örökké leintett, meg nem hallgatott, befelé fordult emberekhez. Ezek az AJAKHARAPDÁLÓK.
Az elnyelt szavak nyomán heves viszketés alakul ki a nyálkahártyán, az ajkakon, a szájpadláson, a torkon, a nyelven. Köhögő roham is felléphet, valamint krónikus rekedtség. Mindez analógiában van a gyermekbetegségekkel együttjáró bőrkiütésekkel. A lenyelt mondanivaló esetében gyakran láthatjuk, hogy az érintett állandóan harapdálja a száját, kis bőrdarabkákat tép le, amelyek fájdalmasak, olykor vérezhetnek is.
Egy másik ajakharapdálós eset egy fiatal tanárnő diákjával folytatott titkos viszonyához fűződik. Ez a középiskolás fiú 9 évvel volt fiatalabb nála. Ezzel a viszonnyal egyidőben jegyben járt egy volt egyetemi társával is, akivel később szakított. Viharos szerelmi életet élt 30 és 40 éves kora között. Egy háromgyermekes özvegyembernél állapodott meg. A homeopátiában külön szer van az ajakharapdálók vonatkozásában, az Arum Tryphillum:
Láthatjuk, hogy a beszédnek milyen fontos szerepe van a lelki anyagcserében. A „lelkünk kimondása”, a bizalmas, őszinte, mélylelki dialógus a mentális egyensúly fontos feltétele. Témánk vonatkozásában úgy fogalmazhatunk:
|
|||||
![]() |
|||||
REFLUX A mozgás az élet alapeleme, elsődleges életjelenség. Ami él, magától mozog, szemben a sodródással, amely külső erőhatás következménye. A növények földhözkötöttek gyökereik révén, de a fény felé való irányultságuk látványos. Függőlegességükben minél magasabbra törnek, annál mélyebb gyökereket is eresztenek.
A nagy összefüggésrendszerben, amely a világot jellemzi és annak megismerését alapvetően lehetővé teszi, ez a mérgező nyálka a vérkeringésen át az agyat is megrontja, innentől kezdve a circulus vitiosus folyamata garantáltan önerősítő örvénymenetté válik.
A jóga szellemisége túlemel bennünket a testi szinten, hiszen a légzés a legfinomabb, leganyagtalanabb csere a táplálkozás és vízfelvétel mellett. Ilyen anyagtalan ritmusban zajlik a lelki energia megfinomodása is. Bármilyen közönségesnek is tűnik a lelki folyamatokat a testi emésztéshez hasonlítani, az analógia igen kézenfekvő. A lélek „élősködői” a fentiekben felsorolt negatívumok, amelyek búféregként rágják hangulatunkat, tettrekészségünket, életérzésünket, ezen keresztül egész sorsunkat és életvitelünket.
Ki ne ismerné a lelki hidegrázást, a „békát”, amelyet lenyelnünk lehetetlen, a soha ki nem elégülő szenvedélyeket, a beteges féltékenységet, a kisebbségi érzést, a hisztérikus rohamokat, a nótorius türelmetlenséget és ingerlékenységet? Sok ember szenved A REFLUXTÓL. |
|||||
![]() |
|||||
AZ ESENDŐ ÉS AZ ÜGYEFOGYOTT A JÓ, egyféle. Nincsenek variánsai. A válás szélére sodródtak. Juli, mint a legtöbb karrier women, előbb megkeményítette magát a férfiakkal való versengéseiben, majd elvárja, hogy régóta titkolt gyengédségi vágyait a partner felismerje, kitalálja és igazodjék azokhoz.
Juli nem fogta fel, hogy ez afféle „bedobta a törülközőt” volt. Vagyis hogy ne folytassa az elmarasztalást, a dirigálást, a kifogásolgatást.
|
|||||
![]() |
|||||
AZ ÖTÖDIK FÉLELEM A félelmek energiamezői valóban félelmetesek.
Felébredve azon tűnődött, ki lehet ez az ötéves kislány?
Arra gondolt, őrá is várhat ilyen sors, ez az élmény fordulópont volt a megvilágosodás felé. K.: Hát a magány! – volt a válasz. |
|||||
![]() |
|||||
PARADOXONOK
|
|||||
![]() |
|||||
|
|||||
![]() |
|||||
PÓTCSELEKVÉSEK
Ezernyi példát lehetne hozni még azokra az esetekre, amikor az élet energiája és ideje mellékvágányokra terelődve pótcselekvésekre herdálódig ahelyett, hogy a saját sors megélése mentén megfinomodna, újabb dimenziókba emelkedve.
|
|||||
![]() |
|||||
PSZICHOLÓGIAI TALLÓZGATÁSOK Atlasz a vállán cipeli az égboltozatot. Ily módon talán fölösleges is hangsúlyoznunk, hogy minden betegség lelki eredetű, hogy az érzelmek, a kedély, a gondolatok és a betegségek szoros összefüggésben állnak egymással, és betegségek megértése csak metafizikai megközelítésben lehetséges. A BETEGSÉGEK ÜZENETEI RÉVÉN. Az „üzenet” horizont a kimondott szavakon túli, vagy a sorok közti olvasás frekvencia tartománya. Így a betegségek „tünete” is ebben a kevésbé megfogható szférában van, mégis ezekből hámozható ki a lényegük.
Ami a „zuhanást” illeti, egy jó példa jut eszembe:
Befelé kell hát figyelnünk.
Sorolhatnánk még a példák özönét a betegségek lelki hátterének megvilágításában, de itt abbahagyjuk pszichológiai tallózgatásunkat, meghagyva az Olvasónak, hogy maga kutakodjék lelkében.
|
|||||
![]() |
|||||
A REKEDTHANGÚAK A beszéd és az ének igen egyértelmű kommunikáció a hanghordozás, a gesztus, az arckifejezés, a testtartás mellett. Hangunkról felismerhetők vagyunk, például telefonáláskor, ha nem is látjuk egymást, vagy a színészek jellegzetes hangjaira is gondolhatunk. A rekedtség is fontos ismertetőjele lehet valakinek, még énekhangban is. Gondoljunk csak Louis Armstrongra.
Ismeretes, hogy a rekedt emberek folyton köszörülik a torkukat, köhécselnek és slajmot termelnek. A hangerő bizonyos tekintetben a személyiség erejét is hordozza, kifejezi. Gondoljunk csak arra, milyen hatást keltene, ha egy szónok elhaló hangon próbálna az emberek elé lépni, miközben hallgatói belőle akarnak feltöltődni. A kommunikációban személyes meggyőződésünket, az igazságot kell kifejeznünk, átadnunk, érzelmi zárlat, visszafojtott önkifejezés nélkül. Kitörő erővel. |
|||||
![]() |
|||||
SZÍVBETEGSÉGEK „MINDEN FÉLTETT DOLOGNÁL JOBBAN ŐRÍZD SZÍVEDET, Egy halál közeli állapotban lévő beteg asszony úgy summázta életét, hogy megromlott benne a szeretet. Egy másik pedig úgy fogalmazott: „Ha még egyszer születnék, jobban ügyelnék arra, hogy jól érezzem magamat a bőrömben.” Azt is hallottam valakitől, hogy apja lyukas szívvel született, megoperálták, és húsz évig minden rendben volt. Ám akkor a „lyuk” kiújult. Vajon miért? – volt a kérdés. Mélyen elgondolkoztatott engem, mitől lehet valakinek lyukas a szíve, és főleg mitől „stoppolódhat” be a hézag. Igen, a hézag.
A SZÍYRITMUSZAVAR az értelmi, érzelmi és akarati életünk egyensúlyának súlyos megbomlásáról árulkodik. Összefügg azzal is, mennyire adjuk át magunkat saját érdeklődésünknek, közszerepléseinkben inkább alulmaradunk, vagy esetleg olyan helyet kapunk, amelyet nem igazán tudunk betölteni, mert nincs igazi belső muníciónk. Álengedelmesség és meg nem értettség egyaránt szorongathatja szívünket. Az Angst = szűk kifejezés ezt tartalmazza. Sajátságos, hogy az ember nemcsak külső dolgoktól félhet, de tulajdon érzelmeitől, vágyaitól is, amelyek többnyire elégedetlenséget szülnek. A kishitűség is szorongató. Meg kell tanulnunk szívünk hangjára hallgatni, szívünk szerint élni, bölcsen, mértékkel és a világrendhez igazodóan. Akkor nem alakul ki szívneurózis.
|
|||||
![]() |
|||||
AUTONÓMIA Az autonómia az önvezérelt személyiségfejlődés összetartó ereje. Az autonómiáért folytatott harc a gyermek lelki fejlődésének központi kérdése, amely problémává is válhat. Az autonómia teljesség, valamiféle EGÉSZ ÁLLAPOT, amelyben valósággá válik a szülött képessége, összhang teremtődik az érzelmi/értelmi/akarati indítékok között, és természetesen a lehetőségekhez való alkalmazkodást is segíti. Feladása, vagy feláldozása egyfelől függő kapcsolatok kialakulásához vezet, másfelől egyenes út a halálvágyhoz.
és más az álengedelmesség, a behódolás, az önmagunk feladása, amelyre még nagymértékű bűntudat és önutálat is rárakódik.
|
REZIGNÁLTSÁG Úgy-e ismerik azt a beletörődő, visszavonuló magatartást, amely jó adag sértettséggel van megtetézve? Vagy mindannyian átéltünk már olyan fiaskót, amikor elképzeléseink nem valósultak meg és a reményvesztettség állapotába kerültünk be, kora gyermekkorunktól kezdve. Csak a gyermekkori sérelmek, csalódások, megbántódások kisebb horderejűek, mint a későbbi visszavonulásokra épülő félbemaratottságok, a teljes megfeneklettségekkel. Amikor a nagyobb testvér legyőz bennünket, eleszi előlünk a csokoládét, vagy elveszi a játékunkat, könnyebben megvigasztalódunk, mint a felnőttkori kapcsolati zátonyokban, egzisztenciális krízisekben, világnézeti meghasonlottságokban, politikai üldözöttségben. Maga a "rezignáltság" etimológiailag igen kifejező:
Ezekről a titkos jelekről, információkról szól Paracelsus (1493-1541) SIGNATURA tana, amely minden ásványról, növényről azt az égi üzenetet próbálja kiolvasni, amelyet az hordoz. A viselkedésnek és a beszédnek a szignatúrája a metakommunikációban van, amelyre vagy sikerül ráhangolódnunk, vagy nem. Néha rejtett, ki nem mondott gondolatokat is felfogunk, máskor a nekünk címzett mondatok is teljesen hatástalanok maradnak. Van aki nem is veszi észre, mennyire bántó, persze arra is van példa, hogy szándékosan gázol bele más önérzetébe. Nem könnyű észrevenni, hogy mind a gőg, mind a túlzott önfényezés valójában a gyér belső muníció kompenzálása. Megfigyelhető ezeknek a rezignált, sértett embereknek a dühe, amellyel mindent és mindenkit kritizálnak, alábecsülnek, kifogásolnak, magukat tájékozottabbnak, avatottabbnak gondolván. De persze ezek a verbális hősködések, amelyeknek a hatóköre igen elenyésző, nem igazán hozzák egyensúlyba és a kívánatos működésbe a kibillent dinamikát. Maradnak tehetetlen áskálók. Divat a társas/társadalmi sérelmeket visszavezetni gyermekkori traumákra, amelyeknek eredménye lesz az úgynevezett "tanult tehetetlenség". Pedig fontos szem előtt tartanunk, hogy ezeknek az akadályoknak a legyőzése éppen a szükséges fortélyra képezhet ki bennünket:
Mert a pszichológiában minden kétélű:
Sok depresszív rezignált megérzi egy idő után saját ÖNSORSRONTÁSÁT, ám ezzel még az abból való kikerülés nem történt meg. Sok hamis érzés születik az olyan számvetésekből, amelyekben valaki szélsőségesen rossz vagy jó helyzetben lévő emberekkel hasonlítja magát. Azaz a home lesse emberekhez képest "szerencsésnek", a másik véglet vonatkozásában pedig mellőzöttnek mondja magát. Ezek kemény védekező páncélok és igazoló elméletek. Ebben a belső adottságok és külső lehetőségek összerímelésében, illetve disszonanciájában rengeteg nemkívánatos elágazás lehetősége rejlik:
A világtörténelem tele van a nagy szellemek, korszakalkotó felfedezéseket adó emberek elutasításával, elgáncsolásával. Példának hozzuk fel John Harrison (1693-1776) kronométerének történetét:
Milyen jó, hogy J. Harrison nem vonult rezignált sértettségbe. Azóta is Greenich a kiinduló hosszúsági kör a földön az időzónákban. Ebből is láthatjuk, hogy a szenvedés milyen nagy tanítómester. |
|||||
![]() |
|||||
JAMES JOYCE (1882.02.02. – 1941.01.13.) Ha valaha arra vetemednék, hogy pszichológiai tesztet írjak, az a kérdés, hogy „Mit tesz, ha égbekiáltó igazságtalanságot követnek el vele szemben?”, biztosan szerepelne. Mindenekelőtt azért, mert az igazságtalanságok elszenvedője maga is cselekvő részese a történéseknek, mégha ezek gyökere olykor kibogozhatatlanul mélyre és messzire nyúlik is vissza. Ilyenkor folyamodunk a „véletlenhez”, mint magyarázó elvhez. A kisfiú, amikor látta, hogy a rektor majdhogynem jogosnak véli a vesszőzést, végső kétségbeesésében még utalt arra, hogy Dolan atya ígérete szerint másnap is eljön és akkor is vesszőzés vár rájuk. Akkor a rektor megígérte, hogy beszélni fog Dolan atyával. Ám ez a veleszületett, különös rövidlátás is belső, lelki munkára készteti. A tudattalan léleklabirintusának utazója lesz Ő. Korán kezd írni, hamar kitűnik hatalmas nyelvérzéke. Lázadó természetű. A jezsuita intézetben töltött három esztendő hevíti ezt a lázadó természetet. Szertartásokon nem hajlandó részt venni, például az édesanyja felépüléséért mondott közös, családi imán.
|
|||||
![]() |
|||||
VÉDEKEZŐ PÁNCÉLOK és/vagy IGAZOLÓ ELMÉLETEK Már a régi görögök is tudták, hogy az ÖNISMERET az élet legfontosabb kincse, ám, hogy miként jutunk hozzá, arra nincsenek általános receptek. Ők is jóshelyekre jártak, de a feljegyzések tanúsága szerint Apolló istentől, vagy Püthiától megbízhatóbb útmutatásokat kaptak, mint a mai idők média guruitól, asztrológusaitól, kártyavetőitől.
|
|||||
![]() |
|||||
A FÁJDALOM ÉS A FÉLELEM. Örökzöld téma a fájdalom, a szenvedés, az elkerülhetőségük, vagy éppen a kihagyhatatlanságuk, mind testi, mind lelki szinten, de mindenekelőtt az, miként éljük meg, és hogyan juthatunk túl rajtuk.
Ha nem sikerül elégtételt vennünk, düh, harag hatalmasodik el rajtunk, amely persze nem mondható maradéktalan megoldásnak, csupán „tanult tehetetlenségnek” Ez a belénk szorult energia azután elkezd ellenünk dolgozni:
Igen, így jár kéz a kézben a fájdalom a félelemmel:
A félelem széles körben tapasztalható számtalan változatánál elképzelt veszélyek szerepelnek:
Se szeri, se száma a félelemképzeteknek. A pánikban szenvedők magától a félelemtől félnek, ez a fulladásig képes hatványozni a bennük feltolult fájdalmakat és nem lesznek képesek levegőt venni. Tudjuk, hogy az ijedtségtől is – túlinger – „elakad lélegzetünk”, sőt, az örömtől is. A mérgező, negatív érzelmektől pedig egyenes út vezet a sötét depresszióig.
A blokkolt érzések érzelmi gubancának kialakítása helyett a KOMMUNIKÁCIÓ adhat jó megoldást:
|
|||||
![]() |
|||||
EGY HOMELESS Általánosítások nélkül nem élhetünk, hiszen előbb, vagy utóbb, de mindig kiszűrődik valamiféle törvényszerűség a tapasztalatainkból, élményeinkből. Ám tudnunk kell, hogy megállapításainkba nagyon sok hiba csúszhat, ha a pillanat üzenetét nem vesszük. Nincs ez másképpen a jólét és az anyagi elnyomorodás, a társadalom perifériájára sodródott emberek helyzetének mérlegelésében, megítélésében sem. Az „otthontalanság” csak az utóbbi évtizedekben lett egzisztenciális kategória. A rendszerváltás előtt - annak idilli egyenlőséget hangoztató elve miatt – senki nem élhette életét az utcán. Bár a törvény most is tiltja a életvitelszerűen való utcai életet, ez most áthágható.
Nehéz szavakat találnunk, amely hű képet fest róla, ennyi esendőségben, sodródásban, tragédiában, és makacs tartásban. Az életigenlés mindenképpen megvan benne a nagy fájdalmak elviselése, hordozása mellett. Ugyanaz a Nap van Brazíliában is, mint ami nálunk szokott felkelni? |
|||||
![]() |
|||||
BŰNTUDAT Bár az ember nem érezhet mást, mint amit éppen érez, a fölösleges bűntudattól óvni szoktam a hozzám fordulókat. Az érzés energia szipolyozó természetére szoktam utalni, amely örvényként szippanthat be minket. Például valakinek bűntudata van a válása miatt, és ezért túl engedékeny a gyerekeivel, kényezteti őket, helyettük csinál meg dolgokat, ami alig lehet szerencsés kimenetelű.
Talán világosabbá teszi gondolatmenetemet, ha utalok a bűnnel – vétekkel – kapcsolatos lelkiismeret furdalásra, befelé fordulásra, belső érzelmi munkára, amely át is alakíthatja az energiát, vagyis a megbánást követően nem ismétli meg a vétket. Ez nem azonos azzal, amikor mások akarnak bűntudatot kelteni bennünk különféle szemrehányásokkal, zsarolásokkal, projekciókkal és provokációkkal. Ez utóbbit mind a nemkívánatos emberi kapcsolatokban, mind a nevelési gyakorlatban megtalálhatjuk:
Ne felejtsük el, hogy Szókratész (i.e. 468-399), a „lélek bábája” azt tartotta, hogy a filozófus feladata a lélekben eleve meglévő erkölcsi jó világra segítése. A tapasztalat azt mutatja, hogy bizony ez a lélekben eleve meglévő erkölcsi jó kézen-közön könnyen elsikkad, aminek következtében mérhetetlen csalásokkal, korrupciókkal, hamisításokkal, manipulációkkal találkozhatunk nap, mint nap az élet minden területén. A kisstílű zsebtolvajlásoktól, betörésektől a hatalmas tőzsdemanipulációig terjedő íven a bűnözők mindig megtalálják azokat a réseket, ahol áldatlan manipulációik teret kaphatnak.
Ám a bűnözők nagy részénél valamiféle „lelketlenséget” tapasztalhatunk, azaz
Hiszünk abban, hogy minden vétek önmagában hordozza a büntetését, ám ez sokszor csak igen hosszú idő multán válik nyilvánvalóvá. Rohanó életünkben, az izgága kultúra információ dömpingjében a saját életünket sem gondoljuk végig, nemhogy a mások életének tanulságait taglalnánk. Nyitva hagyott kérdések, befejezetlen történetek, kiragadott részletek az általánosak, a mélyen az anyagiságba ragadottság, perspektíva nélküliség ahol nem látjuk a ától az erdőt, és a cél mindig szentesíti az eszközt.
Bűntudat nélkül élik le az életüket a visszaeső bűnösök, mivel a dolgok végiggondolása hiányzik az életükből. |
|||||
![]() |
|||||
VISELKEDÉSI PARADOXONOK Bár az emberi viselkedés nem matematika, energetikai folyamatai mégis hasonlatosak a számokkal végzett műveletekhez. Nem a kiszámíthatóság értelmében, bár olykor számszerűséggel is jellemezhetők:
Ez annál is fontosabb, mert jól tudjuk, hogy a hiány mindig hiányt generál, legjobban ez az adósságcsapdánál rajzolódik ki. Így a többedik feleségeknek nagyon meg kell mérlegelniük, hogy valóban ők-e az igaziak, az egyetlenek, (súlyosabb esetben a felkaroló megmentők). Igen, mert a problémákat remekül lehet projektálmi: aki megmentésre szorul, felcsap megmentőnek. Vagy függőségét úgy álcázza, hogy olykor még abnormális méreteket is súroló igazodásokkal, áldozatokkal köti oda magát partneréhez. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk:
Ilyen abnormális áldozat például az, ha odaveszi ingyen lakónak lakásába, holott neki is anyagi gondjai vannak.
Térjünk vissza egy pillanatra a partnerkérdés mérlegelésénél a matematikához, mégpedig „az 1” kérdéséhez:
E sorok írója szabadságfoknak szokta nevezni az egyensúlyos kapcsolatok alapvető feltételt, amely mindkét fél számára lehetővé teszi a saját lelki kibontakozást, saját sorsa megélését is. A „féltékenység” kifejezés a magyar nyelvben jól jelzi, hogy mennyire szárnyszegetté válik az, aki folyton attól retteg, hogy partnere elhagyja őt, vagy megcsalj. |
|||||
![]() |
|||||
A MEGSZÁLLOTTSÁG
Úgy-e ismerik a szenvedések és szenvedélyek éllovasait, akik belecsimpaszkodnak problémáikba, magukra húzzák azt, mint egy takarót, hogy lehetőleg ki se látszódjanak alóla és ebben a csigaházi „védettségben” próbálják életüket élni. Valamiféle bujdokolásban a külvilág elől, mintha minden baj onnan jönne, holott valójában belső bajaik kötik gúzsba őket. Akik a bizonytalanság, féltékenység megszállottjai, azokkal igen nehéz megértetni, hogy a saját önbizalmukkal van a baj, ugyanis fogalmuk sincs arról, hogy az mikor csorbult, veszett el, vagy esetleg ki sem alakult a maga egészséges, természetes fejlődésének módján. Időtlen időkig képesek darálódni mókuskerekükben, a szédülésig.
Láthatjuk, hogy kikerülni saját közepünkből, vagy más szavakkal önmagunk perifériáján keringeni nem célszerű. Irreális elvárások rabjaivá válunk, amelyet a dinamikusan fejlődő világ nem teljesít, elrohan mellettünk. Kényszeres kísérőjelenségeink pedig:
Más szavakkal az önmagunk közepében levés a TALENTUMUNKKAL függ össze. Tudnunk kell hinni abban, hogy mindenki talentummal, valamennyi munícióval jön le ide a Földre, amely az ő egyedi, egyszeri és megismételhetetlen életének a megvalósításához kell. Így, ha „megszállottságunk” ennek rendelődik alá, nincs helye semmiféle pejoratív megjegyzésnek. Az esetek többségében azonban sajnos nem erről van szó, hanem éppen a talentum elfecsérléséről, önmagunk elárulásáról, amelynek következménye, hogy az életidő fölösleges pótcselekvésekben morzsolódik fel. |
|||||
![]() |
|||||
Luther Márton (1483.11.10.-1546.02.18) „ITT ÁLLOK, MÁSKÉNT NEM TEHETEK. ISTEN EHGEM ÚGY SEGÉLJEN. ÁMEN!” |
![]() |
||||
Fél évezred távlatában is markáns rajzolatban áll a nagy reformátor arca, élete és életműve előttünk. Mindenki születik valamire, amelynek a megvalósításához magának kell az utat megtalálnia, kitaposnia, abban a történelmi és társadalmi helyzetben, amelybe beleszületett. Senki sem kaphat kész világnézetet. Mindenkinek magának kell megfogalmaznia és megválaszolnia a kérdéseit.
Tűrhetetlennek és elfogadhatatlannak találta a pénzért árusított bűnbocsátó cédulákat:
Eretnekséggel vádolták. A wittenbergi egyetem és Bölcs Frigyes szász választófejedelem védelmükbe vették. Egymás után jelentek meg írásai, ismertté vált egész Németországban. A választófejedelem kiharcolta, hogy Róma helyett Augsburgban hallgatták ki. Ezen a kihallgatáson azt követelték tőle, hogy vonja vissza egyházellenes tanításait.
Törvényen kívül helyezik és elrendelik, hogy követőit is üldözni kell.
|
|||||
![]() |
|||||
ELMAGÁNYOSODÁS Széles spektrumon kell vizsgálódnunk, ha a magány pszichológiáját vagy szociológiáját akarjuk megírni. Kezdve a csecsemővel való metakommunikáció csődjétől az elmebajig terjedő íven, amely a társadalmi beilleszkedést teljesen ellehetetleníti. A csecsemő ugyan sírással igen markánsan jelzi, ha valami baja van, és az irodalom többfajta sírást elemzett, írt le, de ettől még nem állíthatjuk, hogy jártasak vagyunk a csecsemővel való harmonikus, békés, boldog kapcsolat megteremtésében. Először ez általában az étkeztetés kapcsán szokott totálisan felborulni, noha az éhségnek és jóllakottságnak van egy teljesen természetes ritmusa. Ám a világ elhízott embereinek hatalmas tömege, az emésztési betegségek, a bulimia mind arról árulkodnak, hogy ez az eleve adott természetesség kisiklott a normál menetéből. Ezt a testi/lelki/szellemi táplálkozási kisiklást lehet nyomon követnünk az elmagányosodás okaiban és számtalan változatában. A család nyújtja elsődlegesen
amely az egész lelki fejlődés egyik legfontosabb alapja. Ám a családok felbomlása, a családon kívüli születések, a mindenki a más gyerekét neveli gyakorlat nem szolgálja a harmonikus felcseperedés lehetőségét. Ennek következménye az identitásdiffúzió, az értékválság és az egyre bizarrabb viselkedési zavarok megjelenése. Az iskolai közösségek a kortárs kapcsolatok miatt komoly bázist képeznek az én-tudatunk, én-határaink kialakításában, de nem pótolhatják a normális testvéri és rokoni kapcsolatok kohézív erejét és mintáit, amelyek végső soron a társadalmi helyzetünket is felvillantják előttünk, jelzik, hová tartozunk igazán, mi határoz meg bennünket, mi körül forog az életünk, kik vagyunk valójában. Mert a társadalom egyénekből áll, és ha csupa zavarodott, tudatlan, bizonytalan, tévelygő emberekből áll, nem töltheti be azt a védő és strukturáló szerepet, amely a társadalom elsődleges feladata. Összefogni, struktúrákban működtetni, értékessé tenni az embereket életidejükben. A mai információzuhatagos extrovertáltságban sokan eltávolodnak igazi, belső közegüktől, a szívüktől, igaz érzéseiktől és indítékaiktól. Az elhalványult anyai ösztön hamar szül olyan téveszméket, hogy a gyermekszülés társadalmi elvárás, noha az a legintimebb, legszentebb sorsindítékunk. Egy negyvenes éveiben járó nő mesélte, hogy sok rövidtávú kapcsolata után most összejött egy kétgyermekes elvált férfival, és a gyerek nem akar összejönni náluk. A nőgyógyásznak elmondta, hogy csak természetes úton akar gyereket foganni. "Hát van annál természetellenesebb, mint negyvenes évekre halasztani az anyaságot?" - kérdezte az orvos lefegyverző őszinteséggel. Tény, hogy a feministák és a karrier womenek között találjuk a legtöbb magányos nőt. Ritkán látják be, hogy lelkük mélyén bizony férfigyűlölők, hiszen az ádáz rivalizáció a pénzért és pozícióért inkább férfierővel működik, mintsem női simulékonysággal, kellemességgel. Ez a harciasság nem mindig vált ki a férfiakban megértést, vagy főleg meghunyászkodást. Ezek a helyzetek kilendítik az embereket tengelyükből, felcserélődnek a nemi szerepek, vagy más szavakkal a ló egyik, vagy másik oldalán futunk a lovon való nyergelés helyett. Nehéz megőrizni a magán- és társadalmi életünk között az egyensúlyt, hogy egyik se terjeszkedhessen túlságosan a másik rovására. Ezért adódik lehetőség a pszichológiai és szociológiai vizsgálódásra, lévén ez az érem két oldala:
A Vízöntő korszak új korszelleme a kommunikációt is hatékonyabban fókuszálja. Miként eltávolodtunk a kézi szerszámokkal való földműveléstől, az egyre absztraktabb on-line világ felé való haladásban, az emberi kapcsolatok is átrendeződnek a fizikai tettek világából a beszéd szférájába. Meg kell tanulnunk:
Ezek a komoly segítő tényezők abban, hogy a személyiségünkhöz illő kapcsolatban élhessünk, és a társadalomban is megtaláljuk a helyünket. Végső soron a magány is az önismeret kérdése, gyökerek nélkül a fák sem léteznek. Viszont minél mélyebb gyökereik vannak, annál magasabbra tudnak elágazni. A közösséggel való lelki anyagcsere fontos szellemi táplálék, erőforrás. Meg kell tanulnunk megértetni magunkat másokkal. |
|||||
![]() |
|||||
LELKI VISELETEK Igen mély értelmű Gárdonyi Géza megállapítása, hogy az embernek az arca látható, de az nem ő, mert valójában láthatatlanok vagyunk a testünkben, életünk folyamán. A lényeg, a valóság csupán jelekben villantja fel magát egyszer-egyszer, nehezen kihámozhatóan, alig megfoghatóan. Hasonlóan a SZEMÉLY leírásához, tanulmányozásához, amely egyszeri, egyedi és megismételhetetlen. Nem állíthatjuk, hogy a teológia, a pszichológia, a szociológia, a filozófia, a kriminológia etc. megoldotta volna úgymond maradéktalanul a személyiség leírását, vagy megírását.
Persze nehezen lenne eldönthető, hogy a negatív érzések károsítják-e elsődlegesen a szerveinket, vagy maguk a szervek rossz működése áll a megterhelő érzések és gondolatok hátterében. |
|||||
![]() |
|||||
ÖNMAGUNKON VALÓ FELÜLKREKEDÉS Amikor Püthagorasz matematikára és zenei harmóniára terelte tanítványai figyelmét, azt azért tette, hogy lelki állapotukat harmonizálja, csakúgy, mint J. S. Bach motettái is ezt segítik. Mi is ezt tesszük, amikor a saját magunkon való túlemelkedésünket fókuszáljuk azzal a célzattal, hogy ez szinte minden pillanatban rendezheti konfliktusainkat, diszharmonikus érzéseinket, szorongásainkat, megbántottságunkat, indulatainkat. Mert egónk, abban a szorítottságban, amelyet az ösztönök, vágyak hajtóereje, és a felettes énünk önkontrollja, féke képez, igen változatos formákban „védekezik”:
Mindenkor nehéz kérdés, hogyan dekódolható, mivégre születtünk ide a Földre, valójában mit kell tennünk, kik is vagyunk voltaképpen? Először kiépítjük énünket, majd azzal, hogy felnőttünk, gyerekeket nevelünk, munkát vállalunk a közéletben, fontos egyensúlyozásokon esünk keresztül az önérvényesítés és beilleszkedés kérdéskörében. A miként kódját magunkban kell megtalálnunk.
A modern világban, ha egy karrier womentől megkérdezik akar-e gyermeket, ha előléptetés előtt áll, bizonyosan nemet mond.
Egónk legyőzése a földbe kerülő MAG sorsával analóg:
|
|
|||||||
![]() |
|||||||
TESSEDIK SÁMUEL (1742-1820) „URALKODNI A KÁOSZ FELETT, HINTENI MINDEN IRÁNYBAN A TUDÁS MAGVÁT, HOGY ÉGALJ, GABONA, EMBER, ÁLLAT SZELIDÜLJÖN, A SZERETET ÉS JÓLÉT VETÉSE SOKASODJÉK:” A 18. – 19. sz. szellemtörténeti sodrába – mármint a természet felé való fordulás és az Istenkeresés új formái – is jól illeszkedik Tessedik Sámuel, Szarvas város nagy szülöttje, de a népemlékezetben is eleven hatóerő. Az előbbihez említendő a magyar kultúrából, hogy Fazekas Mihály és Diószegi Sámuel kortársa, akik a híres füveskönyvet írták. Az utóbbi, mint gazdasági reformátort, aki a DIGÓZIS talajjavítási módszer feltalálója, kidolgozója. Innen pedig azonnal kell tennünk egy meta lépést a LELKI TALAJJAVÍTÁS felé, hiszen lelkipásztorként fő gondolata az volt:
Édesapja is evangélikus lelkész, ám korán árvaságra jutott. Hét éves korában veszítette el édesapját, anyja akkor testvérével együtt Pozsonyba költözött. Hamar kerti munkára fogták, ez úgy tűnik, meghatározó lesz a későbbi talajjavító munkájában, a lucerna, lóhere, akácfa ültetésekben.
Polihisztor természetének részét képezi a templom- és iskolaépítés, takarék magtár felállítása, a selyemhernyó tenyésztés, a gyapjúfonás, és nem utolsó sorban a gyógyítás. Paróchiáján házi patika volt népi gyógyszerekkel. Ne felejtsük el parasztkátéját sem, amelyben érthető nyelven írta le a tanulni- és tudnivalókat a falusi emberek számára, hogy óvja őket a butaságtól, a babonáktól, a veszélyes nézetektől, a rendetlenségtől és a bűntől. A népegészségügy tendenciája a megújuló korszellem sodrának is mondható, azzal együtt, hogy a felvilágosodás a materialista szemlélet vitte a gondolkodást.
|
|||||||
![]() |
|||||||
A NEGATÍV ÉRZÉSEK MEGBETEGÍTENEK
Azt is tudjuk, hogy a jó és a rossz párban létezik bennünk, valójában az ARÁNYUK a döntő életérzésünk és tetteink kialakításában. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a nyilvánvalóan „negatív” érzések aránya túlsúlyba kerül a félelemben rettegő, az epésen dühöngő, a hirtelen haragú, a gyűlöletben izzó, a kötekedő, a békétlen, az elégedetlenkedő, a követelődző, etc. embereknél.
Ne adjuk hát át magunkat a negatív érzések mélységbe szippantó örvényének. |
|||||||
![]() |
|||||||
AKIK EGYMÁS ÁRNYÉKHORDOZÓI ÉS/VAGY A KÖZÖS NEVEZŐ.
Az energiák cseréjében ugyanis matematikai törvényszerűségek működnek:
Azt is tapasztalhatjuk, hogy az emberek sok esetben bizonyos résztulajdonságaiknak hódolván, a legkülönfélébb érdekek mentén kapcsolódhatnak egymáshoz, még tartósan is:
Maradván a matematikai hasonlatnál, komolyan mérlegelendő, valóban van-e KÖZÖS NEVEZŐ az ilyen árnyékhordozás esetén, vagy csak kényszerű megalkuvást láthatunk? A közös nevező rejtettebb azonosságok mentén alakulhat ki. Ebben sorsmintázatokat, családi példákat, esetenként reinkarnációs gordiuszi csomókat is felfedezhetünk. Valami analógiának kell lennie, különben nem lehet közös nevezőt találni, amely a műveletek elvégzését lehetővé teszi. |
|||||||
![]() |
|||||||
ÉNVESZTÉS AZ ÖNÉRVÉNYESÍTÉS TALAJÁN.
A helytelen viselkedésnek se szeri, se száma. De mi tartsuk szem előtt a fegyvertelenség védelmét, a lefegyverző őszinteség igazi hatóerejét, amelyben nem történik én vesztés.
|
|||||||
![]() |
|||||||
A BALEK
Mindössze a lényeglátásra akarja a figyelmet terelni, amely elejét veheti ama túlkapásoknak, amelyek az egyik oldalt áldozattá, balfenéken eltűnő megszégyenültté, a másikat viszont pürrhoszi győzelemhez juttatja. |
|||||||
![]() |
|||||||
AZ IDENTITÁS Kialakulása ÉNÜNKRE ébredésünkkel kezdődik, amikor anyánkról leválván – a születés és szoptatás után – megtanulunk mondatokban beszélni és önállóan járni. Ezáltal mintegy birtokba vesszük a három dimenziós teret, abban elhelyezvén magunkat, és először mondjuk ki, hogy „én”.
Ruháink, szerepeink, sorsunk alatt mindannyian egyformán meztelenek vagyunk. Az identitás valamiképpen ezt a
A Teremtő által a szívünkbe oltott ÉLETSZIKRÁT, amelyet lángra kell lobbantanunk földi pályafutásunk idejében.
Ez pedig a teremtettségünkből fakadó isteni szikra, amely a szívünkbe van oltva. Ez igazít bennünket az isteni rendhez, önmagunkból fakadóan. Más, mint a pénzért megvásárolható állampolgárság, és más, mint a társadalmi pozíció. Ha munkáról szólunk, ama szakrális foglalkozásokra gondolunk, amely a világrend fenntartásában részt vesz: oktatás, nevelés, gyógyítás, földművelés, etc.
Ha önismeretről szólunk, az Istenkérdés megkerülhetetlen. ÉRTÉKRENDÜNK kialakításának is csak ez lehet az alapja:
|
|||||||
![]() |
|||||||
EGRESSY BÉNI (1814-51) Rövid, mindössze 37 évnyi földi pályafutása eseményekben igen gazdag.
Elhatalmasodó tüdőbaja megszakította termékeny munkásságát.
|
|||||||
![]() |
|||||||
BALASSI BÁLINT Az én búsult lelkem, Ha humanizmus felé forduló reneszánszban, a vallási megújhodást kereső reformációban és a tudományos előrelépéseket is hozó XVI. –XVII. század nyugtalansága, változást sürgető eseményei és a jelenkor Vízöntő korszakba való átmenet irányultságot és értékeket vesztett társadalmi-politikai eseményei között analógiákat sejtünk, ebben Balassi Bálint élete és költészete megerősíthet bennünket és bőven nyújt adalékokat. Életének összetettsége még tetéződik a törökök elleni végvári harcokkal, amelyeket élete egyik fő feladatának tartott, és az édesapja összeesküvés gyanújába keveredés kapcsán a börtön és menekülések történeteivel.
Hatása átível a századokon.
Evangélikus és református énekes könyvekben megtalálhatók megzenésített versei, énekei.
|
|||||||
![]() |
|||||||
A GNOSZTIKUS SCHMITT JENŐ HENRIK (1851-1916) GNOSIS TES HODOU = az ÚT ismerete. A mitológia hőseinek arról kell tanúbizonyságot tenniük, hogy isteni erő lakozik bennük. Például a csecsemő Apolló puszta kézzel fojtotta meg a kígyót, amelyet a bölcsőjébe engedtek. A szellem embereinek a légüres teret kell kibírniuk, amely körülveszi őket, amikor a korukat megelőző eszméknek adnak hangot, vagy fejezik azt ki egyéb módokon.
Ez a KULCSSZÓ igazolja, hogy folyóiratunkban az esettanulmány rovatban idézzük meg Schmitt Jenő Henrik személyét, akinek vezérlő csillaga ugyanaz az eszme, amelyre az őskeresztények egyházukat alapították. Ismeretes, hogy ezt szent titokként őrizték, mivel már a kezdetek kezdetén is kegyetlen üldözéseknek voltak kitéve. Ez később a rómaiak idejében még fokozódott.
Felülnézetből képes látni az embert, a társadalmat, a történelmet. Túl tud lépni az agnoszticizmus filozófiai és teológiai okoskodásain. Nem ragadja magával már az ő korában is jellemző atomizálódott világfelfogás. A külső és belső végtelenség fedezékében pontosan látja a fél kérdésekre adott fél válaszok buktatóit és anarchiát eredményező meneteit.
|
|||||||
![]() |
|||||||
EZÓPUS
|
|||||||
![]() |
|||||||
NEURÓZIS
Felmerülhet a kérdés úgy is, hogy bennem van-e a hiba, vagy rossz helyen vagyok? Vagyis a belső készenlét és a külső adottságok ütköznek. Találkozhatunk olyan idült formákkal, amikor már neurotikus személyiségről beszélünk. Mindenképpen a magatartási anomáliákon keresztül ismerhető fel.
Tudnunk kell azonban, hogy a pszichológiában minden kétélű, és a nagy akadályok, kihívások éppen úgy sarkallhatnak bennünket megtorpanásra, meghátrálásra, mint előhívhatják a sikeres megoldáshoz szükséges aktivitást is. Gondoljunk pl. Gárdonyi Géza Láthatatlan Történetének Zénójára, aki korán elvesztette édesanyját, apja rabszolgának adja el, és a végén művelt apród lesz Attilánál. Útravalója mindössze egy apai áldás volt hat-nyolc éves korában. Ebben a vonatkozásban sorsneurózisről is beszélhetünk. Egy kliensem pl. azt mondta, nem hajlandó elfogadni, hogy édesapja az ő három éves korában meghalt. Amikor ezt kijelentette, már a harmincon is túl volt. De ugyanígy beszélhetünk szeretetlenségi neurózisról is, mint erre rengeteg paradox kötődés is utal:
Mindebből talán már kikövetkeztethető, hogy a neurózis korszerű megközelítése mind:
Számba venni a neurózisokat az előfordulási terjedelem miatt lehetetlen, de néhány kategóriát a Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlunk:
Ha a neurózis „Bábel tornyába” a valóság villáma becsap, az megvilágíthatja a Valóságot, adhat FELISMERÉST a kigyógyuláshoz.
|
SZÜKSÉGE VAN ARRA, HOGY SZÜKSÉG LEGYEN RÁ.
A szükségletek hierarchiáját már sokszor rangsorolták, számba vették, elemezték. De az ilyen kutatások nem zárhatók le, mindig tovább lehet lépni egy-egy gondolattal.
Ha valaki extrém szívességeket tesz másoknak, ne feledkezzünk meg, hogy az (esetleges) áldozatkészsége mögött meghúzódhat egyfelől az elutasítási szorongása, másfelől lekötelezési szándéka. Az előbbi az a félelem, mit szól, ha nem teszem meg, komoly sarkalló tényező, mégha később meg is bánja, és baleknak, kihasználtnak érzi is magát. A lekenyerezési motiváció pedig abból a reményből táplálkozik, hogy ha én megteszem, ő is kénytelen lesz nekem megtenni dolgokat.
Az extrém esetek lehetnek meghökkentő cselekedetek, amelyek a figyelmet felkeltik. Ilyen volt a régebbi időkben az ú.n. „szalon idióta”, összefüggésben a társadalmi hovatartozással. Azok gyakorolták ezt, akik magasabb körökbe vágytak, mint ahová valójában tartoztak. De egyszer gyerekeknél találtam egy hasonló esetet, amikor egy egyke kisfiú, aki nagyon vágyott arra, hogy társai elismerjék, felfigyeljenek rá, hogy megevett egy cserebogarat.
Negatív agressziónak is szoktuk mondani azt a viselkedést, amikor a szelíd, halk szavú, visszafogott látszat engedékenység valójában bűntudat keltésre irányul, rejtett elvárásra, zsarolásra, burkolt fenyegetésekkel. Ilyenkor a provokáció, projekció, szemrehányás természetesen nem marad el.
Mivel a tulajdonságok párban vannak az emberi lélekben, ez esetben is érdekes változatokat mutat az önérvényesítés és az áldozat szerep:
A gyerekek első makacssági és önállósodási periódusukban égnek a vágytól, hogy maguk tevékenykedjenek. Már nem kell etetni és öltöztetni őket, megtanulnak cipót fűzni, gombolni, és nem akarják, hogy séta közben fogják a kezüket, és az orrfújás sem probléma. Láttam a sötét jövőjét a villamoson annak a kisfiúnak, – 8-10 éves kisiskolás volt – akinek az anyja fújta ki az orrát és törölgette a zsebkendővel.
A prím szerepek, a vezetés és alárendeltség, az önérzet, önbecsülés, önkifejezés, önmagunk képviselete, érdekeink érvényesítése végső soron arról szól:
A ma divatos teljesítménykényszerek hátterében is a sebzett fontosságtudat, a ki nem elégített szeretet, elfogadottság, csorbult önbizalom, értéktelenségi szorongás munkál.
Ez gyermekkorban csak annyi, hogy kettesével veszem a lépcsőfokokat, testi ügyességben próbálok kitűnni, de a felnőttkori torzultságban már lehet, hogy megvásárolt, félrevezetett, kihasznált, tartás nélküli ember lettem.
Mert a harmónia ellentétekből áll, és az emberi kapcsolatokban mértékkel és egyensúllyal működik a pszichológiai patikamérlegen.
PSZICHOGÉN KÖHÖGÉS
Az a hatalmas sikító sírás, amely valósággal kiszakad belőlünk világrajövetelünk alkalmával, sok mindent elárul a hanggal és beszéddel kapcsolatban. Ennek magasabb vonatkozásait is fókuszálva
nevezzük olykor "síráslélekzetnek" is eme első légvételünket az anyaméh létóceánja után,
de maga, a sikítás hangereje, amely szinte betölti a szülészet terét, vagy mondhatjuk, belehasít, mindenképpen egy valamiféle zártságból való kiszabadulásra utal.
Később, nagyjából egy év alatt ebből a korábbi sírási hangadásból a magánhangzók hajlítgatásaiból, majd az ajakhangok (B, M, P) képzéséből kialakulnak az első szavak: a baba, mama, papa. Ezt követően majd a folyékony, mondatokban való beszéd következik, gondolataink, érzelmeink adekvát kifejezésére alkalmas "kommunikációs technika". Sokrétűségét fejezi ki az a hanghordozási stílus, amely minden beszédnél kialakul, legyen az orrhangon való dünnyögés, érthetetlen hadarás,
idegesítő suttogás,
mélyről jövő orgánum, csipogó selypegés, fülsértő dörgedelem,
fakó megszeppentség és reszketeg önbizalomról árulkodó hang, és reszelős REKEDTSÉG.
Ez utóbbi lelki hátterét fókuszálja jelen írásunk.
"Torokköszörülésnek" mondjuk a folytonos krákogást, amelynek évtizedekig lehet a gyakorlója valaki, anélkül, hogy felmérné, milyen külső és belső körülmények folytán rekednek meg benne a dolgok, vagy tartja vissza mondandóját. Mert ez a kétfajta irányultság az alakítója mind az örökös köhécselésnek, mind a csillapíthatatlannak tűnő fuldoklásnak, amely valósággal "szétszakít" bennünket.
Vegyük például az én öreg barátomat, a folytonosan krákogó műkedvelő zenészt, aki valamiféle trubadúrként röppenhetett ide a világba a múlt század harmincas éveiben, de sem énekes, sem költő, sem világhírű dalszerző sem lett belőle, bár alkalmanként mindháromnak képzeli magát. Már persze hangja sem az a hajdanvolt tenor-ígéret, mint aranyifjú korában, de a háromtagú zenekarában ő a gitáros-énekes, aki olykor bizony (igen sajnálatosan) hamisan énekel. És ez a HAMIS HANG árulkodik a lelki háttérről: arról a belső harcról, amelyet a Halak napja és az Oroszlán aszcendense vív egymással,
a tűz és a víz összeférhetetlenségével, hiszen a víz eloltja a tüzet.
Nála ez oly módon működik, hogy az Oroszlán áradó életereje, művészi tehetsége, napereje nem tud kibontakozni, mert az érzelmileg sebezhető Halak mindig lehűti egy sértettséggel, az elismerés hiányából fakadó dühhel, az örökös elégedetlenséggel, méltatlankodással, elfogultsággal. Tetéződik ez egyfajta gőggel, ami elfordítja tőle az embereket. Olyan ez a viselkedés, mintha a hal egy pillanatra kidugná a fejét a vízből, és halász azonnal rácsap a lapáttal. Ekkor jön a sértett visszavonulás, a kényszerű "elhallgatás", amely maga a rekedtség:
megtorpan az oroszláni agresszió és gőg,
tetéződik az epizód önmegvetéssel és bűntudattal,
a kényszerű visszavonulás tehetetlen dühével, mivel meghiúsult az önkifejezés és önérvényesítés,
ott maradt a torlaszok mögött.
A nőkkel való kapcsolata sem felhőtlen, hiszen a pszichikai fölényt sebzettsége elrejtésének szándékától vezérelten folytonos csipkelődésekkel, akár kötözködésnek is nevezhető élcelődésekkel próbálja megszerezni és fenntartani, amire kevés nő vevő. Valahogy mindig átlátnak a szitán, és felismerik, hogy az igaz érzések, érdeklődések, empátia és rezonancia helyett valamiféle ellenérzésekkel, megvetéssel, keserűségekkel ötvözött érzést kapnak, noha ezek lehengerlő férfierők próbálnak lenni.
A háttérben a meghiúsult művészi pálya van, az elvetélt költő, akinek a saját pénzen kiadott egyetlen kötetére cseppet sem figyelt fel a közvélemény. Persze ezt is próbálja olyan színben feltüntetni, hogy a világ hülye, amiért egy ilyen nagy szellemről nem vesz tudomást, de ezt a kellemetlenül rekedt hangjának a recsegése nem közli hitelt érdemlően.
Amikor fellépnek hébe - hóba és énekel az együttesben, teljesen megfeledkezik magáról, megrészegül az örömtől, hogy végre "szóhoz juthat", de a közönség érzi, hogy nem igazi interaktivitásról van szó, csupán öntelt és gőgös magamutogatásról.
Láthatjuk példánkból, hogy mind az agresszió - amely nem feltétlenül negatív tulajdonság, sőt szükséges is a viselkedésben - mind az igazi önkifejeződés valamiképpen bent rekedt, elzáródott, és mint felhalmozódott energia, ingerli ugyan a hangszalagokat, de a tökéletes saját meder helyett csupán ingerült köhögés lett belőle. Valahol a szív mélyéből induló igaz, meggyőző közlés elakadt, és a "reszelve" kiadott hangok még tovább viszik félre az egész viselkedést.
Van saját hangerőnk, hangszínünk, hangmagasságunk, amely identitásunk fontos része. Mindez lélekzetünk ritmusán, lelkünk torkolatán keresztül kell, hogy önkifejeződjék. Ha ez nem így történik, akkor jön a pszichogén köhögés.
A SZÉDÜLÉS
A szédülés akár markáns TESTBESZÉDNEK is felfogható, hiszen még a pszichoszomatikus vonatkozásokban is fontos figyelmeztetéseket tartalmaz, küld. Az érzékszervek közül a fülhöz, az abban található egyensúlyszervünkhöz, illetve ennek megbetegedéséhez tartozik. Ez pedig a belső fülünkben elhelyezkedő:
Mindez alapjában véve az élet ritmusához való igazodásunkat teszi lehetővé, két szélsőség között az egyensúly megteremtését, miként az a légzésben is van. Esetünkben ezek a szélsőségek:
Ez a BELSŐ HANG igen messzire vezet vissza:
Van tehát egy belső ritmusunk, és ha eszerint élünk, jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ám, ha ezt elveszítjük, – mint erre a szédülés fontos figyelmeztetés – vissza kell térnünk ahhoz, különben „szétdűlünk”, azaz darabjainkra hullunk, miként a hordó dongái, ha az abroncs nem tartja azokat egybe. A belső hangokat mi sem igazolja jobban, mint Beethoven esete, aki megsüketülése után is képes volt zenét szerezni.
Mag a szédülés élménye forgó mozgás jellegű. „Forog velem a világ” közmondás így fémjelzi. A hordó dongáinak ívrajzolatai beszédesen járul a körhöz, a befogadást is tartalmazza:
Visszatérve a belső fül egyensúlyszervére, azt az ú.n. hallóideg (nervus statoacusticus) idegezi be. Ennek a sérülése is lehet a bajok forrása.
Ha a szédülés már olyan méreteket ölt, mint a Méniére betegségben, akkor már nem lehet olyan egyszerűen túllépni a jelzéseken, hiszen társulhat csonttöréses eleséssel is.
Nem lehet ott megállni, hogy a belső fül hallójárat íveiben, a labirintusrendszerben valamiféle nyomás probléma van, tovább kell kérdezni:
Mert szédülésnél nemcsak a talaj válik ingoványossá, amelyen állva nem tudunk megmaradni, hanem nem létező mozgások jelennek meg a térben, mint például a „forgás”, amelyek magukkal ragadnak és nincs kapaszkodónk. A fentiekben érintett nyomást sok minden okozhatja:
Ezekben is csak a belső hangunk visszatérítő erejére hagyatkozhatunk, amely visszatérít saját bőrünkbe, saját határainkhoz, saját erőnk hatótávolságához.
Ez a belső egyensúly hiány oly módon csaphat át a mellőzöttség kínjaiba, hogy azt az érzetet keltheti, hogy „minden körülöttünk forog.” Figyelemfelhívó jellege van: segítsetek, nyújtsatok támaszt! Miközben az igazi segítség csak az lehet, ha visszatér eredendő, belső bizonyosságához, egyensúlyához, tartásához, és feladja függőség iránti vágyait.
GÖRGEY ARTÚR
(1818.01.30.-1916.05.21.)
Az esetnek, – vagyis megvalósult történetnek – a TÖRTÉNÉS szférája mindig beszédesebb lehetne, mint a konkrétumokban nyomot hagyó, megfogható eseménysorozat, ám a láthatatlan szféra megközelítése emlékezettel és képzelettel sokszor csalóka lehet. Így van ez a nemzetek történelmének és magának a történettudománynak az esetével is. Ezért szokták azt mondani, hogy a történelmet mindig a győztesek írják, vagy azt, hogy a történészek nem szabadulhatnak meg a szubjektivitásuktól.
Ha Magyarország történelmi műfaját drámának mondjuk, bőven találhatunk drámai vétségeket, bűnhődéseket, a magasabb hatalom jelenlétét, áldozatokat, kibékíthetetlen ellentéteket, meddő csatározásokat, igazságtalanságokat, hamis vádakat. Ez utóbbira kirívó példa Görgey Artúr Kossuth Lajos által „árulónak” történő bélyegzése. Talán a 98 évet megélt tábornok születésének kétszázadik évfordulóján sikerült ezt a bélyeget lehántani, vagy ki tudja? Lehet, hogy még ma is vannak, akik nem tudnak túlemelkedni gyűlöletükön és elvakultságukon.
Görgey Gábor (1929) író, aki dédapja testvérét tisztelheti a tábornokban, írja:
Jelen írás teát részint Görgey Gábor könyvét veszi alapul, részint a folyóirat hármas szálból: pszichológiai – asztrológiai – holisztikus szövődő hangvételéhez igazodóan fókuszálja a Vízöntő szülött Görgey Artúr örökható történetét, hiszen valamiképpen a magyar sors és magyar történelem őrlángja Ő. Kiemelve, hogy a minél több nézőpont sokkal fontosabb, mintsem egy igennel, vagy nemmel eldönteni a kérdést. E sorok írója nagyon jól tudja, hogy az elvakult embereket a tények sem szokták meggyőzni. Azt is tudjuk, hogy az igazi drámákban a cselszövővel legalább annyian éreznek lelki rokonságot, mint a hőssel és áldozattal.
Talán helyénvaló az utalás magának a dédunokaöcsnek az életére, aki a XX. század kockabolsevizmusában 1951-ben egy kitelepítést is megélt, viszont 2002-ben kultuszminiszter lett, ráadásul sikeres drámaírói pályát tud maga mögött.
Könyve tartalmazza a Görgeyről írt drámát is, amelyben látomások alapján bukkannak fel már eltávozottak:
Természetesen nem tud tisztázódni és lerendeződni az áruló kérdés, de szépen megrajzolódik és felidéződik a szorongatott helyzet, amikor az osztrákok orosz segítségért folyamodnak:
Görgey Gábor csupán MEGJELENÍTI a történetet, állásfoglalás és ítélkezés mentesen. Ez a hangvétel jól érezteti, hogy a konfliktusnak történelmi előzményei is vannak. Hiszen az had- és államelnökség már Attila és Buda idején is kenyértörésre vitte a dolgot, vagy István Király és Koppány ellentéte sem oldódott meg annak idején. Megemlíthetjük még a Mohácsi vészt, a Rákóczi szabadságharcot, a kiegyezést, Trianont, a második világháborút is, ha igazolni akarjuk hazánk igen összetett és önellentmondásokkal is tarkított drámáját.
Nem könnyű egybelátni és a részmomentumokat illeszkedő darabbá összerakni.
De adózzunk tisztelettel a tábornok emberileg igen megrendítő története és emléke előtt:
A magyar lelkekben él.
EMETOFÓBIA
Nem lehet eléggé csodálnunk szervezetünk dinamikus egyensúlyát, ahogyan szabályozza a bőrünk által elválasztott bel- és külvilágunkat:
Mindez persze a fizikai folyamatok lelki hátterével, metaforisztikusan, szimbolikusan, analógiákban, olykor ok-okozati megfelelésen. Ezeket egy szóval PSZICHOSZOMATIKÁNAK mondjuk.
A világ „bekebelezését” fogaink megjelenésével kezdjük, a tejfogak átváltásával mentális fejlődésünk is nagyot lép, iskolaérettek leszünk. Lehetővé válik olyan elvont műveletek elsajátítása, amely az írást, olvasást, számolást segítik elő. Ezek a műveleti struktúrák beépülnek gondolkodásunkba, az ismeretek felvételének folyamatában. Ez analógiában van az emésztés fizikai folyamatával, az ú.n. perisztaltikával, amely a gyomor- és bélfal tónusának szabályozásával fogják körül az elfogyasztott ételt. A féregszerűen gyűrűző perisztaltikus mozgással préselik a megemésztett étel maradékát a kiválasztás felé.
Hogy mennyire analógiában van az ismeretek befogadása az étkezéssel, azt alátámasztja egy egyetemi évfolyamtársam esete, aki aktív hányással kisérve vergődte végig magát a matematikai statisztikán,
A hányás esetében ugyanis ez a fentiekben vázolt perisztaltikus mozgás irányt változtat, és az étel a szájon keresztül lökődik ki a testből. Ez a fordulat természetesen befolyásolja az egész közérzetet: szédülést, rosszullétet, öklendezést vált ki. Ha már lenyeltük a fogainkkal megaprított és a nyálunkkal ételkását előállított ételt, kiköpni már nem lehet. Ha valami miatt emészthetetlen, megüli a gyomrunkat, akkor fordul elő a hányás, a megfordult perisztaltika folytán.
Fizikai dolgok is kiválthatják az efféle undort, elutasítást, elhárítást, de fókuszálnunk kell a lelki hátteret is: a bántásokat, sértegetéseket, becsmérléseket, fájdalmakat etc. amelyeket a közbeszédben gyakran találhatunk, és amelyekre azt szoktuk mondani: ha csak rágondolok, elfog a hányinger. Ezek azok a „LELKI BOTRÁNYKÖVEK”, amelyek nemcsak a hányást, hanem a hányásfóbiát – emetofóbiát – is kiválthatják. Ez olyan mértékű lehet, hogy beszélni, megszólalni sem mer az érintett, mert úgy érzi, azonnal rókázni kezdene. Nyilvánvaló, hogy ez az étkezését is befolyásolja, kóros lesoványosodás is felléphet, amely azonnal adja a kérdést: vajon mit nem képes lenyelni? Még az ital kortyolása is problémát jelent, amely pedig kiszáradáshoz vezethet. Nem tudja becsapni magát, hogy a gyomrában nincs semmi, mert a legapróbb falatok is pánikot keltenek benne. „Gombócot érez” a nyelőcsövében, a torkában, a gyomrában, mindez a pánikos félelemmel hihetetlenül fel tud erősödni, kibírhatatlan közérzetet idézve elő.
Mindez társulhat fulladás élményekkel is:
Ez a szindróma a bulimia ellentéte:
amikor mesterséges úton váltják ki a hányást, hogy megszabaduljanak a farkasétvággyal bekebelezett hatalmas ételmennyiségtől.
A bulimia évtizedekig fennállhat, serdülőkortól kezdve. Van szerepe a testsúly szabályozásában is, rá lehet fogni, hogy nincs akaratereje az étvágy fékezésében.
Ám az emetofobia esetében nem lehet ilyen egyszerű felmentést adni, mert komolyan elzárja az érintettet egyfelől a létfenntartó étkezéstől, másfelől az emberi kapcsolatoktól, hiszen beszéd nélkül csak a karthauzi szerzetesek élnek, persze ők más okokból, és a társuló pánik is életveszélyes állapot lehet.
Egy ilyen tünet ok-okozati tényezőjeként kell lennie valamilyen súlyos visszaélésnek, ami több, mint egy letorkolás, szóhoz jutni nem engedés, megszégyenítés. Lehet például szexuális abúzus kicsi korban, vagy orális szexre való kényszerítés. Ezek mindig tetéződnek bűntudattal, hiszen valójában résztvevői a történetnek, azaz bűntársak, ezért nem lehet csak a másikat okolni miatta, és hibáztatni. És persze beszélni sem lehet róla, és a titok feszítő erejét mindannyian jól ismerjük. Eszembe jutott e sorok írása közben egy másik, gyermekkori nem beszélő szindróma, az elektív mutizmus, amikor felnőttekkel nem áll szóba a gyermek.
Mint általában a lelki problémák, a traumák, az emetofobia is fogas kérdés lehet mind a beteg, mind a terápia számára, hiszen aki ezt a betokosodást, elfojtást választja a sérülésére, valójában maradandóvá teszi, mintegy megköti. Ellenkező esetben, ha sérelmét világgá kürtölné, segítséget hívna, hamarabb meg tudna szabadulni mind az elsődleges tünettől, mind a rárakódott egyéb szövődményektől. De tudjuk, hogy krízis helyzetekben mind a megdermedési reakció, mind az aktivitási válasz kiváltódhat. Ez sok más egyéb adottság függvénye.
A helyénvaló – nagyon tapintatos – KOMMUNIKÁCIÓ helyreállíthatja ezt a systole – diastole felborulást, hiszen mindez lényegében a légzés analógiáján rajzolódik ki.
HEMIANOPSIA
Van úgy, hogy csak a fél oldalunkat sújtja valamilyen károsodás:
Hemianopsia esetén a féloldali látástér esik ki:
Mindig szívesen emlékszem vissza egy hajdanvolt kedves barátomra, a dupla Mérleg Jánosra, akivel ez történt. Élte a magányos, agglegény életét, orvosként. Sokat kesergett azon, hogy nem volt testvére. Többször is mondta nekem, hogy én el sem tudom képzelni, milyen „csapás” az, ha valakinek nem kell a csokoládét testvérével megfeleznie. Gyönyörű, antik bútorokkal berendezett lakásában vitorlák, csónakok, kövek is szép számmal voltak, mivel János Görögországba volt szerelmes, és minden nyarát a görög tengeren töltötte, vízen lebegve és az eget szemlélve.
Bár az Uránusz bolygó az aszcendensén volt, asztrológiai érdeklődést kevéssé mutatott. Inkább csak mosolygott azon, hogy ő dupla Mérleg, nem vette komolyan. De azért egyszer lerajzolta aláírás gyanánt. De effajta tanulmányokban soha nem mélyedt el. Ám az eredendő harmónia, a szépség iránti olthatatlan vágy, a jó ízlés és igényesség mindvégig kísérői voltak életében.
Egy alkalommal, a nyár közepén, telefonon hívott, hogy tudom-e, mi a hemianopszia?
Megrázó volt, amikor látogatásomkor mondta, melyik oldalára üljek, ha azt akarom, hogy lásson.
Mint általában a betegségek, az övé is üzenetet hordozott. Más kérdés, hogy ezeket tudjuk-e venni, vagy értetlenül elzárkózunk.
Sohasem faggattam, kerültem a mély, létfilozófiai témákat, amelyek engem egyébként gyerekkorom óta mélyen foglalkoztatnak.
Ám az utolsó alkalommal, amikor találkoztunk, váratlanul mély ÚTRAVALÓT fogalmazott meg, amikor azt mondta:
SZADO – MAZO JÁTSZMA
Talán soha nem fogom elfelejteni a kórházi tapasztalataim, a 95 éves, Parkinson-kóros Róza nénijét, aki harminc évvel anyósa halála után is elkeseredetten bizonygatta, hogy ő jobb kenyeret tud dagasztani, mint anyósa. Ebből sejthetjük, hogy drámai kapcsolatuk lehetett. Igen ez az anyós – meny vagy sógornői kapcsolatok alá vannak aknázva alapvető féltékenységekkel, amelyeken túllépés kemény sorsfeladat is lehet. Igen, valóban drámaiak azok az egész életen át tartó meddő csatározások, amelyek soha nem dőlnek el, folyton kiújulnak. Strindberg egyik színdarabjában például a bojár meghal, felesége kitépi a halott férje nyelvét, amellyel egy egész életen át ócsárolta őt. Ezeknek a hatalmi játszmáknak a mókuskerekét az tartja örök forgásban, hogy mindkét félben megvan a gyűlölet és öngyűlölet:
Igen sajnálatos, hogy a párokat nemcsak a szeretet, hanem a gyűlölet is képes összeláncolni, akár egy életre. Egy ilyen párocska női tagja is egyszer egy igen beszédes álmot látott:
Az álom a késsel, mint fallikus tárggyal, utal a szexuális háttérre is. A szado – mazo játszmák soha nem mentesek a szexuális inkompatibilitástól. A csillapíthatatlan haragot, a tehetetlen dühöt a ki nem elégültség táplálja.
Mint fentebb utaltunk rá, a hatalmi játszmákban az öngyűlölet projekciója is zajlik. Úgy tűnik, ellenlábasukkal találkoznak össze, egymás árnyékhordozói is lehetnek:
De a játszmák esetében a felek önlelkük rabjai maradnak.
Megmaradnak az örömtelen, konok küzdelemben, - lénygében önmagukkal – és energiáik a hiábavalóság reménytelen küzdelmeiben morzsolódnak fel és szét. Az a feszültség, amelyet ellenérzéseik gerjesztenek, ott marad közöttük a levegőben, és azonnal ráhangolódnak az első provokatív megszólalásnál.
Egy idős házpár aggkori problémája az volt, szűzen ment-e a nő férjhez, vagy nem. A nő a „lemezt” úgy tette fel, hogy amikor békében lehettek volna, magát mórikálva azt mondta: „Most nem érdekel, hogy lefeküdtem-e a nagy szerelmemmel?”
KAPSZULÁCIÓ ÉS „ISMERŐSSÉGI HATÁS”
Ebben a csúcsra járatott információ özönben elmosódnak a határok az amúgy világosan kirajzolódó alaptulajdonságaink között, amely például veszélyhelyzetben lesz úrrá rajtunk:
Ez a kétesélyes viselkedés akkor is jellemez bennünket, ha nagy traumát, vagy tragédiát kell úgynevezetten „feldolgoznunk”.
Nehéz megállapítani, hogy sokk esetén fizikálisan mi történik velünk, de annyi bizonyos, hogy a sokk, mint hatáselem, kilódít bennünket a megszokott dimenziónkból. Más szavakkal minden túl nagy inger, mint például a rémület, lehasít egy darabot az énünkből, amelynek egyik része a trauma előtti boldog állapotot akarja, a másik azonosul az agresszióval. Az ilyenfajta érzelmi zavarodottságok ambivalenciát okoznak, nagy lelki őrlődésekkel járnak.
A KAPSZULÁCIÓ valamiféle védekezési mechanizmus az elviselhetetlen fájdalmak és félelmek ellen:
A gyászmunkánál gyakran előfordul, hiszen annak több fázisa van, amíg az elfogadás megtörténhet. Egy kliensemre például 36 éves korában tört rá a „pszichózis” ama kapszuláció következtében, amelyet 20 évesen indított el apja halálakor.
Tény, hogy a katasztrófák elviselésére, kezelésére nem lehet „nevelni” az embereket. A lélekjelenlét, amely ilyemkor döntő, nem nevelhető, hanem adottság inkább. És a mesterséges katasztrófa helyzetek sem egyenértékűek a sorsszerű, természetes próbatételekkel. Még az ú.n. „SÉRTHETETLENSÉGI MITOSZ” is adottság, amely olyan attitűdből, elbizakodottságból fakad, hogy mással megtörténhet a baj, de velem semmiképpen nem.
Láthatjuk, milyen pengeélen billeg az igazi hit, a bátorság, a bizalom, a küzdeni tudás és a hamis felfuvalkodottság. Mindezek persze a sorssal karöltve alakítják életünket, amelynek a titkát nem mindig sikerül kibogoznunk.
Ezek várnak a lelki vulkánkitörésre.
Reinkarnációs kapszulációk is előfordulnak az élettörténetekben.
KOMJÁTHY JENŐ
(1858 02. 02. 1895. 01. 26.)
HABENT SUA FATA LIBELLI.
A mindössze 37 évet élt – helyesebben be sem töltött – költő első és egyetlen kötete, amely életében halála napján jelent meg. Siker, elismertség, közismertség nem jellemezte sajátságos magányát Szenicén, a kis határmenti faluban, ahová száműzték őt. A filozófia és a versírás volt az élete.
De kezdjük az elején a gnosztikus, misztikus költő életútját. Tipikus Vízöntő – sorsnak mondható történetét:
Ma is vitatott, hogy valamiféle önsorsrontós folytán nem talált visszhangra kortársai között, vagy korát megelőző szellemisége miatt nem talál megérésre, elfogadásra, és kényszerül belső elvonulásra, önismeretre, önboncolgatásra. Vitathatatlan, hogy társadalmi – szellemi érdeklődése mélyebb, mint a szabadságharc bukását követő rezignált közhangulat visszafogottabb politikája.
E sorok írója az utóbbit látja inkább meghatározónak, Vízöntő – sorsnak tudja be
Ez az „istenülés” a mai metafizikai piacon is megütközést kelthet:
A belső emigráció légüres terében hallatlan lelki – szellemi erővel küzd a megsemmisülés ellen. De hát tudjuk, az irodalmi életnek is megvan a maga paradoxonja:
Ma inkább úgy ítéljük meg, hogy gnózis – költészete az idők szavának megértésén bontakozik ki, miként egyik versében írja is:
FÉNY VAGYOK, DE HOMÁLYBAN ÉLTEM.
1895. januárjában elviszi hozzá Homályból c. kötetét, kiadásra készen, ekkor hal meg.
Halála után 1 évvel Babits és Kosztolányi megalapítja a Komjáthy Jenő Társaságot, és még egyszer kiadják a Homályból c. kötetét.
Üzenetei a 21. század emberéhez is szólnak.
A RÉSZEG HAJÓ
Arthur Rimbaud
(1854. 10. 20. – 1891. 11. 10.)
Költői csodagyerekként írta be a nevét a világirodalom nagykönyvébe. Nemcsak tanulmányok tömege született róla, de napjainkban is komoly ihletforrás. Hatalmas inspiráló ereje van mind életének, mind költészetének. Akár az önkifejezését, akár az irodalmi irányzatokat, stílusokat, műfajokat taglaljuk, mindenben gazdag hagyatékra találunk. Szokás irányzatokba, körökbe sorolni próbálni az alkotókat, azt keresni, hová illeszthető. A. Rimbaud esetében eltekinthetünk ettől, mert annyira egyedi, hogy a hasonlóság nem különösebb érték nála. Természetesen volt kapcsolata néhány nagy kortárssal, például Verlaennel, de nem ez a meghatározó a mindössze három évre tehető költői pálya kialakításában, hanem talentumának isteni szikrája. Ez pedig 1869 -72 közé tehető. A részeg hajó például 1871 szeptemberében íródott:
Felsejlik az olvasóban, hogy a csavargás húsz esztendeje is a „roppant tengerek költészetében” való fürdés volt, az emberi létezésnek olyan dimenziója, amely pokoljárás és égi hívás is egyben. A saját sors titokzatos tudata, benne lenni a kataklizmatikus, már-már tragikusnak mondható mindennapokban, de a látomások által tág perspektívát kapva.
Elementáris közlési vágya, kommunikációs szenvedélye nem talál visszhangra. Életében csupán néhány versét publikálják. Ez természetesen csalódást vált ki belőle, bizonyos közlési csömörrel indul csavargásaiba. Egy-egy verse tudta nélkül lát napvilágot. Halálának napjaiban tervezett kiadás sem valósul meg, mondhatjuk, botrányba fullad. Évtizedek alatt kapja meg a világ azt a kincset, amelyet ő három év leforgása alatt hozott elő magából. Ennek annyi haszna van, hogy a már nem élő költő műveibe senki nem javíthat bele. Ez az íratlan szabály kötelezi tiszteletre még a műfordítókat is. Talán a LÉGGYÖKEREKKEL kapaszkodó élet és életmű ily módon úszhatta meg a beavatkozó szétmagyarázásokat. Ez a száműzöttség saját korban és saját hazában igen sok alkotónak osztályrésze, de a belső munka, - pokoljárásnak is mondhatjuk – végül patinásabbá teszi a műveket. Az önmagunkhoz, saját közepünkbe kerüléshez efféle fájdalmas elutasítások és próbatételek vezetnek, az önmagunk perifériáján keringés a könnyebb út.
A versek szavakból állnak. Rimbaud nak különös kapcsolata volt a szavakkal. Erre utalnak
„A magánhangzók szonettje” és „A szavak alkímiája” címen írott darabjai. Az előbbiben a hangok valóban nehezen megfejthető titkát a színekkel, hangulatokkal, természeti képekhez kapcsolódóan villantja fel, megvetvén ezzel a minden művészet láthatatlanból, hallhatatlanból való, érzékszerveinkkel történő elérhetőségének alapgondolatát. Ezzel nyer szimbólum rendszere kozmikus távlatot. Kifejezi a kifejezhetetlent, formát és mozgást adni a hangoknak, valóban nem a szokványos közelítés a költői nyelvezethez. Az „alkímiájában” „szédületeket rögzít”. A modern, nyugati világ „szívszaggató szerencsétlenségei” a lélek örök léte felé irányítják szellemi harcait, Kelet felé, ahol az ősi bölcsességek élőbben vannak a köztudatban:
Hasonlóan becses írása a „Színvázlatok prózája”. A felvillantások, a pillanat adottságainak vétele párosul a kifejezési, megnevezési mágiával. Eredetileg Les Illumination gyűjtőnéven vált ismeretessé, utalással a kor divatos filozófiai irányzatára, az illuministákra. A vázlatok, mint színes metszetek, rászolgálnak a titokzatos elnevezésekre.
Nem kevésbé fontos az „Egy évad a pokolban” című írása sem, amelyről maga is úgy nyilatkozik: „Ettől a könyvtől függ a sorsom.” Istene a balsors. Az „elkárhozottak noteszéből kitépett lapra” írja:
E sorok írója valamiféle belső vándorlásnak tartja Rimbaud életútját, noha konkrét földrajzi helyeken zajlott, vezetődött. Mégis tagadhatatlan a belső vezéreltség hatása. Tíz éves korától apa nélkül „nevelkedett”, hiszen apja ekkor hagyta el a családját, majd a versek megírása után elindul potyautasként egy vonaton. Ezért nyolc napi börtönnek sújtják. Megtapasztalja a porosz-francia háború társadalmi visszásságait, nem érez indítékot valamiféle elkötelezettségre. Katonaszökevény is volt a holland gyarmati hadseregből, a múltjától, elképzeléseitől, vágyaitól, fájdalmaitól hajszoltan. 37 éves pályafutása szarkóma miatti lábamputációval ér véget:
„Az örökélet újraéltet kristályt, növényt, állatot, embert,
formát öltés és formabontás formálódásában,
a történés folyam látható útján.”
KRÓNIKUS ELÉGEDETLENSÉG
Külön kell választanunk a pöffeszkedő önelégültséget a betelt mérték nyugalmától, vagyis a helyénvaló elégedettségtől. Az előbbi maga az elbizakodottság, a hivalkodás, a gőg, míg az utóbbi egy jól véghezvitt cselekedetet követő építő érzés, kialakulás, lezárulás:
Semmi köze az igénytelenséghez, vagy kisszerűséghez. A Tao te king úgy fogalmaz a 46. versben: Nincs nagyobb csapás, mint az eleget nem ismerni. Szerzésre törekedni. Vagyis a kapzsiságnak és önzésnek hódolni.
Az elégedettségnek a TELÍTETTSÉGHEZ, a BETÖLTÖTTSÉGHEZ van köze, a hiánytalan állapothoz:
Persze fizikai szinten könnyebb ennek a megértése és belátása, mint elvontabb szférában:
Láthatjuk, hogy az elégedetlenségeket kiváltó okok „erdeje” egy olyan rengeteghez hasonlítható, amilyen a mesék réz-,, ezüst- és aranyerdeje, amelyen Jánoskának át kell verekednie magát, különben nem nyeri el a királykisasszony kezét. Azt is látnunk kell, hogy az okokat az elégedetlenkedő lelkében kell keresnünk, bár kétségtelen, hogy mindig kettőn áll a vásár. De mindenképpen gyanús, ha
Mert lehet, hogy a szülei elváltak, elhagyta őt az apja, és emiatti fájdalmát és csalódását rávetíti a párjára. Ha folyton provokálja a békétlen helyzeteket, nyilván támadva védekezik. Könnyen tetten érhető, ha a múlton rágódik, ami már elmúlt, vagy a jövőn képzeleg, amely még nem érkezett el. Vagyis imbolyog a már és még között, ahelyett, hogy a jelen adottságaival, üzeneteivel foglalkozna, és ezáltal betöltött és lekötött lenne.
Nárcisztikus neurózis is állhat a háttérben, amikor olyan mértékben önimádó, hogy azt képzeli, mindenkinek őrá kell figyelnie, neki persze senkire sem kell tekintettel lennie.
Mindenesetre jobb, ha tudjuk, hogy a búvópatakként újból és újból előbukkanó elégedetlenségek maguk is gyógyulatlan sebek, megoldatlan problémák következményei, amelyek – miként ezt a kifejezés is mutatja – ÁLLANDÓDULNAK AZ IDŐBEN, és maguk is további anomáliák forrásai. Nemcsak a kapcsolatokat rontják meg, de lassan ölő méregként hatva aláássák saját egészségünket, normális közérzetünket. Nem állíthatjuk be magunkat arra, hogy másoknak kell kitalálniuk rejtett gondolatainkat és ahhoz kell igazodniuk. Az sem pálya, hogy mások örökös energia vámpírozásával tegyük magunkat boldoggá. Mert a folytonos figyeleméhség, ha ezt nem viszonozzuk, színtiszta energialopás a másiktól, amely nagyon egyensúlytalan helyzetet alakít ki. Ezt láthatjuk minden állandósult hatalmi játszmánál, ahol az egyik az alárendelt szerepet viszi, ezzel megerősítve a másik fölényét és fölényeskedését.
Jobb, ha számot vetünk saját önismeretünkkel, önbecsülésünkkel, önértékeinkkel, becsvágyunkkal, adottságainkkal, és ezekhez igazítjuk a másokkal szembeni elvárásainkat. Azt sem szabad gondolnunk, hogy a BOLDOGSÁG valamiféle állandósult, örök topon levés, bontatlan szerencse és emelkedettség. Inkább a pillanat öröme, amikor a tettekben valami megvalósul és nem lesz belőle szorongási energia, amely, mint jól tudjuk, a tettek helyett van.
ÁJULÁS ÉS ÁJULAT
Életet időnk javarészét öntudatlanságban töltjük, olyannyira, hogy még azt sem vesszük észre, hogy öntudatlanok vagyunk. Életünk első másfél évében ez természetes. Mindezt a járás és a beszéd megtanulása követi, amikor első ízben ismerjük fel magunkat, mint a környezettől elkülönülő egyediséget, és kimondjuk az „ÉN” szót. Ezt követően ugyan olykor harmadik személyben beszélünk önmagunkról – „baba akarja… ” – de az én tudat nem vész el, csupán utánozzuk, amiket hallunk magunkról.
Az alvás is hasonló állapotnak mondható, ez életidőnk egyharmadát teszi ki. Az álomban látjuk magunkat, meg részt veszünk a történetekben, de az álmok nagy része elmerül a feledésben. Aztán vannak a KÓMA állapotok. Amikor Michael Schumacher balesetet szenvedett és kómába került, Csókay doktor azt mondta: „A kómában lévő ember is Istennel van.” És tudunk a halál közeli helyzetek túlvilági vándorlásairól, amelyeket olykor el tudnak mondani, akik ezeken átesnek.
Az ÁJULÁS viszont egy szemmel jól látható módon bekövetkező eszméletvesztés, amelyet több minden kiválthat:
Mind a pozitív, mind a negatív kiváltó okok természetes módon hozzák létre ezt a kiszakítást a szokványos tudatunkból, szemben a tudatmódosító szerekkel, amelyek sokkal ártalmasabbak, és visszafordíthatatlan következményekkel járhatnak.
A BONCOLÁS METAFORÁJA
Leonardo idejében a boncolás még nemcsak tilos, de egyenesen büntetendő dolognak, a halott megszentségtelenítésének számított, így anatómiai ismeretekre csak titkos, tilos utakon, módokon tehettek szert. Semmelweis Ignác (1818-65) idejében ez már megváltozott. Ő maga a boncolást az orvostudomány „tiszta igazságának” nevezte, amelyhez képest minden más legfeljebb csak valószínűség lehet. Nőgyógyászati praxisának szerves részét képezte a boncolás. Már fiatal tanársegéd korában, Bécsben sok halálos kimenetelű gyermekágyi lázas betegségben szenvedő anyával találkozott, de valamiképpen a magánéletét is körüllengte a halál. Korán elvesztette szüleit, előbb az édesanyját, majd bécsi tartózkodása idején az apját is. Amikor azonban egy boncolást végző kollégája meghalt és elkészült a boncolási lelete, villámcsapásként hasított bele egy látomás, vagy sejtelem, hogy a tragikus halálesetek között azonosság van: a kismamák ugyanabban a fertőzésben halnak meg, mint az a Koletschka nevű kolléga, akinek a keze megsérült boncolás közben.
Az ő idejében még bakteriológia nem volt, a mikroszkópot is később fedezték fel. A „genius epidermicusról” azonban már tudtak és a hiperinizisről is, amely a vérben fokozott mennyiségű fehérjét jelent, és amely véralvadást vált ki.
Érzelmi sokk-ként hatott rá, hogy ő maga okozza a fertőzést, egyik – másik kétségbeesett kismama „gyilkosoknak” mondta az orvosokat. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, ez a sokk indította el őt azon az úton, amelyen végül „az anyák megmentője” címet szerezte meg magának az orvostudományban. Az is megerősítette gyanúját – mármint hogy a hullamérgezés és a gyermekágyi láz azonos tőről fakad, - hogy távollétében csökkent a halálos megbetegedések száma. Kezének kellemetlen hullaszaga is figyelmeztető jel volt, de, hogy egyenesen ő vitte át a fertőzést, ez a meztelen igazság arcába vigyorgásaként hatott rá. Lassanként az IGAZSÁG sziklaszilárd bizonyossága és meggyőződése lett a felismerés a maga kettős hatásával:
Mondanunk sem kell, hogy professzora nem osztozott a felismerésben. Az első perctől kezdve láthatatlan válaszfal, nyomasztó idegenkedés övezte őt, ironikus megjegyzések kisrétében:
Otthagyta Bécset, 1850-ben hazatér. Itthon semmit sem tudnak munkásságáról. A Rókus kórházban dolgozik és magántanárként is tevékenykedik. Markusovszky Orvosi Hetilapjában publikálni kezd.
1857-ben megnősül. Fentebb említettük, hogy a halál a magánéletét is körüllengte: első ás másodszülött gyermekük meghalt. Később még három gyermekük születik, de ekkor már nagybeteg és meghasonlott a sok értetlenségtől, amely elzárta, nem engedett szabad teret számára az igazi kibontakozáshoz.
Amikor Bécsbe viszik egy elmegyógyintézetbe, az ő ujján is volt egy seb, amely kaput nyitott a vérmérgezésnek. Nagy kínok között hal meg 47 évesen.
Halálának 100. évfordulóján a szülőházában felállított Orvos intézeti Múzeumban és Levéltárban – amely az ő nevét viseli – helyezik el hamvait az udvaron. 1969 óta pedig az Orvostudományi Egyetem is az ő nevét vette fel.
2019. novemberében Canberrában szobrot állítottak emlékére.
Visszatérve a címben jelölt boncolás metaforájára, látnunk kell, hogy
E sorok írója számára ez a semmelweisi életút további titkokat sejtet, talán reinkarnációs vonatkozásokban is, a születés és halál eme paradox körforgásában.
A SEB
Félszeg szárnypróbálgatás után Bécsben, Elutasítottságodban utadra leltél, Keserű kelyhedet fenékig kiittad, Őrizzük nevedet,
|
|
FRANZ SCHUBERT (1797.01.31. – 1828.11.19.)
„MINDEN IGAZI NAGYSÁG BIZONYOS TEKINTETBEN INKOGNITÓBAN JÁR A FÖLDÖN. TUDATOSAN VAGY ÖNTUDATLANUL VALAMILYEN ÁLARCOT VÁLASZT ÉS VISEL. SOK IDŐBE TELIK, AMÍG A MASZK MÖGÜL ELŐBUKKAN VALÓDI ARCA.”
Minden alkotás túlemeli az embert a fizikai érzékelhetőség világából a transzcendens szférába, ahol a látomás és a hallomás eltérően működik a mindennapokhoz képest. Az alkotó lélek titkos szentélyébe nincs bejárás:
Ugyanakkor az alkotók komoly PÉLDÁK is az emberek számára, miközben életük egyáltalán nem nyitott könyv.
Nincs ez másként F. Schubert életével és zenéjével kapcsoltban sem, halálának közelgő 200 éves évfordulója idején is tartogat titkokat. Talán rövid, mindössze 31 évnyi élete is akadály abban, hogy reális és teljes képet alkothassunk róla, viszont zavarba ejtő termékenysége nem hagyja nyugodni az embert, mi minden lehetett volna még, ha nem jön közbe a vélhetően venerikus fertőzés általi korai halál. A DAL műfajának megteremtésén túl több más műfajban is maradandót alkotott: írt színpadi műveket, hat miséje az egyházi zenében is iránymutató, a Salve Regina, a Stabat Mater, az Áve Mária is a felülmúlhatatlanok közé sorolja. Befejezetlen szimfóniája is gyakran hallható, csakúgy, mint a Pisztráng ötös. Mindegyikből érződik a mélyreható ihlet, a tiszta hangzás pedig valóságos zenetörténeti csoda. Dallamainak szépsége egyszerűen lenyűgöző. Olykor romantikusnak tartják, néha nem veszik komolyan fiatalos, mondhatni rendezetlen életkörülményei miatt. A „schubertiádáknak” nevezett műveit többnyire meghitt, kedélyes baráti körben adta elő sebtében. Többnyire ezek a barátok tartották el Klasszicistának is szokták mondani. Ha elfogadjuk, hogy a zene ősjelensége a dallam, akkor magát az autodidakta Schubertet a ZENE SZELLEMISÉGÉNEK kell mondanunk, aki ugyan egy érett zenei stílusú korszakban született, de minden bizarrságtól mentes természetességgel szólaltatta meg melódiáit, azok csengését. Megtalálta a saját dallamvilágához vezető utat.
Családjában a 14 gyermekből öt maradt életben, Franz a negyedik szülött.
Édesanyjuk 1812-ben meghal. Apja nyomására tanítói pályára kerül, apja is tanár. A zene adott a családban, 11 éves korától kezdve Sangerknabe (fiúénekes) az udvari énekkarban. Autodidakta.
Amikor egy gyereket megver, tanítómesteri pályájának vége szakad, elbocsátják. A félszeg, alacsony termetű, ügyetlen megjelenésűnek mondható zenei őstehetség „igába fogott pegazusnak”, a büszke nyugalom alá rejtett vulkánnak mondható. Kevesen figyeltek fel rá a kortárs nagyok közül, igazi patrónusa nem volt. A megpályázott állásokat nem neki adták. Büszke fájdalommal viselte a mellőzéseket, visszautasításokat.
Sok akadékoskodó és ellentmondásos megítélés övezi alakját azok részéről, akik mindenáron be akarták sorolni valahová és akik összeméregetik más zenészekkel.
E sorok írója nem kívánja sem méregetni, sem hasonlítgatni, nem gondolja, hogy más is lehetett volna, mint ami lett. Számomra Schubert a „szférák zenéjére” spontán ráhangolódó zenész volt, aki ezt megörökítette dallamaiban. Mint ahogyan halálos ágyán mondta:
„Egészen új hangzatokat hallok.”
Még azzal sem kell foglalkoznunk, hogy torzó életművet hagyott-e ránk.
Elég azt meghallanunk, amit ránk hagyott.
VISSZAÉLÉS
Akasztófahumorral úgy fogalmaz a közvélemény, hogy a pokolba vezető utak is jó szándékkal vannak kikövezve. Vagyis a dolgok olykor visszájukra fordulhatnak. Persze, hogy a jó szándék mennyire jó, az is többnyire rejtve van. De, hogy a puska visszafelé sült el, azt magán a létforgatagon láthatjuk, ahol az identitásvesztés, az értékválság és az általános zavarodottság az úr, mintha az egész világ egy útvesztő lenne. Vagy inkább az emberek nyergelnek téveszméik hátaslován, néha még háttal is ülve a lovon?
Ennek megválaszolásához a „VISZ” ige jelentés horizontjához kell folyamodnunk, hiszen minden út visz, vezet valahová:
A szó elágazásai mutatják ezeket a lehetőségeket:
VISSZAÉLÉS
Az élet a legfőbb érték,
olykor mégis feláldozódik,
vagy feláldozzuk az igazságért, becsületért,
adott szóért, esküfogadalomért,
katonai vitézségért.A LEGFŐBB ÉRTÉKET!
A keletkezés vezet múlandóságba,,
a korai halálba, félbemaradásba,
ha visszájára fordul a lendület, az irány,
önpusztítóvá lesz a mértékek híján.Mely ponton dől el a visszaeséses irányvesztés?
Mely idő hozza a kegyelemdöfést?
Amikor az emelkedés zuhanásba,
a tágulás zsugorodásba,
a beérkezésből visszamaradásba,
a légvár építésből széthullásba váltunk át?Baklövés és bumeráng hatás,
megannyi melléfogás,
telitalálat helyett lődözgetés
kerülgeti a forró kását.Mert élni az alkalommal, lehetőséggel, adottságokkal,
erényes élet,
ám visszaélni azokkal,
visszafordíthatatlan vétek.(2020. 02. 20.)
A VILÁG OLYAN, AMILYEN
Ritkán sikerül abba mélyen belegondolnunk, hogy társas lények vagyunk és ebből fakadóan mennyi probléma adódik. Főleg a társadalom szerveződése, az urbanizáció, az állam és a politika tere nyújt ehhez remek tanulmányi terepet.
A feudalizmusban a születési előjog elég markánsan kirajzolódott. Ez még utólag is sokakban kiveri a biztosítékot a baloldal nagy egyenlőségesdi propagandájában. Átestek a ló túlsó oldalára, ahelyett, hogy a lovon nyergelnének. Azt sem gondolják végig, hogy miben egyenlők az emberek. Ezt nem részletezik a kiforratlan, indulatos, félbemaradt irigy követelőzők. Mert egyenlők csak abban vagyunk, ahogyan a világra születünk anyánk révén, minket, Isten teremtményeit. De ettől kezdve mindenkinek másként alakul az élete főleg a szabad akarati döntései, választásai következtében.
Az államalapítást megelőző időkben a családi klánok és törzsek villongása szövi át a harci közéletet. A társadalom szerveződésének magasabb fokán, amikor létrejön az ÁLLAM, ott a közigazgatás megszervezésével indul a közélet. Az állam a KERET: megakadályozz a körvonalazatlanságot, a széthullást, struktúrába rendezi az embereket, amelyben a részeknek illeszkedniük kell. Mert a társadalom sok egységből tevődik össze:
családok, nemzetiségek, kis települések, városok, egyházak, hivatalok, politikai pártok, egyesületek, munkahelyek, hivatalok, és sokféle mozgalmi csoportosulások.
Ezt keretezi az államszervezet az alkotmánnyal, a parlamenttel, a kormánnyal az emberi szervezethez hasonló strukturális együttműködéssel, ahol a keringés, az emésztés, a kiválasztás, a légzés etc. életfolyamatai tökéletesen illeszkednek egymáshoz.
A szegénység és gazdagság kérdése is sok naivság forrása az egyenlőségesdi vágyálom kergetésében:
mert gazdagok csak azért vannak, mert a szegények ellensúlyozzák őket, a nyerteseket a vesztesek, mint a tőzsdén,
vagyis egymást feltételezik és fenntartják a polaritás dinamikájában.
Hasonló ez ahhoz a butácska megállapítás hoz, hogy jobb adni, mint kapni. Mert az adás és kapás is feltételezi egymást. Ezek szerint, aki kap, annak szerencsétlennek kellene éreznie magát? Itt a visszaélés a kulcs, akit kihasználnak, átvernek, a kapzsiság és a haszonlesés, és persze a farizeus magatartás is. A túlcsordult gazdagok feleslegből való adományozásai inkább ellenszenvesek, mintsem dicsérendő nagylelkűségek.
Visszatérve a társas létünkből fakadó problémákra, néhányat számba veszünk közéleti anomáliák területéről:
csalásra szakosodott ügyvédek,
hatalommal visszaélő politikusok,
esküszegő parlamenterek,
álhíreket, rémhíreket, hazugságokat, gyűlöletkeltést, uszítást közvetítő publicisták,
hazugságokat, megtévesztéseket tartalmazó propagandák,
gyalázkodó személyeskedések,
inkompatibilis közéleti emberek, akik azt sem értik, hogy mit nem értenek,
az élet szinte minden területén tapasztalható normaszegést, amely magának a normának a tagadásából fakad,
ez el akarná törölni a normalitás és abnormalitás törésvonalát a relativizálással,
ez pedig pszichotikus állapotokhoz vezet,
ezt mutatják a terrorcselekmények, a késeléses gyilkosságok, az autóval tömegbe való behajtások,
etc.
Abnormális viselkedéshez nem lehet normálisan viszonyulni. Már egy enyhe neurózis is aláaknázza a kapcsolatokat a valóság negligálása folytán, a pszichózisban pedig nincs önkontroll.
A társadalom egyénekből áll, nem lehet más, mint amilyen emberek alkotják. Mégis van egy spontán és természetes módon működő ETIKAI KÖZSZELLEM, amelynek mentén a közösségi élet szerveződik. Ez az etikai érzék isteni szikra formájában a szívünkbe van oltva, néha azonban hagyjuk kihunyni, ahelyett, hogy lángra lobbantanánk. A Biblia így ír erről:
Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. Ám amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, és más övez fel téged, és oda vezet, ahová nem akarod. (Jn.12/19.)
Ezeket a befolyásokat és eltérítő felövezéseket kell elkerülnünk, hogy önmagunk maradjunk, illeszkedni tudjunk az igazsághoz, hűek maradjunk a valósághoz.
A világot az emberek viszik félre, tévutakra a tudatlanságuk és kapzsiságaik indítékaiból. Nem kell perbe szállnunk az ISTENI RENDDEL, mert az fenntartja a létforgatagot.
A rend az egyféle, csak a rendetlenség szerteágazó. Nem szabad félvállról vennünk az abnormáliákat, mert azok valójában ahhoz próbálnak "igazodni", ami nem igaz.
CSAK AZ IGAZSÁG IGAZÍTHAT EL BENNÜNKET!
Tény, hogy nagy hazardírozás folyik a világban. De nem szabad hagynunk, hogy a bábák közt elvesszen a csecsemő. A paradoxonok a humoros oldalát hozzák a tévelygéseknek.. A bölcsesség pedig a tökéletes magatartást adja.
FAKE NEWS
A viselkedési anomáliák számba vehetetlenek, inkább afféle „esetek”, amelyek megestek velünk.
Történt még a múlt év novemberében, hogy elindult a koronavírus járvány Kínából, végigszántva a világot. Ez a láthatatlan, élősködő, betolakodó térdre kényszerítette az emberiséget a 21. században:
Ám azt is látnunk kell, hogy ez a nagy extroverzió, társadalmi tértágulás valamiképpen a belső, lelki energia rovására történik, legalábbis, ami
A hazugság, a lopás, a nyerészkedés, a megtévesztés, a gyűlölködés, az uszítás, a követelődzés etc. már nem tartozik a titkolni és szégyellni való tulajdonságok közé, sőt, politikai és egyéb haszonszerzés, tőkekovácsolás lehetőségét nyitja meg egyesek számára. Ilyen pl.
A hírhisztéria, a félelemkeltés, a zavarfokozás, a félretájékoztatás mélylelki okai kibogozhatatlanok, csakúgy, mint a káröröm, a nyílt rombolás, az arrogancia, a provokáció és projekció.
Az ú.n. „szövegkörnyezet” kifejezés nagyon jól utal valamiféle holisztikus gondolatfűzésre, de az emberek többsége csakis a részletekre bukik, egy-egy kiragadott megjegyzésre, amelyet jól félre lehet magyarázni, értelmezgetni, indulatvezérelt sodródásban. Ezek a vétkezők a bírságokat is megfizetik, sőt a börtönt is leülik, csak üzérkedhessenek a pletykákkal. Semmi nem készteti őket változásra.
Nyilvánvaló, hogy a magatartást nem lehet törvényekkel szabályozni, ha jólneveltség (gyerekszoba) kimaradt a felcseperedés folyamán. Kis hatékonyságúak a magatartási kódexek, az eskütételek is a jogsértő magatartás fenntartásában, mivel „joga” mindenkinek csak a normalitáshoz van. Ám a jogrelativizmus elburjánzását követően nemcsak a normalitás kérdőjeleződött meg, de a jog lényege is teljesen elmosódott a fejekben. Furcsa „jogok” ütötték fel a fejüket, pl. a genderizmus.
A csakrák frekvenciatartományai jól kirajzolják azokat az emelkedési szinteket, amelyeken az egészséges lelki fejlődés végbemegy. Ám az elakadás az egyes szinteken igen nagy anomáliákat okoz. Ilyen pl. az indulati szinten való megrekedés az 1. csakrában. Ha ma megnézzük a média tevékenységét, riasztó képet kapunk
Valamiféle iszapbirkózás zajlik, mert mindenki olyan módon reagál, amit kifogásol, meggyőző etikai érzék nélkül.
Ez a vírusjárvány valamiképpen ennek a mentális tévhitnek, eltájékozódásnak, félbemaradottságnak, kiforratlanságnak a jelölője. Komoly figyelmeztetés, hogy a légzőszerveket támadja meg:
Kellene, hogy a világ felfigyeljen eme parányi lények életbevágó figyelmeztetésére, üzenetére, hogy kimunkálhassa a fordulatot a
KÖZÉLETI INKOMPETENCIA
A reformáció szó kétirányú, előre és hátrafelé is mutat:
Ezt fontos átgondolnunk, mert manapság sok szó esik az új világrendről, miközben a világnak van rendje, működése, fenntarthatósága, és persze változásai, átrendeződései, fejlődése is van. Az emberi lélekben a stabilitáshoz való ragaszkodás és a változtatás igénye minden időben ütközőpont volt, nincs ez ma sem másként. Végpontjain a földhözragadt csökönyösség és a hisztérikus újdonság kergetése áll. Ez az ellentét társadalmi méretekben is jelen van.
Egyéni és társadalmi problémáról szólva azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az életút szakaszokra oszlik: a gyermek-, az ifjú-, a közép- és öregkorra. Ebben teljes az egyenlőség, mindenkinek végig kell járnia ezt a felnövekedési utat. Egy jól működő társadalomban ez természetes egyensúlyban működik anélkül, hogy egyik, vagy másik korosztálynak kivételes figyelmet kellene fordítani. Persze a mai világ problémahalmazában ez másként van: túlnépesedés és kihalás, nyomor és tékozlás váltja egymást és betegség tizedeli az emberiséget. Megteszi a hatását a tudatlanság, részkérdésekbe bilincseli az embereket, téveszmék tartanak sokakat rabságban, és nem ritka a szándékos megtévesztés, az agymosás, a direkt ártani akarás, mindezek nem vezetnek bölcs belátáshoz. Mindez súlyos bomlasztó tényező a közösség és a társadalom alakulásában. Hiszen a társadalom nem lehet más, mint amilyen emberek alkotják.
A fentiekben idézett életszakaszok vonatkozásában szólnunk kell az ÉRTÉKREND kialakításáról, amely sok belső tusa és tapasztalat alapján nyerheti el tartalmát az önérvényesítés és illeszkedés folyamatában. Az önérvényesítés terjeszkedése szembetalálkozik a magasabb értékrendért hozott ÁLDOZATTAL. A munkavállalásnak is van ilyen aspektusa.
Félbemaradt, nem igazán felnőtt emberek társadalma is félbemarad. Önismeretünket keményen befolyásolja az is, aminek képzeljük magunkat, amik szeretnénk lenni, ami felé vágyak és szenvedélyek hajtanak bennünket. Ezek alapvetően összefüggnek a társadalmi szerepvállalásokkal.
A témánkhoz kapcsolódóan, ha a közéleti inkompetenciáról akarunk szólni, mindenek előtt magát a „POLITIKA” kifejezést kell górcső alá vennünk. Összehazudott és összekuszálódott világunkban a szavak eredeti jelentése sokszor elmosódik, ez pedig markánsan elnehezíti a kommunikációt. Ha ma valakit megkérdezünk, szerinte mi a politika, sokszor halljuk azt, hogy „mocskos dolog”, finomabb hangvételben a diplomácia szóval utalnak a ravasz óvatosságra, az elvtelen hajlékonyságra, amely az adott helyzet igazát elkeni, a keresetlen szókimondás helyett.
A mai világban a közjogból jogpolitika, a szólásszabadságból tabu téma, és véleménydiktatúra lett, az egyéni lelki mérgezettségből pedig közéleti szennyezettség. Tekintsük át:
hogy csak a főbbeket említsük negatív indulatok lelki önmérgezéseiből, amelyek a közéletet is elárasztják.
Látványosabb az ego érvényesítésére való törekvés, mint az azon való túlemelkedés vágya, az ego küszöbének átlépését ritkábban láthatjuk, mint az ádáz hatalmi harcot. Sokan ki akarnak tűnni, „hatalomra” vágyik belső muníció nélkül, jószerivel semmit sem tudván a hatalom transzcendens jellegéről. A „want to be” motivációja sok lázadó serdülő szinten megrekedt ember juttat be a parlamentbe, akik „politikusnak” képzelik magukat, miközben súlyosan egoisták. Már tanúi lehettünk néhány miniszterelnök jelöltségi, főpolgármester választási bohózatnak, akiket a köznyelv igen szellemesen képes elnevezni:
Valójában egocentrikus uszítók, lázítók, gyűlöletvezérelt hatalom irigyek, bomlasztó elemek.
Vissza kell állítani közéleti morális tartást, a korunkban észlelhető identitás krízis és értékválság után. A Vízöntő -korszak átemel ezen a politikai vakságon, kozmikus távlatot nyit számunkra. jó irányultsággal.
A SZORONGÁS A TETTEK HELYETT VAN
Az élet = mozgás. Testünkben a lélek az élet hordozója, a légzés és a keringés fenntartásában. Anyagiasabb szinten a vér hordozza az életet, elvérzés esetén meghalunk.
A beszédben és a tettekben a gondolatok és szándékok öltenek testet, az érzelmek lehetnek szívet megdobogtatóak és szorongattatóak, szaporíthatják a pulzust. Ilyenkor valósággal „anyagnak” éljük meg a lélek testetlen áramlását, a flow-t.
Az önfegyelemben, az engedelmességbe és sok más esetben visszatartjuk energiáinkat, amely éppen szólásra akar bírni bennünket, vagy valamilyen tettre sarkall. Ezt őszinte, keresetlen megnyilvánulásaink rovására tesszük, és ha túlzottan hosszú ideig, vagy számos esetben tesszük ezt, szorongóvá válunk. Ez a modern világ igen gyakori szindrómája, biztonsággal mondhatjuk, nincs olyan ember, aki ezt ne élte volna meg. A szorongás valójában igen nyugtalanító élmény, nem távozik tőlünk, mint a vulkán, szeretne kitörni belőlünk a sok visszafojtott energia, elnyomott élmény, letagadott benyomás, esemény megakadályozott a természetes levezetődésben. Árulkodó jelek utalhatnak a visszafojtottságra:
Az is ellensúlyozás, ha a visszatartott erő átvált szétszórásba:
A visszatartottságnak és szórásnak dinamikus egyensúlyban kell tartaniuk egymást. A visszatartott energiát lehet belül „érlelni”, hogy kiforrottabb, hatékonyabb legyen, szemben a nyers, bárdolatlan beszéddel és viselkedéssel, amely inkább az éretlen, lázadó serdülők viselkedésmódja, akik irigylik a felnőtteket, és ki szeretnék meszelni az eget, amely igen messze van tőlük. Ezért mindenféle kisiklásba ölik energiájukat, meddő futamokba, sehová nem vezető utakon fecsérlődnek, megszabadulnak a szorongástól, de az igazi megnyugvás erejét sem szerzik meg.
Persze van helye az életben a „szórakozásnak” is:
Mert a szorongásból átváltani a szétszórtságba csupán a ló másik oldala mellett futást jelent, a lovon nyergelés helyett. A „lovon nyergelés” ősi szimbóluma ösztöneink kellő megzabolázásának, a cél irányába való fordulásnak.
Az emberek lelkében a tulajdonságok párban vannak, gyakran tapasztalhatjuk ezt a hirtelen váltást:
Úgy tűnik, az emberek nagy részének szüksége van a végletek adta tapasztalatokra. Ám lehet, hogy a középút tanulsága helyett csupán szétszórja magát.
KÖRÜLMÉNYESKEDÉS
A kör a legszabályosabb geometriai idom. Bármilyen hihetetlen, lényege a középpontja, amelyből számtalan kör rajzolható, miközben a pont, mint egy összesűrített lényeg, mozdulatlan marad.
Személyiségünknek is van egy közepe, amely körül életünk forog. Bár életünk során számtalan szerepben illeszkedünk helyzetekhez, körülményekhez, nem szabad összetévesztenünk ezeket az igazi lényünkkel. Ez az illeszkedés ahhoz hasonlítható, ahogyan a szófajok összeállnak mondatokká, a ragok, a képzők, a jelzők segítségével, miközben eredeti jellegüket, azaz műfajukat nem veszítik el. Az igéből állítmány, a névszóból alany, etc. lesz. Megmarad az eredeti jin és jang dinamikai és vonatkozás jellege.
Az emberek életében ezek a raghoz, jelhez, képzőhöz hasonlítható szerepek a kapcsolatok felvételéhez, a társadalomba való beilleszkedéshez szükségesek. És bizony gyakran kivetkőztetik az érintettet az igazi énjéből, ha túlzottan alkalmazkodik a vélt, vagy valós társadalmi elváráshoz. Hangoskodó nagymenő, csaló, jóságoskodó farizeus, tekintélyhez ragaszkodó gőgös, etc. lehet belőle, kivetkőzvén eredeti természetéből. Ez akár a diktátorságig is fajulhat, de, hogy női példát is hozzunk, ma már sokan az anyaságot is társadalmi elvárának gondolják, és nem a nőiesség legmélyebb indítékának.
Extrovertált korunkban már régen nem a lovon nyergelünk, hanem egyik, vagy másik oldalán futunk.
A mindenféle keresések is ebbe a kategóriába tartoznak, kívül keressünk sok mindent, ami viszont csak belül, a lelkünkben található meg, mint pl.:
Ha nagy önismereti fehér foltjaink vannak, azaz elveszítettük középpontunkat, akkor valósággal önmagunk perifériáján keringhetünk a szédülésig, anélkül, hogy értenénk miért vagyunk telhetetlenek, elégedetlenek, miért vágyunk mindig máshová, mint ahol vagyunk, miért kellene folyton más, mint ami VAN.
Talentumunk kapcsán, amely az isteni szikra a szívünkben, mindenki egy ADOTTSÁGGAL jön a Földre, amely feladatokat, kihívásokat, tennivalókat szab ránk életkörülményeinkbe ágyazottan. Ezek nemigen kerülhetők meg, ezek a legbelsőbb indítékainkat mozgatják:
Körülményeskedőknek azokat nevezzük, akik a felelősségteljes feladat vállalása helyett külső körülményekre hivatkozva mentegetőznek, magyarázkodnak, akár még a neurózisban is menedéket találnak: hipochonderek, pánikosak, fóbiások, kényszeresek, hisztériások, etc. lesznek. Ezek a személyiségzavarok mind olyan emberekről árulkodnak, akik képtelenek önmagunkba szállni, és minden okot kívül keresnek.
A „kör” szóból indultunk ki, tekintünk át néhány leágazást belőle:
November 15. NAGY St. ALBERT NAPJA
Tudományát Ars Albertinának hívják.
Misztikus, varázsló, Domonkos rendi szerzetes. tudós, mágus, legendás alak.
1193-ban született, a kölni dóm tervezője.
Amikor a bíborostól megkapta a megbízást, visszatért szobájába és jó ideig hiába törte a fejét, nem jött a megoldás. Este a kolostor refektóriumában magára maradva, amikor a gyertya is elaludt, a sötétségben forró fohásszal fordult Istenhez és azt kérte, világosítsa meg elméjét. Ekkor a fal kettévált, mennyei világosság töltötte meg a termet és négy férfi állt meg előtte: egy aggastyán, egy idősebb ember, egy javakorban lévő férfi és egy virágzó ifjú. Jobbkezükben körzők, vonalzók, mérőlécet és mérleget tartottak. Földöntúli szépségében követte őket a Szűz. Mária Útmutatásai szerint ragyogó vonalat rajzolt a négy férfi a sötét falra: a kölni dóm alaprajzát.
De akkor a szolgáló testvér lépett a refektóriumba lámpással a kezében, Albertust kereste. A látomás eltűnt, Albertus egyedül térdelt a fal előtt. De lelkében megőrizte a látottakat és ennek alapján építették fel a dómot.
A szájhagyomány szerint sötét, túlvilági hatalmakkal is összeköttetésben állt és tiltott utakon szerezte tudományát. Ő maga is több ízben utalt arra, hogy túlvilági hangok súgták meg neki a nagy titkokat.
Már túl volt a hetvenen, amikor előadás közben tanítványai földöntúli fényt pillantottak meg a feje körül, és ő, aki éppen Isten létét bizonyította, megakadt beszéd közben, egy szót sem bírt kimondani a néma csendben. Csak a fecskék repültek csipogva a nyitott ablakon át. Hosszú hallgatás után azt mondta:
Leszállt a katedráról és mosolyogva hagyta el a termet.
1250. nov. 15-én halt meg, 87 éves korában.
Gróf ZRINYI MIKLÓS (1620-64)
Születésének 400. évfordulóján ideje lenne egybefűzni a költő, az államférfi, a hadvezér, a hadtudományíró és eposzíró rendkívüli összetettségét, és nem részletekbe szabdaltan emlékezni rá, mint barokk, vagy azt meghaladó költőre, lírikusra, etc.
Drámai műfajú élete és tragikus halála – vadász baleset egy vadkan támadásában – még azon is túlmutat, hogy korát messze meghaladó szellem volt. A XVI. – XVII. század, a humanizmus, a reneszánsz és reformáció korának szülöttje még a török hódoltság és az erőszakos Habsburg uralomra törekvés kettős szorításában, megtetézve egyéni tragédiákkal, kellett, hogy megvívja azt a belső harcot, melyen a magyar sors zajlott ismeretes ütközőzónájában:
Tudnivaló, hogy a drámai sor mindíg morális ütközet, ahol a magasabb hatalom jelenléte kirajzolódik. Magyarország műfaja a dráma. Számon kell hát tartanunk történelmünk drámai hőseit.
A FELTALÁLÓ
Ma már nem hordunk tintásüveget a zsebünkben, és nem járhatunk úgy, mint annak idején vándorszínész korában Megyeri. Vándorszínészek sincsenek már. Golyóstolla viszont mindenkinek van, amíg az elektronikus levelezés ezt is el nem törli. De ritkán jut eszünkbe, hogy a golyóstoll feltalálója BÍRÓ LÁSZLÓ (1899 – 1985) magyar származású polihisztor. Már fiatal korában kimeríthetetlenül sokoldalú volt:
1938-ban találta fel a golyóstollat.
1943-ban elhagyni kényszerült az országot, Argentínába költözött. Ott másod ízben szabadalmaztatta a tollat. A Parker-cég vásárolta meg.
A világsikert jelentő találmány „BIROME” néven ismeretes. Ez részben utal a nevére.
Születésnapja Argentínában a feltalálók napja.
Lánya, Marian ma is Argentínában él, iskolát alapított, a feltalálók iskoláját.
2014-ben hazalátogatott családjával, hogy a dédunokák is megismerjék dédapjuk szülőföldjét.
A golyóstoll olyan tartozéka életünknek, mint a légzés.
Mert írás nélkül nem lehet élni.
MESTERSÉGES KÖZÉLETISÉG ÉS PÓTCSELEKVÉS
Társadalmi szerepvállalásunk a bölcsődével kezdődik, majd folytatódik az óvodával, iskolával, és végül a munkavállalással betetőződik. Ez utóbbi a presztízs, a szakértelem, a hír, az önbecsülés, az elfogadottság, etc. fokmérője, de a karrier, az önfegyelem, a munkaalkoholizmus, az áldozat vonatkozásaitól sem mentes.
Érzékeny mérlegen billeg az egyéni és társadalmi szerep vállalásának egyensúlya, beleértve az intim, belső világ energiáinak veszteségét is, amelyet mindig külvilági kompenzáció kompenzál. Versenyfutás a külső „megerősítésért”, a sikerért, egymás hátán taposva. Versenyfutás az értékvesztés és önmagunk elvesztésének mezején, legvégső esetben totális identitásvesztésben. A belső üresség fokozott inger- és figyeleméhséget von maga után. Ezért a túlzott extrovertált irányultság circulus viciózus formájában mélyíti el az önismeret és befelé fordulás hiányát. Mindezt a közéleti szerepvállalásban jól nyomon követhetjük, ha az a belső érettség és muníció hiányában hozza az áldatlan és zavaros helyzeteket. Nem élhet sikeres KÖZÉLETISÉGET az, aki belsőleg bizonytalan, tétova, irányt vesztett. Mesterséges propagandák, divat ideológiák, feltűnni vágyások igen eltávolítják az embereket a természetes magától értetődéstől.
A természetesen alakuló közösség határozott értékhordozó a közérdek kialakításában. Ennek kiindulópontja:
Ezek hiányában a társadalmi szerepvállalás csupán kompenzáció, sikertelen felkapaszkodás, egyszóval PÓTCSELEKVÉS.
A Vízöntő korszakba való átmenet sok szabadosságot, mértéktelenséget szabadított ki a palackból és engedett útjára. A proletárdiktatúrából a szabadrablásos kapitalizmusba való átmenet nem tudta kikristályosítani azokaz az értékeket, amelyeknek a mentén a közéletiség a normális mederbe terelődött volna. A materializmus és ateizmus a spiritualitás teljes negligálásával egy deszakralizálódott társadalmat hozott létre, rengeteg törésvonallal, amelyek társadalmi földcsuszamlást hoztak létre. Természetesen a politika sem tud úrrá lenni ezen az anarchián, mivel a társadalom egyénekből áll, és nem lehet más, mint amilyen emberek alkotják.
A Vízöntő korszak kozmikus távlata hivatott átsegíteni a jelenkor emberiségét ezen az idői válságzónán, amely az erejét a morális nihilizmusban vesztette el. Az egyes emberek amoralitása aláássa a társadalmat és érinti az egész emberiséget.
A jelenlegi pandémia világosan mutatja, hogy az egész emberiség pótcselekvésben van.
KETTŐS HAZÁRDJÁTÉK
A biztonságra vágyás és a kockázatvállalás képessége, hajlandósága is párban van az emberi lélekben. Csak az arányuk dönti el az attitűdünket, hogy melyik irányba hajlunk el. A biztonsági vágy sokféle lehet, bízhatunk magunkban, vagy másokban, külső tényezőkben:
mesterben, tanítóban, gyógyszerben, orvosban, heveder zárban, járművek motorjában, jó szerencsében, és így tovább.
Nincs recept arra nézvést, hogyan lehet biztosra menni valamilyen ügyben. Pl. az olimpiai bajnokok egy része azt mondja, hogy látta magát a felső fokon a dobogón, más részük nem győz csodálkozni a győzelmén. Azt is tudjuk, hogy a „fedél a fejünk fölött” sem adhat teljes biztonságot, hiszen földrengés övezetekre is adnak építészeti engedélyt.
Hasonló módon összetett a véletlenhez, a váratlanhoz való viszonyunk is, miként azt az, „aki mer, az nyer” mondás, vagy a kérni, zörgetni, keresni krisztusi tanítás is igazolja.
Ám, amikor hazaádőrról szólunk, akkor mindenképpen egy túlzó viselkedést fókuszálunk, bár az is elsülhet jól. Pl., ha valaki megszállottan egy dolgot tesz élete főfoglalkozásává és a végén azzal révbe is jut. Ez nyilván nem vakbuzgóság, vagy felelőtlen nagyravágyás, a képzelettől való elragadtatottság, vagy meggondolatlan könnyelműség. Ez utóbbiakról akkor beszélünk, amikor a veszéllyel nem törődve, hatalmas tétet kockáztat a lehetőség figyelembevétele nélkül. Ez lehet lovasugratás, az ígérgetésekben való elgaloppírozódás, tenyérbemászó arcátlanság, egyéb szemtelen viselkedés, amely nélkülözi az óvatosság fékjét, a tapintatot, a tartózkodást, a baj és kellemetlenség kerülését.
Egész életünknek, sorsunknak, emberi mivoltunknak is van tétje, amelyet elhazardírozhatunk.
Az emberi történelmet tekintve jól kirajzolódik az anyagi, lelki és szellemi szinten zajló megverekedések sorozata. Az ököljogtól a rafinált robbanó szerkezetek használatáig sok változatot mutat a fizikai ütközetek története, a harcok és háborúk menete. Ez lelki szinten a vita, az eszmecsere, az érvek és meggyőződések kiegyenlítődése. Magasabb szint, mint a fizikai világ. Ám a szellemi közdelemre már kevesebb a vállalkozó, mert annak tétje:
Ezek relativizálhatatlanok, mivel éppen hozzájuk képest alakulnak ki a viszonylagosságok.
Akkor is fennmaradnak, ha tagadják azokat.
Lucifer is hiába száll perbe az Úrral, hiába próbálja provokálni a „Mivégre az egész teremtés? Dicséretedre írtál költeményt?” kérdéssel.
Ezek az ú.n. végső kérdések az élet lényegét érintik, a vallások, a filozófia, a pszichológia próbálja megfogalmazni a választ. Üdvösség, megvilágosodás, felébredés szavakkal.
A kettős hazárdjátékban az üdvösséget veszítjük el.
PRO ÉS KONTRA
Nobel Alfréd (1833-96) lényegében „véletlenül” fedezte fel a dinamitot. Ipari és kereskedelmi ágazatban dolgozottnapjával és fivéreivel. Az oroszországi olajmezők kiaknázásában jelentős szerepük volt Több találmány is fűződik nevéhez.
A nitroglicerint az olasz Sombrero fedezte fel 1843-ban, amely ütésre robbant. Veszélyessége miatt sokáig nem alkalmazták.
Nobel Alfréd jött rá, hogy a kovaföldre kiömlött nitroglicerin olyan anyagot hoz létre, amely ütésre nem robban, de gyutacsra igen.
Hatalmas vagyont halmozott fel a bakui olajmezőkbe fektetett megtakarításokkal, robbanóanyag gyártással.
Azt remélte – filantróp és világbéke indítványában, - hogy a hadiipart inkább elrettenti a pusztító hatás, mintsem azt alkalmazná. De tudjuk, nem így lett.
Halála előtt egy évvel, - 1895 decemberében – végrendeletet írt, amelyben a róla elnevezett alapítványra hagyta egész vagyonát. Ennek kamatjaiból öt ágazatban megjutalmazni a teljesítményben kiemelkedőket. Ezek:
1969 óta a közgazdasági díj is szerepel az adományok között
Agyvérzésben hunyt el Olaszországban.
A POLIHISZTOR
Szerb Antal (1901-45) 44 évnyi életébe és tragikus sorsába kivételes alkotói tehetség szorult. Már 20 évesen publikálta verseit és novelláit a Nyugatban, vagyis írói pályája egyetemista korában vette kezdetét. Ebből kovácsolódott írói, költői, irodalomtörténeti, fordítói munkássága. Filológiai felkészültséggel angolból, németből, franciából és olaszból fordított. Magyar – német- angol szakos tanárként doktorált. Éveket töltött külföldön, Párizsban, Londonban, Olaszországban. Budapesten és Grazban tanult. 33 évesen az akkor induló Magyar Irodalomtudományi Társaság elnöke lett.
Hatalmas műveltsége és széleskörű érdeklődése szellemtörténeti ihletettséggel párosult. Sajátosan ötvözte írói magatartásában a tudós komolyságot és a művészi képzeletet. Stílusa játékos, humoros, olykor ironikusan szellemes, de ez sohasem az alkotói komolyság és felelősség rovására, az élvezetes stílus megtartása mellett. Ezt igazolja két regénye is:
A Magyar- és Világirodalom Története egészen korszakalkotó, minden más írása mellett.
Tragikus korszakban tragikus sors jutott számára:
Élete, neve és művei beleíródtak a lelkekbe, a köztudatba.
A GORDIUSZI CSOMÓ
Átvágni, vagy kibogozni?
Nagy Sándor (i.e. 356-323) makedón király és hadvezér, Arisztotelész tanítványa volt. Apját II. Dholipéosz követte a trónon, aki az Athén és Spárta hadakozásait követően i.e. 338-ban létrehozta a pánhellén szövetséget.
III. Alexandrosz hatalmas hódításokat hajtott végre Szíriában, Egyiptomban, Perzsiában a görög civilizáció terjesztésében. Egy legenda szerint hódításai kezdetén kardjával kettévágta a gordiuszi csomót. A jóslat szerint ugyanis akinek sikerül kioldani, az meghódítja Ázsiát. Ám ő nem „kioldotta”, hanem kettévágta.
Egyiptomban is hódított:
Rómát is meghódította. Később, i.e. 30-ban a Római Birodalom provincia lett.
Birodalma nem volt hosszú életű. Nagy Sándor halála után a viszályoknak esett áldozatul.
A két városállam között dúló harc áldatlan lezárulása vezetett Nagy Sándor korai halálát követően a széthulláshoz:
Mindez a történet a Kos kultúrperiódus idejébe visz vissza bennünket. Láthatjuk, hogy már az ősi időkben is kirajzolódott az anyag és szellem küzdelme. A görög ABC nemcsak nyelvi, hanem képzőművészeti alapokat is jelent, a demokrácia bölcsőjét, az olimpiai játékokat, és sorolhatnánk tovább a kulturális javakat, amelyet az egész emberiség nyert ebből a korszakból.
Egy másik legenda szerint a gordiuszi csomó a város címere volt, ezáltal a karddal való átvágása igen megalázó tettet jelentett.
Vannak problémák, amelyek erőből nem oldhatók meg. Ki kell azokat bogozni.
PILINSZKY JÁNOS (1921-81.)
„Alvó szegek a jéghideg homokban,
plakátmagányban ázó reggelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet”.
100 éve született és 40 éve hunyt el Pilinszky János, de az emlékezést nem a kerek évfordulók protokollja hívja életre, hanem az, hogy hatása semmivel sem halványabb, mint életében, és az azóta hömpölygő időben. A fent idézett négysorosa is a szikár, szűkszavú, lényegre törő hangulatot áraszt, amely talán egész létének és lényének a lényege. Kikristályosodott hangvételében a fölény és a természetes könnyedség egyszerre van jelen.
Nehéz időkben jött a világra, de azt a magasabb világból származó tudást, amelyet más szavakkal költői talentumnak mondunk, a külső körülmények nem tudták kikezdeni, csorbítani. Sem apja korai halála, amelynek folytán nők nevelték, sem a világháborúk, sem a proletárdiktatúra. Arkangyali lényét még a kőkemény materialista rendszer sem tudta tagadni, tiltani, tűrni (= a 3 T). Versei számtalan lapban láttak napvilágot, és az Új Ember belső munkatársaként felvállaltan „költő és katolikus” volt. Sajátságos életigenlő tartással mintegy külön utat taposott ki magának, amely megóvta őt attól, hogy követeljen, kritizáljon, provokáljon, kompromittáló megjegyzést tegyen, vagy pesszimista legyen. Ezért nem akarták megtörni és „felhasználni” kultúrpolitikailag.
1944-ben behívják katonának, Nyugatra hurcolják, ahol a német fogolytábort megjárja. Nem szökik meg. Az ott átéltek beépítik eszme- és gondolatvilágába az antifasizmust. Hitelessé teszi, hogy igazi vonatkoztatási pontja az Evangélium. Ettől válik éteri jelenséggé, és talán mondhatjuk, ez őrzi ÖRÖK KORSZERŰSÉGÉT.
Kivételes jelenségnek mondható a XX.sz-i magyar irodalomban és közéletben elvontságával és kisugárzásával. Ez a korokon túlemelő KORSZERŰSÉG. Nem kategorizálható olyan rétegirodalomban, mint pl. vallásos költő. Ő Pilinszky János, egyszeri, egyedi és megismételhetetlen. Igazi kultúrateremtő „szabad” művész, a szónak nem az elcsépelt értelmeében, amelynek vonatkoztatási pont híján csupán szabadossága van, anarchiába hajlóan. Pilinszky János mély empátiája kikezdhetetlen EMBERSÉG. Amilyennek tulajdonképpen mindenkinek lennie kellene, de a morális vétségek miatt nem így van.
Költői kifejezőereje páratlan. Kifejező eszközei nem öncélúak, hanem nagyonis elevenek, színesek, magukkal ragadóak, szeretni való. Komoly értéket őriz formakultúrája, költői igényessége, egyértelmű tisztasága.
Sokoldalú. Verses mesét is írt Aranymadár címen. Prózával is próbálkozott élete utolsó szakaszában.
Halála előtt egy évvel, 1980-ban Kossuth-díjat kapott.
De igazi nagyságát nem a díjak jelzik, 1947-ben Baumgarten-díjat is kapott a Trapéz és korlát c. kötetéért. Igazi nagyságát az őrzi, ahogyan a lelkekben él.
EXIBICIONISTÁK
Fókuszáljuk a figyelmünket a figyelemre, amely lehet:
Egyszóval széles palettán mozgunk.
Az újítások általában formabontással kezdődnek, és előbb-utóbb anarchiába torkollhatnak. Pl. a múlt század 70-es éveiben a performance és a happening dívott, amely művészi-társadalmi-politikai formabontásnak számított egyaránt. Bárnem lehetett pontosan tudni, mit akartak elérni, vagy kifejezni a magukat derékig a földbe ásó performerek, akik ott pl. gépeltek, de feltűnésük vitathatatlan volt. Hiszen máig jelzik őket az emlékezet múzeumában. A sima polgárpukkasztástól az értelmezések egy része a művészek és művészet felé küldött üzeneteket többnyire abszurdnak és meghökkentőnek tartja, de fordít rá figyelmet.
A művészet dominánsan a tudattalan lélekműködés felségterülete, az exhibicionisták ezt a szabadságot, öntörvényűséget, kötetlenséget mímelik, irigylik, utánozzák, talán a pillanat megragadásának bűvöletében. Ám a művészet hitelessége nem meghökkentésben rejlik, hanem a hitelességben, az igaz mondandóban. Ezeket nem lehet mímelni, ez nem provokatív téma.
Az exhibicionizmus hátterében az intimitás hiányos, vagy sérült volta van többnyire, ez kompenzálódna a kritikátlan magamutogatással.
Mai közéletünk is el van árasztva a hívatlan tolakodókkal, még a politika szegmensét sem kímélik.
Kiszabadult a palackból a szellem?
Vagy az antikommunikáció tanítja a kommunikációt?
A RÉSZREHAJLÁS
Egy nevelési Tanácsadóban dolgoztam, ahol egy kisfiú rajzán egy hosszú locsolócső ontotta a vizet. Rákérdeztem a képre, azt felelte: „Legyen a címe: eloltom ezt a durva beszédet köztetek.”.
Egy másik emlékezetes epizód, egy kislány kifakadása: „Az én szüleim gyűlölik egymást!” - mondta sírva.
Miként a sportban, az ökölvívásban is van „övön aluli ütés”, amely elítélendő, a viselkedés is lehet övön aluli, mint pl. a viszály, a veszekedés, a durva bántások, a könyörtelen letorkolások a beszédben.
Minden családban van egy hangulati átlag. Amikor belépünk, megcsaphat bennünket a levegőben lógó kések fenyegetése, a lobogó indulat vagy az áradó derű, a gyöngyöző boldogság, a nyugalom ereje, etc. Persze minden egyensúly dinamikus, az ellentétek harmonizálásából alakul ki. Jelen esetben az apa jang, férfi (behatoló) és az anya jin, női (befogadó) energia egyensúlyáról van szó.
Minden tulajdonság párban van bennünk, – a hűség/hűtlenség, elfogadás/elutasítás, nagyvonalúság/spórolósság, etc. – amelyeket magunknak kell az arany középútra terelve kiegyensúlyozni, anélkül, hogy identitásunkat feladnánk, azaz részrehajlók lennénk. A gyakorlatban persze ez a kiegyensúlyozottság igen gyéren érvényesül. Egy-egy állásponthoz, nézethez, érdekhez, önzéshez való ragaszkodás meggyőzhetetlenné tehet bennünket, és végeláthatatlan, meddő viták, hatalmi játszmák forrása és melegágya lehet.
Kora gyermekkorunkban általában még működik bennünk az IGAZSÁGÉRZET, az erkölcsi jó biztos tudta. A fentiekben idézett családi zavar viszont elfedheti és kiolthatja a helyes irányultságot. A gyűlölet nem jó példa, ám annál ragadósabb a részrehajlásra. Ha ezzel azonosulnak a gyerekek, a bűnözésig elfajulhat a viselkedés, a hazugságokon, szándékos megtévesztéseken át. Az ilyen emberek önmagukat is becsapják, az igazságszolgáltatás pedig nem „büntetheti” a pszichiátriai zavarban szenvedő elkövetőket.
Óvjuk tehát az egészlegesség egyensúlyát, a részrehajlásból fakadó, mókuskerék játszmák helyett.
ARANY JÁNOS (1817-82)
A Párkák úgy szővik a történelem szálait, hogy amikör összesűrűsödik, és forradalmi helyzet alakul ki valahol, akkor oda születnek le a megfelelő, kiemelkedő szellemek. Így volt ez nálunk is az 1848-as forradalom és szabadságharc idején és Európa szerte. Az egyik idevaló nagy szellem volt Arany János, akinek családtörténetében fellelhetők a speciális megpróbáltatások:
A szegénység szinte nyilvánvaló. A Debrecenben megkezdett tanulmányokat abba kell hagynia, Kisújszállásra kerül segédtanítónak, majd újfent Debrecenben házitanító.
Felfigyel a közállapotokban kirajzolódó törésvonalra, amely a nemesség konzervativizmusa és a liberális megújításra törekvők között alakul ki.
A nemesség csődjével párhuzamosan élénkül meg az irodalmi élet, mély barátsággal fűződik ehhez. 1845-ben megírja Az elveszett alkotmány c. művét, amely tanúskodik tisztánlátásáról, egy év múlva pedig megnyeri a Kisfaludy Társság díját a Toldival. Máig elevenen él az általa „pórsuhancnak” nevezett legendás alak a magyar lelkekben, aki „lerázza a viszonyok jármát”.
Irodalmi érdemei felsorolhatatlanok a verses epika megteremtésétől a költészeti bravúrokon át a mélytörténeti témákig. A népi kultúra megszólaltatója, minden sejtjében éli azt.
Petőfivel való barátsága ma is feléled a lelkekben az egymáshoz írt verseken és leveleken keresztül, ott ragyog a szabadságharc szellemében.
Kerek évfordulótól függően és függetlenül kimeríthetetlen kincsesbányát hagyott maga után. Nem sok termékeny nyugalomban volt része. Egyrészt a személyes megpróbáltatások, - Julika lányának váratlan halála, - másrészt a társadalmi – történelmi helyzet miatt.
De az életmű túlemelkedik a múlandóság porfelhőjén, égi fényt mutat.
gróf. BENYOVSZKY MÓRICZ ÁGOST (1746-86)
A mindössze 39 évet megért világutazót, a születése 275. évfordulóján tartott Benyovszky évben nemcsak a magyarok, hanem a lengyelek is nemzeti hősnek tartják. A világ más tájain is érdeklődéssel kutatják, ki volt ez a magyar-lengyel gróf, aki után a legendák mellett Emlékirata is fennmaradt, szobrok és emlékiratok tartják emlékezetben, már1975-ben film készült róla Várkonyi Gábor rendezésében Vivát Benyovszky címen. Már Jókai Mór is nagy érdeklődéssel fordult felé. Azt tartják, nemcsak fordított tőle és írt róla, hanem a név választásában is szerepe volt a gróf mindennapinak egyáltalán nem mondható életének és személyiségének. Valóban, a XVIII. sz. nagy szülöttje volt a hajóvezető, katona, író és diplomata világutazó, Madagaszkár királya. A felkelés és zendülés sem volt távol tőle, nem véletlenül tűzték zászlójukra, az orosz forradalmárok. Hiszen ott is járt. Pályája elején elfogják, Kamcsatkára hurcolják, ahonnan egy eltulajdonított hajón szökik meg. Ebből az időből való a Kiáltvány a foglyokért c, írás, amelyet később az orosz forradalmárok elővettek.
Kalandos úton Szt. Pétervárra jut, majd XV. Lajos király udvarába, így kerül kapcsolatba Madagaszkárral, amelyet a franciák akkoriban gyarmatosítottak. De Bécs, - Mária Terézia udvara – és Amerika sem marad ki az utazások sorából.
A XVIII. sz. a fr. forr. kora, amely a legnagyobb léket üti a feudalizmus hajóján. Amikor azt mondjuk, hogy Benyovszky Móricz ennek a századnak a szülöttje, inkább úgy is fogalmazhatunk, hogy az előfutára. Hiszen ilyen világjárás abban az időben nem volt szokványos. És bár hamar elkerült hazájából, mindig magyarnak vallotta magát.
Cseppet sem mondható földhözragadtnak és kalandornak és világpolgárnak se mondjuk őt, mert ez napainkban már inkább pejoratív jelző, amely nem fedi őt. Hagyjuk megválaszolatlan kérdésnek, hogy ki volt ő s mi volt a küldetése? Szerencsére portré maradt róla, de, mint tudjuk, „az ember láthatatlan”, az arca nem ő. (Gárdonyi)
Születési éve körül is vannak kételyek, van, aki 1741-re teszi ezt az esztendőt.
Sírhelye is ismeretlen, több expedíció is nekiindult a tisztázásnak. Ám, mivel csatában esett el, egyes feltételezések szerint ágyúgolyó tépte szét, nem is biztos, hogy van sírhelye. Mindenesetre Madagaszkáron is számontartják, őrzik emlékét.
Az idén az MNB emlékérmet bocsátott ki róla, Nagy Tibor Magnus pedig musical ban emlékezik meg érdekes életéről és személyiségéről. Várkonyi Gábor mellett más filmek is készültek róla.
Királyi udvarokban fordult meg, harcolt a szabadságért, az igazságért, Mária Terézia grófi címet ajándékoz neki, részben kártérítésként, a korábbi téves helyzet felismerés miatt.
Édesapja halálakor nem tartózkodik itthon, örökösödési perbe kerül testvéreivel.
Négy gyermek maradt utána: Sámuel, Károly, Róza és Zsófia.
Utcák vannak elnevezve róla.
Fogadjuk mi is szívünkbe.
CSÍKSZENTMIHÁLYI MIHÁLY. (1934-2021)
A Fiume városába született és az USA-ban élt pszichológus a magyarra kicsit nehezen lefordítható FLOW fogalommal írta be nevét a köztudatba, a közérdeklődésbe. Csillapíthatatlan intenzitással hat a szó, az is érti, aki nem igazán ismeri jelentését. A szó puszta elgondolása is valamiképpen flowba vonz, vagyis áramlásba, lebegésbe, örömérzésbe emeli az embert, felvillanyozza.
Nem marad adós a szerző, amikor „A tökéletes élmény pszichológiáját” ígéri az alcímben. Nem szabad azonban valamiféle felületes hangvétekre gondolnunk e sorok kapcsán, hiszen a boldogság természetének pszichológiája, az öröm témája, negyedszázadnál hosszabb idő kutatásainak summázata. Arisztotelész óta óriási irodalma van a boldogság kérdésnek. Szentmihályi Mihály arra irányítja a figyelmet, hogy ne képzeljük a boldogságot valamiféle külső történésnek:
mivel alapvetően belső élmény, lélekállapot, amely inkább megvalósul önmagunk legyőzése, felülmúlása révén, mintsem a szokványos önérvényesítés folytán, vagyis az egocentrizmussal. Ez némi paradoxont is kapcsol a témához:
Külső feltétele a flow állapot elérésének a tevékenység, amely magával ragad bennünket, de az ÁRAMLÁS maga belső folyamat.
Azt is tudnunk kell, hogy a tartósnak mondott boldog életet nem lehet pusztán a flow élmények sorozatával felépíteni. A távolban a célnak, mint vezérlő csillagnak kell lebegnie, amely vonzásában tart, amely felé tartunk. Ez lényegében az élet alapvető kérésének vezérlő ereje:
Maga a szerző is tovább gondolja életének központi kérdést újabb kötetekben, mintegy mandalában szővi tovább „A harmadik évezred pszichológiája” címen.
Szenteljünk figyelmet az idén elhunyt szerző termékeny gondolatainak.
ÉLETE MŰFAJA A DRÁMA
MADÁCH IMRE
(1923. 01.21. – 1864. 10. 05.)
Mindössze 41 évet élt, termékeny író mind a lírai versek, mind a drámák vonatkozásában. Bár kétségtelen, hogy a Tragédia a főműve, amelyet 1859.02.14.-1830.03.26-ig írt, de közben megríta a Civilizátor c. komédiát is.
A megpróbáltatások sorozata hamar elindul életében:
Az alkotás lélektanának ma is nagy, nyitott kérdése, miként finomodik alkotássá a szenvedés és fájdalom szóba, képbe, zenébe, festménybe, etc. sűríthető valóságba, kultúrába, azaz AZ IGAZSÁG KIKRISTÁLYOSÍTÁSÁBA,
Más szavakkal, miként válik eggyé az élet műfaja az alkotással?
Madách Imre életérzését mindezek, és a reformkori liberalizmus korszelleme a romantikával, a társadalmi forrongásokkal, sajátságos vegyülékben alakították Ehhez jön még az ókori görög drámaírók nagy hatása, vagyis a magasabb hatalmak és a hétköznapi gyarlóság ütközetének számtalan változata.
Mint minden vérbeli író, ő is korán kezd írni, számtalan változat előzi meg a Tragédiát, amelybe belesűrítette:
Beavatási művet írt. Az idősíkokon át, a luciferi lázadással karöltve a 15 színben kirajzolódik a szenvedések értelme a SZELLEMI AUTONÓMIA elérésének útján, amely minden alkotás lényege.
Időről-időre mindig elő kell vennünk Madách Imre beavatási művét, hogy HITET meríthessünk belőle.
MÓRICZ ZSIGMOND (1879-1942) PENTAGRAMJA
Móricz Zsigmond vérbeli prózaíró. Napja és Merkúrja a Rák jelben, az utóbbi pentagramjáról írunk az alábbiakban, mint különösen figyelemreméltó esetről a magasabb megoldás kérdésében. Ez Móricz Zsigmond esetében, az alkotás, az írás, a történet mesterétől, beleértve saját élettörténetének fókuszálását is. Igen eredeti színfoltja a magyar írótársadalomnak. Élete regényében felteszi a költői kérdést: Kinek mesélem el az életemet?
Azt is megörökíti, hogy vasárnap délben született, ily módon a Napja az Mc függőleges tengelyén van. Tiszacsécse többféle emléket is őriz a családról: így pl. többek között az apai hagyatékból származó iskolát, és az édesanyja házából lett községházát.
Mint írja, szülei házassága foglalkoztatta legtöbbet. Anyja papcsaládból származott, apja ötholdas szegényparaszt volt. De mindez Móricz Zsigmond Mérleg aszcendensű harmonizálásában valamiképpen kiegyensúlyozódott. Ámbár uralkodó bolygólya a Vénusz, amelyet a Pluto tart sakkban egy kvadráttal, miként a Napját pedig a Szaturnusz.
Viszont a pentagramja, amely jelen sorok témája, négy csúcson kötődik bolygóval, ami nagyon ritka, és az ötödik ág is a Jupiter bolyhó közelében van a Halak jelében. Az aszcendens is részét képezi ennek az együttesnek, mégpedig a Hold és a Neptun sugárzásában. Ily módon a Merkúr, az aszcendens, a Hold és a Neptun kapcsolatában alakult a fentiekben idézett vérbeliség. Miként írja is: „belülről akarom kihámozni életemet, ahogyan az bennem elraktározódott.” Arra is utal, hogy a házasság SZENTSÉGI vállalkozás, míg a szerelem a VÉR dolga.
Édesanyja 9 gyermekből 7-t nevelt fel, az ezzel járó bajtömegekhez zúgolódás mentes immunitással, míg apja igazi anteuszi erővel élte életét.
Sokat tanulhatunk ebből a pentagramból.
KODÁLY ZOLTÁN (1882-1967)
Már életében is egyfelől lelkesedéssel, másfelól idegenkedéssel fogadták a magyar dalköltészetből kibontakozó egyedi és mégis egyetemes zenei hangvételt. Egyedi, mert a falusi élet ősi ünnepeiről, gyermekhangjairól szólnak, de olyan bensőséges lírai vallomások, amelyek a gondolatok és érzések hiteles, teljes, igaz megszólalásai. Egybefonódik ezekben a dalokban a lélek legkisebb rezdülése a legmegrázóbb tragikus elemekkel, minden apró részlet magával a magyar géniusszal természetes áramlással.
Kodály Zoltán hatalmas életműve – a Psalmus Hungaricustól a Galántai táncokon, a Székelyfonón, a Felszállott a páván át – egy olyan beteljesítő összefoglalása a magyar zenei hagyománynak, amely más népek számára is a zenepedagógia alapjait rakta le. Gondoljunk csak a japánok ráhangolódására. Mind a dalok, mind a kórusok részleteiben is az EGÉSZET, ŐSI EGYETEMESSÉGET fejeznek ki, mind a költői képek, mind a tájak az emberi lélek megszólaltatói.
Nem életlenül nevezte Kodály Zoltán Bartók Béla Kékszakállú herceg vára. című munkáját LÉLEKNYELVNEK, a 7 ajtó mögé zárt kamrában őrzött volt szeretők csontvázainak történetét. Ez természetesen magának a hercegnek a tudattalanja, amelyet titokban szeretett volna tartani, de mégis nyilvánosságra kerül. A múlhatatlan szerelemről vagy a birtokló szeretetről szól? Ezt a paradox vergődést mesterien szólaltatja meg Bartók Béla zenéje. A léleknyelv kifejezés mintegy szentesíti. az 1904. esztendőben kezdődő közös népdalgyűjtő munkájukat, amely a Felvidéken, Erdélyben, a bukovinai székelyeknél, majd az egész országra kiterjedő gyűjtés volt. A sokezer dal az ősi és az új összefoglalása, távol minden modern zenei hangvételtől, maga az őseredeti magyar szellemiség, a magyar géniusz hangja. Ez az, ami a nyelvünkben is gyökeret vert, egéyz alkatunk, táncaink, nyelvünk zeneisége hordozza, őrzi, kifejezi ezt a géniuszt. Hamvas Béla öt géniusznak nevezi, Martyn György koreográfus ezzel azonos tájegységekhez fűződő táncokkal jeleníti meg csárdás, a botos, a csűrdöngölős, etc. szavakkal jelölve.
Drámai kort ölel fel Kodály Zoltán élete, a világháborúk, a proletárdiktatúra időszaka volt ez, de szerencsére sikerült átmenteni a magyar zenei hagyományt.
DEVIANCIA
A hajléktalanoktól a fehérgalléros bűnözőkig tartó íven egyszerre mélylélektani és társadalmi probléma, bár ez a két szféra alig választható szét, hiszen a társadalmat egyének alkotják. A deviancia természetesen minden korosztályt érint, csak eltérő tünetekben, különféle szándékoktól vezéreltetve, és más mértékben. Gyermekeknél legtöbbször a neveletlenség, az ifjaknál már identitás diffúzió, értékválság, a középkorúaknál regresszió, idős korban elrontott élet, betegség, halálfélelem alakítja. Persze maga a NORMALITÁS, amelyhez képest az elfajzást észleljük, maga is nehezen definiálható. Az utóbbi időkben a média – a TV és az írott sajtó egyaránt – nem érti magára nézve kötelezőnek a hitelességet, az objektivitást, sőt, előszeretettel hódol a fake news-nek, a személyiséget sértő csatározásnak, a lejáratásnak, a hírhisztériának, az ordenáré hazugságoknak. A „határok eltörlése” nemcsak az országok esetében dívik, de az intimitás megsértése is egyre gyakoribb.
Mélylélektani okokat keresve az élet legkorábbi szakaszában bekövetkezett hasadásról beszélhetünk:
Ezekre épül másodlagosan az életvezetési zavar és egyéb szövedékek, mint pl.
Kultúrsokk vonatkozásában vizsgálódhatunk az analfabetizmustól az írástudók árulásáig, természeti népek metakommunikációjától a modern kultúrneurózisig, a vadonban éléstől a Nyugat alkonyáig. Ez utóbbiban a lelkibetegségek garmadával tanyáznak, mint a depresszió, a hisztéria, a pánik, a paranoia, a skizofrénia, etc. Ezektől sok esetben a tanultság sem menti meg az embert, sőt, diplomákkal és masszív nyelvtudással is mentális zsákutcába lehet kerülni. Még vallási téboly is számításba jöhet. Bonyolítják a helyzetet olyan szabadosságok is, mint pl. a szólásszabadság, bár tabu témák ma is bőven vannak, amelyek rettenetes indulatokat és bosszút képesek kiváltani.
A mai időkben mindenki közszereplő kíván lenni, hallatni akarja a hangját, követőket keres félig kész, kiforratlan gondolataira, eszméire. Ugyanez vonatkozik a magas, közjogi méltóságokért zajló versenyekre is, mint pl. a főpolgármesteri, miniszterelnöki poziciókért zajló bohózatok, parlamentbe való bekerülések hazudott diplomával.
Összeségében azt mondhatjuk morális deficitről van szó:
Paradox helyzettel állunk szemben, amikor a hazugságbeszédet „igazságbeszédnek” hazudják, a belső, morális vezéreltség híján.